Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.
Ülésnapok - 1869-451
\12 4&- országos ülés márezias i. 1872, hónapok kellettek, nem egy akadékos ellenzéknek, de saját pártjának arra: mig annak értelme fölött tisztába jönni birt, és azt kimagyarázta, s igy elfelejtette, hogy e felálktott mértékkel saját törvényjavaslatát Ítélte el, ugy hogy jobban már nem is lehetett. (Helyeslés bal felől.) Egyébiránt a t. miniszter ur egy uj alkotmányos elvet állit fel, és egy uj szokást hoz divatba. Az uj alkotmányos elv az, hogy a parlamentalis államban a törvényhozás az állam maga; az uj eljárás pedig az, hogy mig holmi Pittek, Fosok, Palmerstonok, Gladstone-ok megvárták, hogy más nevezze őket államférfiaknak: a t. miniszter ur deelarálja előttünk, hogy ő államférfiú. {Derültség hal felől.) Mi az uj alkotmányos theoriát illeti, eddig minden ember azt gondolta, hogy szabad parlamenti államban mindennek az állam és nemzet érdekében, s a nemzet által kell történni, hogy tehát a törvényhozás is nem egyéb, mint a nemzetnek azon mandatariusa, melyet ezen legfontosabb teendőinek az állam és nemzet érdekében végzésével megbízott. Most a miniszter ur azt mondja: oh nem! a törvényhozás maga az állam ! Sokat mond ez, t. miniszter ur! Sajnálom, hogy előbb ki nem mondotta; mert igen sok támadástól megmenthették volna magukat ezen egy elv felállításával. Mert ugyanis, ha a törvényhozás maga az állam: azon elv, hogy mindennek az állam érdekében kell történni, már oda reducálódik, hogy mindennek a törvényhozás érdekében kell történni ; és miután a törvényhozás összes faetorainak, mint a mely azok bizalmát birja, kifolyása a minisztérium : utoljára ott vágyjunk, hogy a minisztérium az állam maga. XlV-dik Lajos azt mondta : L'état e'est moi! Ezt mondhatja a minisztérium is. Ez, tisztelt miniszter ur! igen is tiszta logikai deductió, csakhogy az alap hamis, azért jutunk ily képtelenségre. De ha ezt elébb felállítja a t. miniszter ur: nem vádoltuk volna önöket titkolódzással, sőt talán kétszínűséggel, midőn hirdették, hogy valamely törvénynyel az állam érdekét kívánják előmozdítani; pedig mi nem látunk abban egyebet, mint a miniszteri hatalom előmozdítását; mert ha a minisztérium az állam maga: igen természetesen a miniszteri hatalom előmozdítása az állam érdekében, az állam hatalmának előmozdításával együtt jár. En, t. ház, ha ezt meggondolom, teljesen igazoltnak látom a miniszter urat abban, hogy magát mint államlérfiut mutatta be. Mert uraim, ha valaki egy egé-z államnak nyolczadrésze: akkor még nagy szerénység tőle, ha magát csak államférfiunak mondja. {Derültség hal felől.) Egyébiránt, t. ház, a miniszter ur magas állásából enged, s védi magát az ellen, hogy a törvényjavaslat későn terjesztetett be. Én erre csak azt jegyezhetem meg, hogy védelme nem helyes: mert helyes csak akkor volna, ha beterjesztette volna a törvényjavaslatot régen, s a háznak nem lett volna ideje tárgyalni; mert én, hogy egy nagyfontosságú törvény mentül elébb feküdjék a ház asztalán, hogy több ideje legyen a háznak meggondolni azt: nagyon szükségesnek tartom. Nem volt tehát szükség várni, a mig itt reá kerül a sor. De különben is betér jesztette volna tisztán, tisztábban, jobban szerkesztve, s nem telt volna el annyi hcnap, nap és hét: a mig abból azt is, a mi lehető volt, ki lehetett hozni. Ezután még lejebb szállt a miniszter ur. {Halljuk!) Előbb az állam egy nyolczadrésze, azután államférfi: most már leszáll addig, hogy kortes. (Halljuk!) Ugyanis szemben azzal, a mit az erdélyi választókerületekben levő nagy abnormitások igazolására felhoztam, a miniszter ur jónak látja a Debreczen és Pest közötti viszonyt felhozni. Ha az egyenlőtlenség Debreczen és Pest között épen olyan nagy lenne, mint az erdélyi kerületekben; ha Debreczen volna az országban azon város, mely közt és Pest között a képviseletet illetőleg a legnagyobb különbség van: szót sem szólanék; de az nem áll. A miniszter ur szerint a Pest és Debreczen képviseltetése közti arány ugy áll, mint egy a háromhoz, a mint a miniszter ur saját beszédében is elismeri; Erdélynek azon kerületeiben azonban ugy áll az arány mint 1 : 40, és igy nagyon látható, hogy itt az összehasonlítás nem történhetik meg. Továbbá Magyarországon — tudja a miniszter ur — van nem egy, de több város, melynek aránya Pesttel szemben sokkal kedvezőtlenebb mint Debreczené. En egyet sem fogok névszerint megnevezni, s nem hozom ezt fel neheztelésképen; mert én egyiknek képviseltetése irányában sem táplálok irigységet, de ily körülmények között, midőn a hasonlat egyátalában nem áll, midőn a különbség oly nagy, midőn Debreczen nem is a legcsattanósabb példa, melyet a t. minszter ur felhozhat : mégis azt hozza fel, mintegy fenyegetőleg azt mondja, ime a baloldal olyat akar, a mi benneteket képviselőitektől megfosztand. {Nagy zaj, ellenmondás jóbh felől.) Ha azt akkor teszi, a midőn az alakulásban vergődő pártja nyomtatványban hirdeti a városnak azt, hogy a városnak semmi haszna nem volt abból, hogy baloldali volt, — mi azt látszik mondani, hogy az elveket az érdek szerint kell megállapítani, —• ha ekkor ezt teszi a miniszter ur: ekkor már csakugyan nem egyéb, mint egyszerű kortes; csak hogy engedjen meg a miniszter ur. hogy elmondjam azt is hogy a kortessegen felül rósz kortes is. (Bal felől helyeslés. Tóth Vilmos kőzhessél: Annál jóbh önökre!) Nem azért mondom, t.
