Képviselőházi napló, 1869. XXII. kötet • 1872. február 29–márczius 14.

Ülésnapok - 1869-451

108 451. országos ülés márczras 4 1872. városban mesterember, ki egy segéddel dolgozik, és 10 frt 50 kr. adót nem fizetne: ezt állitotta képviselő ur, de be nem bizonyította, sőt a számtalan gyakorlati tapasztalások szólnak ellene, Azon érvét talán nem kívánják, hogy komolyan vitassam, mi, ugy tetszik, a t. előadó ur által mondatott, hogy a falukra meg van mondva, hogy 6 frtot fizet az, ki egy segéddel dolgozik; már pedig városban ugyan oly fajtájú mesterember többet keres: s igy a városban bizonyosan fizet 10 frt 50 krt. Ez először suppositiv ; de más részről ha megnézzük, hol van nyomor; azt állítani, hogy minden iparosnak, ki városban lakik, jobban menjen a dolga, nem lehet. A t. képviselő ur hibáztatja, megrója indítványomat, hogy én abban azt mondom, hogy a census a szegényebb földbirtokosra, iparosra és kereskedőre felemeltetik: azt mondja erre, hogy hiszen minden ember tudja, hogy a census a gazdag és szegényre egy és ugyanaz. Elismerem t. képviselő ur, mert én ilyenben mindig el szoktam ismerni azt, a mi eorreetebb — elismerem, hogy eorreetebb lett volna azt mondanom, hogy a census a kis és a nagy községek és városokban felemeltetik s ez által ezen szegényebb osztályhoz tartozók jogaiktól megfosztattak; de nem igen éles ész szükséges hozzá, s bizonynyal a t. képviselő úrral együtt mindenki megértette a házban, hogy értelme az, hogy a szegények fosztatnak meg jogaiktól: mert mindenki tudja, hogy a gazdagra nézve lehet emelni e censust, ezt nem érinti a felemelés, hanem valósággal csak a szegényebb osztályt sújtja, (Helyeslés bal felől.) Azután azért, hogy ugy fejezzem ki magamat, hogy megszökjék az argumentatióknak egy részétől, azt, a mi a központi bizottság szövegezésében a második szakaszban az adóra nézve mondatott, ugy állítja elő, mint szerkesztési tévedést. En, t. képviselőház, még ha ez először a központi bizottság szerkezetében jött volna is elő, miután sem a központi előadó, sem a miniszter ur, ki e javaslatot magáévá tette ; nem nyilvánította, hogy itt egy oly lényeges szerkesztési hiba van: nem vehettem volna mást alapul, mint azt, a mi a központi bizottság által felállíttatott; mert nem is volt szabad feltennem, hogy a központi bizottság olyat mondott, mit mondani nem akart. De tudom, tudja a képviselő még jobban mint én, — ámbár nekem is kezembea van a nyomatott példány, hogy e szerkezetet nem a központi bizottsága csinálta, hanem Deákpárt 18 tagú bizottság kebelében folytatott tárgyalásoknak volt eredménye. E szöveg kiosztatott köztünk az osztályokban, e szöveg az osztályokban tárgyaltatott, e szöveget megtámadtuk az osztályokban és hallom ugyan, hogy a képviselő ur saját osztályában nem helyeselte ; a többi osztályokban azonban ez a Deákpárt tagjai által — mint a mely szándékuknak egyedül felel meg — megvédetett. (Bal felől helyeslés.) Ily előzmények után azt mondani, hogy itt szerkesztési hiba forog fön: nem lehet, Ha a t. képviselő ur meggyőződése az, hogy ez igy rósz, mondotta volna meg férfiasan: ezt én is rosznak tartom, ós oda fogok hatni, hogy megváltoztattassák. Ha a megváltoztatás iránt pártjában biztos, mondotta volna ki, hogy belátja, hogy ez semmi esetre sem helyes, és meg is fog változtattatni; de azért, hogy valamely érvnek döntő erejét elismernie ne kelljen, ily kicsinyszerü ügyvédi fogáshoz fordulni: ez sem képviselőhöz, sem a képviselőházhoz, sem párthoz nem méltó. (Élénk helyeslés bal felől. Mozgás a jobb oldalon.) A t, képviselő ur beszédének további folyamában főleg azon inditványnyal foglalkozott, melyet Irányi Dániel t. képviselőtársam terjesztett be. Én tehát, bár megvallom, hogy óhajtanék ezekhez is szólani, miután beszédem már úgyis hoszura terjedt, {Halljuk! bal felől) smég némelyeket elmondani szükséges és tudván, hogy Irányi Dániel t. barátomnak lesz módjában azokra megfelelni : részletesen azon te'rre a képviselő urat nem követem; csak engedje meg a t. ház, hogy még azokra refleetáljak, miket a kerületek összeállításáról, és miket arra nézve mondott, hogy mi szükséges arra, hogy a képviselőház tükre legyen a nemzetnek, az országnak. (Halljuk!) 0 azt mondotta, hogy a kerületek megállapításánál nemcsak a számra, nemcsak a területre, bár ezekre is mindkettőre, — de azon tul kell még nézni arra is, hogy a szerint, a mint a kerületek megállapittatnak, milyen lesz a választók testülete, és azt mondotta: igen, mert az alkotmányos élet a különböző érdekek kiegyenlítéséből áll, tehát ezen kiegyenlítést kell eszközölni. Abban, hogy ne csupán a szám legyen döntő a kerületek megállapításánál, én is megnyugszom; elmondtam már első beszédemben, hogy például az intelligentia szempontjából numerice nagyobb jog adassék a városoknak, hol az intelligentia — ezt előadó ur sem fogja tagadni — tömörültebben lakik együtt, mint a falusi helyeken. De ha a választó kerületeket ugy akarjuk mi összealkotni, hogy ezen összealkotás által a különböző érdekek kiegyenlítését mesterségesen eszközöljük: akkor nem tudom, a képviselőház mivé lesz. A képviselőház az ország, a nemzet tükre akkor lesz: ha minden mesterkélés nélkül, minden ilyen kigondolt kiegyenlítés nélkül, a né-