Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.

Ülésnapok - 1869-445

300 445. nmésros ülés február 26. 1872 tói, hogy oly törvényjavaslatot fog beterjeszteni, mely az 1848. V. tőrvényezikk leglényegesebb hiányain segitve, haladást jelezzen ; a földbirtok nagyságához kötött retrográd ceusust megszünteti ; az erdélyi anomáliákon segítsen, és a jövedelmi adó-censust akkép honosítsa meg, hogy az iparosok és kereskedők, kik eddig alkotmányos jogokban részesültek: e jogtól nemcsak meg ne fosztassanak; de ellenkezőleg oly elemek is részesüljenek a választási jogban, a kik az 1848. V. tőrvényezikk által ezen jogból kizárattak. Az 1848-ki törvények egy nagyszerű átalakulás szülte izgalom pillanatában alkotva, csak nagyban körvonalozták azon elveket, melyeknek kifejtése a nyugalom korszakára volt föntartva. E kifejtés helyett a t. kormány oly törvényjavaslatot terjesztett be, mely azokat is, kik eddig a szavazati jogban részesültek, attól megfosztja; e kifejtés helyett a t. kormány föntartja azon erdélyi állapotokat, mely állapotok azt, hogy Erdély itt a képviselőházban a valóságban, nem csak fictive legyen képviselve, kizárják. A törvényjavaslat reám, őszintén bevallva, azon benyomást teszi, hogy a t. belügyminiszter ur, ki a kor szabadságával szemben reactionarius törvényjavaslatot beterjeszteni nem bátorkodott : megelégszik azzal, ha bevezetésül pro appetitorio, több ezer földészt és iparost a szabad választási jogtól megfoszt; megelégszik, ha az erdélyi választási törvényt, daczára, hog}' a kolozsvári országgyűlés világosan kinyilatkoztatta, hogy az csak egy esetre alkalmazható: továbbra is érvényben tartja, mely Erdély alkotmányos képviseletét majdnem lehetetleníti. En, t. képviselőház, az erdélyi viszonyok részletes taglalgatásába bocsátkozni részemről, — miután e tárgy az előttem szólott t. képviselőtársak által eléggé kifejtetett, — szükségesnek nem tartom; csak annyit jegyzek meg, hogy azon anomália, miszerint Erdély képviselete nem a népképviselet elvére van fektetve, hogy ótt a követek, a városok, székek és megyék szerint küldetnek, hogy ott oly census szolgál zsinórmértékül, mely az ottani viszonyok szerint azon elemeket, melyek itt választási jogban részesülnek, kizárja: ezen anomáliát indokolni tovább nem lehet; és mivel is lehetne indokolni, hogy a kis erdélyi fészkek, melyek jelentőségüket rég elvesztették, ép annyi követ által képviseltetnek itt, mint Erdély legnagyobb megyéi; talán a magyar nemzet érdekében tartatnak fel ezen igazságtalanságok ? Nem hiszem, t, ház, hogy lenne itt a házban valaki, ki ezen érv által vezéreltetnék. A magyar nemzet, a mely történelmi fejlődésénél, múltjánál, nagyobb értelmiségénél, vagyonánál fogva döntő szerepre volt és van hivatva e hazában: nem szorul kisszerű igazságtalanságokra; nem is hiszem, hogy ezen kérdés eldöntésénél más lehessen az érv, mint a tisztelt kormány érdeke, mely csak az ily beosztás mellett birja Erdélyben azon többséget, mely politikájának Magyarországban hiányzik. (Igaz! bal felől.) 1. miniszter ur azt állította, hogy nem lehet az erdélyi anomálián segiteni, miután már rövid erre az idő; sajátságos érv a t. kormány részéről, mely saját mulasztását hozza föl indokul a létező visszaélések föntartására. {Helyeslés bal felől.) De ha el is fogadnám t. miniszter ur azon érvét, hogy ezen törvényjavaslatot előbb beterjesztenie nem lelietett; azt azonban indokolni képes nem lehet, hogy a törvényjavaslatot épen ily alakban terjesztette be, és hogy az erdélyi állapotokra 3 éven át semmi figyelmet nem fordított. De különben nem is áll azan érv, hogy ezen visszaéléseken segiteni nem lehet. Tegyünk ugy, mint ez Angliában 1832 ben történt, törüljük el a kis erdélyi fészkek képviselő-küldési jogát, korlátozzuk a 10,000-et meghaladó városok jogát egy képviselő küldésére, szaporítsuk ezen számmal a megyék képviseletét, mérsékeljük a censust, és a főbb hiányok habár nem is egészen orvosoltatnak; de legalább részben megszüntetve lesznek. Azt állítottam, hogy a beterjesztett törvényjavaslat ott, hol változtat az 1848-ki törvényeken : nem haladást, hanem, visszalépést tartalmaz. Ily intézkedés a beterjesztett tövényjavaslat 5. §-a, mely a 1848-ki törvényt akként magyarázza, hogy ezentúl csak azon iparosok és kereskedők bírjanak szavazati joggal, kik lOfrt. 50 kr. jövedelmi adót fizetnek. Ezen intézkedés, t. ház, — és ez kétségtelen tény, — számos iparost megfoszt azon jogtól, melyet eddig az 1848-ki törvények alapján gyakorlott, ellenkezik a szabadelvüsóggel, ellenkezik azon sarkelvvel, hogy a törvényjavaslat soha se birjon jogcsonkitó, és visszaható erővel. A t. miniszter ur azt állította, hogy ha az iparosok meg is fosztatnak szavazati jogaiktól, ez csak az összeíró küldöttségek visszaélésein alapul, miután az összeíró küldöttségek oly iparosokat is vettek be a szavazat képesek közé, a kik állandóan egy segéddel sem dolgoztak. — A belügyminiszter ur megezáfolására csak egy példát fogok felhozni, azon városét, melyet képviselni szerencsés vagyok. Aradon a központi választmány értelmében csak azon iparos íratott be a választók névjegyzékébe, ki az adó-összeirás alkalmával azt, hogy