Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.

Ülésnapok - 1869-445

302 445. országos ülés február 26. 1872. zati javaslathoz, melyet Debreezen városának érdemes képviselője benyújtott. (Élénk helyeslés balról.) Orbán Balázs br.: T. képviselőház! A gondos törvényhozásnak miodig öszhangzásba kell hozni a törvényeket az ország műveltségi fejlettségével, népe szellemével és alkotmányos fogalmaival; fájdalom! nálunk erre nincsen mindig kellő figyelem fordítva, hisz ujabb törvényeink közt sok olyan van, mely más országok törvényeinek silány átfordításánál nem egyéb; miért azok igen ritkán illeszthetők be a czélszerüség keretébe: például a miniszteri padokról már annyiszor feldicsért megyerendezési törvényünk, mely tagadhatlanul a nagyon is rósz eredményeket szülő napóleoni központosítási rendszer után van mintázva, még életben sem lépett s már is láthatjuk, hogy az nemcsak hogy nem talál a mi viszonyainkhoz; hanem nemzetünk alkotmányos érzületével élénk ellentétben áll. T. ház! Jelenleg újból oly törvény alkotásával foglalkozunk, melyre már rég égető szükségünk van, törvényalkotással, mely egy alkotmányunkra veszélyes helyzet megszüntetését czélozza: ez a választási törvény ; de a midőn egy ily törvény szükségét bevallom, egyszersmind azt is átlátom, hogy kiindulási pontunk már önmagában rósz, a midőn azt rögtönözve, az országgyűlés végén a közelgő választások tagadhatlan visszahatásának befolyása és [[nyomása alatt akarjuk átkergetni. Oly formán járunk el itt, t. ház! mint a ki házat építve, azt nem az alap lerakásával, hanem a tetőzet elkészítésével akarja megkezdeni; hisz nálunk egy választási törvényt legelőbb a törvényhatóságok uj czélszerü kikeritésének, de leginkább a választási kerületek uj beosztásának kell vala megelőznie, e nélkül a választási törvény alkotása vagy csak revisiója is nem más, mint valódi fából vaskarika. T. ház! A most tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat ugy van beterjesztve, mint az 1848-ki választási törvénynek kiegészítője, homályos helyeinek magyarázata; de én félek, hogy ezen törvény-magyarázat, mely az eredeti törvény kétszeres terjedelmével bír: nem megvilágítása, hanem még homályosabbá, érthetetlenebbé tétele lesz, s oly toldozása-foltozása, mely érthetetlen zűrt és zavart fog előidézni, melyben megengedem, hogy halászni lehetend : de a mely bizonynyal e nagy horderejű kérdést megoldani koránt sem fogja. Sőt van egy másik mindezeknél roszabb árnyoldala, mondhatnám retrográd iránya : az, hogy a mint Mocsáry Lajos és Tisza Kálmán barátaim példákkal világosítva fejtették fel, ezen törvény az 1848-ban választási jogot nyertek közül igen sokakat fog a legszebb alkotmányos jogok gyakorlatától megfosztani; miért a szabadelvüség, alkotmányosság és demokratia minden őszinte barátja azt visszautasítani kénytelen. Kétségtelen, t. ház, hogy a sietve alkotott 1848-ki választási törvénynek vannak hiányai, hogy azokat az idő részben túlszárnyalta; de ha azokat komolyan helyre akarjuk pótolni, nem a legutoljára [következő választási eljárással, hanem a választó kerületek uj és igazságos kikerekitésével kell vala kezdenünk; mert ott, a hol a választó kerületekben oly aránytalanság van, hogy egy helyt 100,000, máshelyt 1300 lélek küld egy-egy képviselőt, mint ez A. Fehér és Ilyefalvánál van; hol egy 2500 lakossal biró város 2 követet küld akkor, a midőn 9000 lakossal biró másik város egyet sem küld, mint Erzsébetváros és Tordánál ez az eset; ott, hol a a 12,000 lakosú Ujegyházszék annyi képviselőt küld, mint a 211,000 lakossal biró Alsó-Fehér megye, vagy a 188,991 lélekkel biró Hunyadmegye, vagy a 152,692 lakost számláló Tordamegye; ott, hol a jelen választási törvények mellett az országgyűlés legalább is negyedrészben hivatalnokok és egyenesen kormánytól függő egyénekből állitható össze; ott, hol a választásoknál a vesztegetések és más visszaéléseknek oly tág tere van, mint földtekénk egy országában sem: ott ily anomáliák, ily a lényegbe vágó viszásságok föntartása mellett puszta külsőségek s eljárási módozatok megszabására szorítkozni, s csak ezzel kezdeni meg az alkotást, valójában alig nevezhetni komoly és higgadt eljárásnak. A választási törvények revisiója, ha azt alaposan akarjuk végrehajtani, oly nagy munka t. ház, a melyet igy rögtönözve áthajtani nem lehet ; ezen már végéhez közeledő országgyűlés ily nagy munkába bele nem kezdhet; mert mindaz, a mit most alkothat: csak komoly törekvéseinek compromittálása, s oly tökélytele t valami lehet, a melylyel működését az országgyűlés megkoronázni nem akarhatja; mert ha 1848-at az események rohamos menete kimenti a hiányos alkotás vádja alól, minket, kiknek eddig is volt, s ezután is lesz időnk: semmi fel nem menthet az elhamarkodás nagy felelősége, s nem főleg azon terhes vád alól, hogy az 1848-iki szabadelvű választási törvényeket akként magyaráztuk és világosítottuk meg, hogy annak szellemét és szabadelvű irányát meghamisítottuk. Én, t. ház, épen a képviselőház méltósága és tekintélyének megóvása tekintetéből utasítom vissza a beterjesztett törvényjavaslatot, a midőn elvbarátaimmal egyetértve azt az átalános vita alapjául sem fogadom el; hanem a kormányt, Tisza Kálmán képviselőtársam indítványa értelmében, uj, az igényeknek megfelelő törvényjavaslat benyújtására utasítom, oly törvényjavas-