Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1869-451

451. országos ülés már zius 1, 1872 111 kis tisztességes csoport is teljék ki ; ha tehát ketté vágták volna, akkor nevetséges kicsinynyé vál nék. A mi pedig a chinai példát illeti, miután itt nem a városok mondanának le a választási jogról, hanem az igazság érdekében a törvényhozás intézkednék igazságosabban: a városok alatt a ehinaiakat nem érthette. Azt hiszem, hogy a képviselő ur szemei előtt a minisztérium lebegett mint chinézer. (Helyeslés. Derültség bal felől.) Ugyanis, miután igen jól tudjuk, hogy az erdélyi ezen kis választókerületekben a megbukott, vagy másutt helyet nem kapott miniszterek, miniszteri tanácsosok, és hű jobboldaliak választattak meg, bizony olyformán nézne ki, ha a minisztérium ezen városoktól a kerületeket el akarná venni: mintha saját gyomrába ütné a kést. (Derültség bal felől.) De én mégis azon meggyőződésben vagyok, t. ház — isten mentsen meg ugyan, hogy ily szomorú chinai eljárást kívánjak, — hogy, ha olyanynyira igazságtalan az, mit azért, hogy magukat ott biztosítsák, önök véleménye szerint fon kell tartani azt: ugy hiszem, mégis meglehet várni, hogy a hatalomnak oly áron való megtartásához, mely az igazság rovására történik, ne ragaszkodjanak. Többször volt felemlítve, s ha Paczolay t. képviselőtársam nem hozta volna fel tegnap (Paczolay közbeszól: Tegnapelőtt előtt!) Igazsága van t. képviselőtársamnak, tegnapelőtt, (Paczolay közbeszól: Még egy nappal azelőtt!) ha nem hozta volna fel, ki sem terjeszkedném rá: hanem miután e kérdést ő is más oldalról ventilálva, azon thémát állította fel, hogy a baloldal volt az, mely először pártszempontból tekintette ezen törvényt : kénytelen vagyok e kérdésben egy pár szót szólni. Azon furcsa helyzetben vagyok, hogy legelőször is védenem kell a minisztériumot azon állítás ellenében, mintha a minisztérium nemzetiségi szempontból járt volna el. Csak röviden érintem, hogy mind a kis és a nagy községbem census, mind a városokban 300 forint értékű házcensus, az iparcensus, ezek mind olyanok, melyek nem kivétel nélkül ugyan, de a legnagyobb mértékben épen a magyarságra nézve hátrányosak. Erdélyben az ott uralkodó census ellenkezőleg a magyarság, illetőleg a székelység, és még inkább a szászokra nézve igen kedvező. Már ha nemzetiségi szempontból indult volna ki a minisztérium : hajlandó vagyok feltenni róla annyi belátást, hogy nem ajánlana olyat, a mi az ország legnagyobb részében a magyarságnak árt, s csak kisebb részében olyan, a mely annak némileg használ. Nem vezette a minisztériumot a nemzetiségi szempont. Én, ha ez vezette volna : nem.helyeselném ugyan; mert | igazságtalanság által soha sem hiszem biztosithatni bármely nemzetiségnek jövőjét is; de látnék benne egy az önzésen felül emelkedett tévedést. Azonban, ha a nemzetiségi szempont nem lehetett: hát mi lehetett? Én nem akarok gyanúsítani, és épen azért nem suppositioimat fogom elmondani, hanem azt, hogy tények mit mondanak ? Nézzük meg a kerületeket, melyekben a magyarországi census a magyar nemzetiség rovására rósz; azon kerületek választottak baloldaliakat, épen azon nép az, mely nagy zömével ! alakította a baloldal választóit. Erdélyben megfordítva áll a dolog. Ha tehát már most oly eljárás követtetik, hogy az ország egyik részében legyen igazságtalan, jogfosztó a magyarok irányában, kik baloldaliak voltak ; a másik részében az országnak legyen túlságos kedvező azok irányában, kik jobboldali képviselőt választottak, nem én mondom, a tények hirdetik a czélt, mely e törvénjgavaslatnál a minisztérium szemei előtt lebegett. (Helyeslés bal felől.) . Míg ily tényt nem fog nekem valaki felmutatni a mi részünkről, míg nem fogja kimutatni, hogy hol akartunk mi oly választói osztályokat, melyeket ismerünk mint jobboldaliakat, a választói jogtól megfosztani, és hol akartunk jogtalanul baloldaliakat bejuttatni; ám addig az gyanúsítás lesz, ez pedig tényeken nyugvó igazság. (Helyeslés a bal oldalon.) T. ház! Most, mielőtt beszédemet befejezném, azt gondolom az illendőség megköveteli, hogy ne felejtkezzem el az igen t. belügyminiszter úrról sem. (Derültség.) A t. belügyminiszter ur legelsőimen is jelét adja annak, hogy ő valóban nagy ur. Azt szokták ugyanis mondani, hogy a nagy uraknak egyik jellemvonása az, hogy hamar felejtenek. Ennek adta ö is tanújelét. Nem fogok a messze múltban keresni, de azon egyetlenegy beszéde alatt, melylyel bennünket szerencséltetett: adta annak tanújelét. Beszédje elején kimutatja a minisztérium álláspontját, hogy az nem menni sem előre, sem hátra, de megállani akar; a végén haladásról beszél, és igy, mikorra beszédének végéig jutott: elfelejtette azt, mit az elején mondott. Továbbá atyai szivére öleli a törvényjavaslatot, melyet e házban, miután magáévá tette, igaz, ugy tekinthet, mint miniszteri javaslatot ; de elfelejtette, hogy ezen törvényjavaslatnak! hány §-a j van olyan, melyet csak ugy melenget szivén, I mint kakuktojást, melyet más tett oda. {Derültség bal felől.) Továbbá felállítja, hogy minden törvénynek és törvényjavaslatnak első, okvetlen feltétele az, i hogy tiszta, határozott és félremagyarazhatatlan I legyen. (Helyeslés.) De elfelejtette, hogy hetek és