Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.
Ülésnapok - 1869-451
151. országos illés márczins 4. 1872. ]Qj akarja a két ország viszonyait: el akarja választani ; a ki pedig a különbséget fentartja : be akarja olvasztani. (TJgy van! bal felől.) Nagy bajt lát a t. képviselő ur abban, hogy ha indítványom elfogadtatnék, akkor a félben maradt reform-kérdés egy más alapon nyugvó parlament, vagy képviselőház által lenne eldöntendő : mert azt mondja, a census változván, természetesen a képviselőház alapja más lesz. Szerintem ez eset a miniszteri javaslat vagy az enyém elfogadása esetében egyaránt fog bekövetkezni. De egyébiránt, hol van abban a baj ? hacsak egy nemzet fejlődését nem akarjuk megtörni : annak életében mindig lesznek félben maradt reform-kérdések; és ha a eensust is, mint a nemzeti fejlődésnek egyik alapját örökre megkötni nem akarjuk: minduntalan elő íog állani az, hogy más alapon nyugvó parlament fogja megoldani a félben maradt reform-kérdéseket ; de hogy ebből hogyan, hol és mikor származott baj : azt nem vagyok képes belátni. De ha a t. képviselő urnák ez a meggyőződése, hogy a veszély az, ha más alapokon nyugvó parlament oldja meg a félben maradt kérdést, vagy csak magának választási kérdésnek is félben maradt részét: akkor igen csodálkozom, hogy indítvány nyal nem lépett föl ; mert neki a tiszta logika szerint akkor azt kellett volna indítványoznia, hogy az országgyűlés az 1847 —48-iki alapokon hivassák össze. Mert egy törvényhozás is — öntudatosan — nem hagyott annyi reform-kérdést felig megoldva, mint az 1848-iki. Ha tehát helyesen veszély nélkül csak az oldhatja meg véglegesen, a ki megkezdte : akkor a mi reformkérdéseinket csak egy az 1847 — 48-iki alapon egybehívott országgyűlés oldhatja meg. Utoljára ezen szép logikai vezérfonalnál fogva Pusztaszernél fogunk megállapodni. (Hosszas élénk helyeslés és derültség bal felől.) Aggasztja a t. képviselő urat, hogy azon eljárás alapján, melyet én ajánlok: a városi választó kerületek Erdélyben el fogják veszteni eddigi jellegöket. Hiszen én azt gondolom, hogy 1848-oan is az addigi választó kerületek elvesztették addigi jellegöket, midőn a nemességtől kiterjesztetett mindenkire a választási jog és az épen nem tekintetett akadálynak. Hogy ha egyik vagy másik város vagy kerület az átváltoztatásnál fogva elvesztené most eddigi jellegét: ez sem lehet most ok arra, hogy megálljunk, ne változtassunk, hogy a legnagyobb igazságtalanságot meghagyjuk. Hiszen ha ezt kimondja : akkor ismét kimondotta a t. képviselő ur, hogy soha semmi szin alatt változtatni nem lehet. De egyébiránt ha az, hogy az erdélyi városi választó kerületek jellege meg fog változni: aggasztja a t. képviselő urat; én nem csodálom, méltán aggaszthatja ez a hét ezer pár száz lakóval biró Gyulafehérvár egyik képviselőjét, (Tetszés balról.) A törvényjavaslatnak az 1848-iki törvénynyel szemben való álláspontjára nézve keveset mondott t. képviselő ur. En is csak igen keveset fogok mondani; megjegyzem, hogy nekem sem nézetem az, mitől ő fél : hogy vagy minden, vagy semmi. En átlátom, hogy a választó lysták megállapításánál, a választási eljárás szabályozásánál, de elhagyva itt is azt, a mi nem mellékes; egy szóval átlátom, hogy a 48-ki törvény mellékesebb részein javítani ugy is lehet, ha magát az 1848-iki alapot nem érintjük ; de ez t. képviselő és t. ház az utolsó határ : a meddig elmehetünk. Azonban meg akarom próbálni, hogy reformáljuk a kevésbé lényegeseket, ugy, hogy javítsuk a lényegeseket is; reá állok arra, hogy javítsuk a kevésbé lényegeseket, ugy — mert megtanítottak önök, minden javítások irányában nagyon kész alkadózónak lenni — hogy ha-yjuk meg a lényegeseket; de ha, mint a törvényjavaslat mondja — arról van szó, hogy azért, hogy a kevésbbé lényegeseket javítsuk, rontsuk el a leglényegesebbeket: inkább azt mondom : semmi í így igenis azt mondom, hogy semmi. Ezen törvényjavaslat álláspontjánál a semmi javítás sokkal jobb: mert a leglényegesebbek legalább nem lesznek elrontva a lényegtelenek kedvéért. A censusról — mert átment a t. képviselő ur ezután azokra, mik a törvényjavaslat keresztülvitelére nézve mondattak, — igen keveset mondott és találkoztunk mindkettőnél nála s az előadó urnái a census felemelésére nézve fölhozott állitások tagadásával; de nem találkoztunk a többek által felhozott érvek és példák czáfolatával. Egyet jegyzek meg azonban, hogy figyelembe vehetnék a t. képviselő urak, hogy azon 300 frtos házat birok a?on adón kívül, melyet mint jövedelmi adót fizetnek : még egy igen nagy terhet viselnek, a katona-tartás terhét, és már ezen tekintetből is lehettek volna irányokban méltányosabbak. (Helyeslés bal felől.) Hogy ezekre nézve van censusfelemelés, ezt az igen t. előadó ur is elismeri; mert megmagyarázza, hogy kijön ezekre nézve is a 300 frt akkor, ha még azonfelől földdel is bírnak. Tehát a kinek eddig lehet választani 300 frt értékű házzal, most ha még hozzá vagy 180 frt értékű földdel bir : fog csak szavazhatni. Nem censusfelemelés-e ez ? Különben kérem a t. képviselő urat, illetőleg azon városi 10 frt 50 krajczáros census melletti szavazásra hivatott mesterembereket illetőleg, csak akkor birna érvelése súlylyal, csak akkor, czáfolná meg a mi állításainkat : ha adatokkal kimutatná, hogy nem lehet 14*
