Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.
Ülésnapok - 1869-433
433. országos iilót< február 1. 1872. 71 lesztésénél beáll. De ha igy értette: akkor csakugyan, midőn nyilatkozott, nem tudta, mit mondott, mert ennek ellenkezőiét mondta. Ugyanis először azt mondotta a pénzügyminiszter ur, hogy beismeri, hogy a kölcsön csakugyan a cursus-differentiák beszámításával 67* százalékba kerül. Azután elmagyarázza, hogy a törlesztést nem kell összezavarni a kamattal. Azután kifejté nézetét, hogy nagyon helyes kölesönöket amortisátióra fölvenni; utána azt mondja, hogy ezen kölcsön igenis 67 4 százalékba kerül és igy folytatta: „a képviselő ur azon állítása pedig, hogy törlesztésére VU százalék kell — tehát itt nem a kamatok fedezéséről, hanem törlesztésről volt szó — azt gondolom, ne okoskodjunk sokat, hanem szavazzon meg 1 százalékot és én megelégszem." Mire? Nyilván a törlesztésre. (Helyeslés a hal oldalon.) Hogy ez tisztán azt mondja: azt kétségbe nem vonhatja senki. Ha miniszter ur nem tudta, mit mondott, mikor ezt mondotta: ez sajnos dolog. Miután ezt constatálom, egyre kérem a miniszter urat, és ez az: hogjr midőn kölcsön megszavazásáról van szó, óvatosan tegye nyilatkozatait, mert az ily nyilatkozat által, melyben határozottan azt mondja, hogy neki a törlesztésre 1 százalék elég : megnyerheti ugyan a Képviselőknek megnyugvását, megnyerheti a kölcsön melletti szavazataikat; de igen keserves az országra nézve, ha azután kisül, hogy kétszer annyi kell a törlesztésre, mint a mennyit a miniszter mondott. (Élénk helyeslés bal felől.) Kerkapoly Károly pénzügyminiszter : T. ház! Valóban nehéz megtalálnom a hangot, melylyel a modottakra válaszoljak. Előbb az én szavaimba Móricz képviselő ur azt kiáltotta közbe, hisz ezeket mi is tudjuk, nem szükség ezekről beszélni. Tehát ugy látszik, hogy a magam megértetésére való törekvésben a szükségesnél akkor messzebb mentem. Most pedig az épen hallott szemrehányások csak azért tétetnek s tétethetnek; mert minapi nyilatkozatomban nem tettem különböztetést ott, hol a megkülönböztetést merőben feleslegesnek tartottam és kellett is tartonom. Miről volt akkor szó ? ArróJ hogy hány7 0-ot kell ezen kölcsönért fizetni? (Felkiáltások balról: Törlesztéséről!) Engedelmet kérek, Horn képviselő urnák alapthesise a kamat volt, azt irta a lapokban, azt mondta a képviselőházban, hogy Kerkapolynak kölcsöne 8°/ 0-es. Engedelmet kérek, hivatkozom minden elfogulatlan emberre a világon, hogy midőn arról van szó, hány %-os valamely kölcsön: semmit mást nem értünk, mint azon kamatot, amely attól, vagy nyilván, vagy legalább revera fizettetik, habár más formába öltöztetve is. Mikor tehát arról volt szó, hogy hány % ^ esz ezen kölcsön? itt csak a kamatot kellett kimunkálnom. E végre különböző tényezőket kellett felvenném. Fel kellett venném, hogy ha 74 után számítom a kikötött kamatot, akkor az effectiv kapott 100 frt. után 6 8 /4%-ot tesz. Erre azt mondott a Horn képviselő ur, s pedig joggal, hogy ez még nem az egész, ebben még nem merül ki a kamat. Ezt meg kellett engednem, miután a valóban meg nem kapott összegnek törlesztési járuléka is kamatnak tekintendő. Ennek törlesztésére mondottam, hogy meg érem én l7oal is, tüzetes distingualásra nem volt szükségem, mert maga az előttünk állott feladat természete megmondja, hogy mire vonatkozhattak szavaim. Hisz mit számítottunk ? azt, hogy hány 7 0-kos a kölcsön ? E kérdés megoldásához mit sem tesz a valóban megkapott összeg törlesztési részlete, s igy erről nem is volt, sőt nem is lehetett szó, következve nem is tehettem fel, hogy distinguálnom kellett volna. (Helyeslés jobbról.) Igenig kellett mondanom, hogy 6 8 /*°/'o-ra van szükség a kamatozás végett; miután a kikötött 57 0 már 74 után jár, s meg kellett engednem, hogy e szám még tovább emelkedik, miután törleszteni is kell azon részt is, amelyet nem kapunk. E rész törlesztésére gondolva mondhattam csak s mondottam is, hogy erre beérem l 0 /„-tél. Ismétlem distinctiot tenni nem volt szükség : midőn a kölcsönért fizetendő kamat nagyságát kerestük. (Igaz, igaz jobb felől.) Ennek szükségét most sem tudom megérteni. Egyébiránt a mit mi beszélünk, azt nemcsak mi halljuk, hanem meghallja más is, meghallja a világ. Én azokra nézve, amiket mondottam, elfogadom annak ítéletét a fölött : helytelenül cselekedtem-e, ha nem különböztettem, midőn azt kerestem, hogy a kölcsön hány százalékos lesz 1 Ha valóban meg akarjuk egymást érteni, kérdem lehetett-e volna feltenni, hogy másnak a törlesztéséről szólottam, mint azon összegéről, mely itt mint kamat tekinthető. (Helyeslés jobb oldalról.) Ismétlem én erre nézve elfogadom a világ ítéletét: az meg fogja mondani ki kereste az objectiv igazságot, és ki kereste a más szavaiba való belekapaszkodást. (Élénk helyeslés joH oldalról.) Elnök: Elfogadja a t. ház a pénzügyi bizottság véleményét részletes tárgyalás alapjául ? Igen vagy nem? Kik elfogadják méltóztassanak felállani. (Megtörténik.) A többség elfogadja. Tehát a törvényjavaslat átalánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadtatott. Következik a részletes tárgyalás szakaszonként.
