Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.

Ülésnapok - 1869-433

70 133. orfejMtgofc ülés február 1. 1872. számadásoknak, és t. barátom csakugyan eonstatálta, hogy csak a fedezetre vonatkozó tóteleket vizsgáltatta át a bizottság, és azt tette hozzá:•4: hogy ez nem is volt feladata a pénzügyi bizottságnak. Ez teljesen igaz; de ez nem zárja ki azt, a mit Horn képviselő ur mondott: hogy a pénzügyi bizottság csak részben látta a zárszámadásokat. És igy tény az, hogy a budgetet letárgyaltuk és megszavaztuk a nélkül, hogy a zárszámadásokat láttuk volna. Ennek azután azon következése van, hogy önök azt mondják, hogy pl. a dohányjövedék 13.000,000 forintot jövedelmet hoz, a zárszámadásokból pedig kitűnik, hogy csak 9.000,000 frtot hoz. Most e tekintetben nem czáfolhatjuk meg önöket: mert zárszámadások nem-létében a világba kellett volna beszélnünk; de ha itt lett volna a zárszámadás : akkor határozottan megczáfolhattuk volna. Ez lényeges különbség. Roppant hiba tehát az, hogy zárszámadás nélkül voltunk kénytelenek a budgetet tárgyalni. A mit a bruttó- és netto-budgetre mondott, abban tökéletesen igaza volt t. barátomnak, hogy az által, hogy a rendkívüli költségvetésbe áttesszünk bizonyos átfutó tételeket: a bruto-budget természete nem változik. Hanem — engedelmet kérek — mindig mistificátió marad az, hogy ha oly tételt, mely 32 éven át szerepelni fog: a rendkívüli költségvetésbe teszünk át, csak azért, hogy annál kevesebb legyen a deficzit. Ennél fogva e tekintetben is igaza volt Horn barátomnak és nézeteiben teljesen osztozom én is. (Helyeslés bal felől.) Széll Kálmán előadó : Én csak azt vagyok bátor igen röviden válaszolni, hogy a mit először méltóztatott Horn képviselő urnák védelmére felhozni : az egészen másra vonatkozott, mint a mit a képviselő ur mondott; és én is másra feleltem, mint a mit előttem szólott képviselő ur felhozott. Horn képviselő ur ugyanis azt mondotta, hogy ellenmondás van a jelentésben, mikor azt állítja a pénzügyi bizvttság, hogy értesült arról, hogy a költségvetés alakjára nézve fog a számvevőszék jelentést beadni, és a közt. Logy az mondatott itt, miszerint a pénzügyi bizottság zárszámadásokat látta. Én erre feleltem és egyátalában nem szóltam arról, hogy ez micsoda következésekkel jár. A mi tisztelt barátomnak második repostját ilieti: az más helyre talált, mint a hová kellett volna; mert a bruto-budgetről és nem arról szólt, a mit Horn képviselő ur mondott. Horn képviselő ur a harmincz millió kölcsön törlesztésének a rendkívüli költségvetésbe való áthelyezéséről szólt, és azt mondotta, hogy bruto-költségvetést szavazunk meg : tehát nem kellene kihagyni egyes átfutó tételeket. Ez egészén más, mint a mit a képviselő ur czáfolgatotfc. IMönben, a mint utóján méltóztatott mondani: ne tessék vádolni valakit a nélkül, hogy valósággal a vádnak alapját nem méltóztatnék meggondolni. Azt méltóztatik mondani, hogy azért tette a pénzügyi bizottság rendkívülibe az amortisationális quótát: mert a deficzitet akarta palástolni. Engedelmet kérek: hisz ezzel nem palástolta a deficzitet, mert ugy a rendkívüli deficzit, mint a rendes deficzit ki van mutatva és mind a három deficzit összegezve van; és meg van mondva, hogy ez azou forrásoknak be nem vétele előtt, melyek az uj kölcsönből erednek, áll be. (Helyeslés jobb felől.) Ha palástolni akarta volna a pénzügyi bizottság a deficzitet: akkor ugy járt volna el, mint Horn képviselő ur akarta, hogy t. i. nem vette volna fel a rendes kiadások közé a kamatokat, hanem hagyta volna a hitelmüveletek közt. Ha a t. képviselő ur védi Horn urat: akkor azt állítja, hogy ugy járt volna el helyesen a bizottság, a mint Horn ur mondja; de épen ekkor palástolta volna a deficzitet: mert az akkor nem lett volna igy világosan kimutatva, a mint most van, hanem a kamat-törlesztési járadék tekintetében a deficzit kisebb lett volna; de minthogy nem járt el ugy a bizottság, mint Horn képviselő ur akarja és a mint a Móricz Pál kézviselő ur is Horn thesisét védelmezi; azért kitette a rendesbe a kamatokat és a rendkívülibe az amortisationális quótát, és igy épen nem áll, hogy elpalástolni akarta volna a deficzitet, hanem azt inkább valójában kimutatta. {Helyeslés jobb felől.) Tisza Kálmán: T. képviselőház! Én azt tartom, hogy ezen kérdésnél okvetlenül szükséges tisztázni azt, hogj

r mint áll valóban azon kölcsön fölvételére nézve a tényállás és én csakis éhez kívánok szólni. Az igen t. pénzügyminiszter ur azt mondta, hogy kénytelen a kamat és törlesztés természetét magyarázni, mert ugy látszik neki, hogy Horn t. képviselő ur azt nem érti, mert azt mondja: ha értette volna, bona fides-ét kellene kétségbe vonni. Én, kezemben az országgyűlés hiteles naplójával, kénytelen vagyok azt mondani, hogy azt kell hinnem, hogy a pénzügyminiszter ur, midőn mondott valamit, nem tudta, mit mondott; mert másképen az ő bona fides-ét is kétségbe kellene vonnom. (Derültség a bal oldalon.) Ugyanis a pénzügyminiszter ur azt magyarázgatta, hogy ő az egy százalékkal nem a törlesztésre mondta, hogy beéri; hanem hogy beéri egy százalékkal azon kamat födözesére, mely a differentiák tör-