Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.
Ülésnapok - 1869-445
445. országos űiés február •>«. 1SI2. 299 Kétségtelen tény t. ház, és ki az európai alkotmányok fejlődésének történetét tanulmányozza, csakugyan nem vonhatja kétségbe, hogy az, mi a jelen kor mozgalmát különösen jellemzi, a nemzetek azon törekvése, hogy alkotmányukat a lehető legszélesebb alapra fektessék, s hogy az átalános szavazati jog kérdése, melytől rövid idővel ezelőtt mégannyira iszonyodtak: ma már a legtöbb culturáliamban túlszárnyalt álláspontot képez; miután az már egész Németországban, Francziaországban, és Schweiezban tényleg honosítva van. Az átalános szavazati jog ezen kiterjesztése mindenesetre korunk egy nagy haladását jelzi, mert azon tény, hogy minden ember mihelyt bizonyos életkort betöltött, az állampolgárok sorába emeltetik: a szükségelt előfeltételek létezésében a politikai érdekeltséget a legtágasabb körökben költötte fel, s a nemzet alsó rétegeire politikailag művelő hatást gyakorolni képes. Kétségtelen azonban az is, t. ház, hogy az átalános szavazati jognak ezen jótékony hatása és eredménye csak ott, sőt egyedül ott lesz észlelhető : hol a nemzet alsóbb rétegei a miveltség bizonyos fokára emelkedtek, hol a politikai önállóság érzete már mindenütt megszilárdult. Ott azonban, hol ezen tényezők még hiányoznak : az átalános szavazati joggal fölruházott nagy többség a létező tekintélyeket fogja követni, és a suffrage universel csak eszköz azok hatalmának öregbítésére. Két tényező,melyek a suffrage universelnél magokat különösen érvényesíteni szokták : a kormány közegeinek és a papságnak befolyása. Ott, hol a műveltség és önállóság kellékei még hiányoznak: az átalános szavazati jog ezen tényezők hatalmát nemcsak hogy ellensúlyozná, de csak öregbíteni fogja; mert azok a nemzet nagy tömegének súlyára támaszkodva, czéljaik elérésére csak nagyobb erőt képesek kifejteni. Mindezt csak azért hoztam fel, hogy indokoljam azon meggyőződésemet, hogy, habár az átalános szavazati jogot oly czélnak tartóim melynek elérésére minden szabad elemnek vállvetve kell törekednie: annak rögtönzött behozatalát hazánk jelen körülményei között elhibázott politikai lépésnek tartanám. Oda fejlődtek-e már állapotaink, hogy ily lépést büntetlenül megtenni lehessen? azt hiszem, ha a reális valót tartjuk szem előtt: ezen kérdésre nemmel kell felelni. Az állam nem azon tér, hol minden nagy eszme, ha az önmagában helyes is: ha a viszonyok nem érlelődtek meg, azonnal valósitható lenne; experimentálni csak hullán szabad, nem pedig élő embereken, annálkevésbbé államszervezeten oly lépést tenni, mely az alkotmányos életet komolyan veszélyeztethetné. Ha az állam elmulasztotta első kötelességét teljesíteni, a népoktatást terjeszteni: akkor az átalános oktatásnak kell a suffrage universelt megelőznie. Ertem a caesarismus azon törekvését, mely a városok republikánus szellemét a vidéki lakosságnak, a papság befolyásolta butasága által ellensúlyozni akarja; értem és teljesen osztozom azon nemes törekvésben, mely a cultura terjesztése által ezen n&gy lépést előkészíteni akarja; de nem értem, mikép gondolhatják kitűnő képességű férfiak ezen nagy lépést rögtönözve behozni, a nélkül, hogy ép a szabadeívüség érdekei komolyan ne veszélyeztessenek. Hisz maga a történelem kétségtelenül igazolta, hogy intézmények, melyek a kor haladásával valóságos jótétemények, sőt el nem odázható szükségletet képeznek, ha a viszonyok ki nem fejlődtek: több bajt, mint jót okoztak, és a kitűzött és elérni óhajtott czéloktól csak távolabb ejtik a nemzeteket. Különben suffrage universel a szó szoros értelmében jelenleg Európában sehol sincs, mert mindenütt kizáratnak a nők, kizáratnak mindazok, a kik bizonyos életkort el nem értek, kik gyámság, gondnokság, csőd alatt léteznek; sőt mindazok, a kik oly szegények, hogy a községek által tartatnak el. Világos tehát, hogy mindenütt bizonyos physicai és erkölcsi qualificatio kívántatik. A census tehát csak abban különbözik a suffrage universeltől, hogy ott még az is szükséges, hogy a ki a választási jogot gyakorolni óhajtja: az államterhek viselésében részesüljön. Czélszerü-e a souffrage universelle, vagy mérsékelt census ? azt nem elméleti szempontból, hanem csak a létező viszonyok alapján lehet eldönteni; mert. véleményem szerint a legjobb alkotmány az, mely a szabadság érdekeit leginkább előmozdítja. Én, t. képviselőház, a suffrage universelnek rögtönzött behozatalát, hazánk specificus viszonyainál fogva, csak egy körülmény, egy föltétel alatt találnám lehetőnek: ez a szellemi qualificatióra alapított census. De ha ismét meg-, fontolom azt, hogy az állam sem a múltban, sem a jelenben nem teljesítette azon kötelességét, hogy mindenkinek alkalmat nyújtson az elemi ismeret megszerzésére és elsajátítására: akkor ezen, a szellemi qualificatióra fektetett census behozatalát hazánk jelen körülményei közt igazságtalannak tartanám; igazságtalannak annál inkább, mert annak éle az ittlakó nemzetiségek ellen volna fordítva. De ha hazánk jelen körülményei közt az átalános szavazati jog rögtönzött behozatalát részemről legalább nem pártolhatom: annyit azonban ma, midőn Európa-szerte mindenütt az alkotmányok a legszélesebb alapokra fektettetnek, méltán elvárhattam a belügyminiszter ur38*
