Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.

Ülésnapok - 1869-445

298 445. országos ülés február 26. 1872. azt válaszolom, hogy azt, vajon a képviselő ily esetben lemondjon-e ? avagy továbbá is képviselje kerülete érdekeit ? nem a képviselő ur fogja meg­határozni. (Zaj. Fölkiáltások bal felől: a közvéle­mény! Halljuk! Halljuk!) Ha azon kerület, a melynek képviselője meggyőződését követve pártállását megváltoz­tatja : ebbe bele nem egyezik; ha azon kerület ez ellen fölszólal: akkor tudni fogja azon képvi­selő mi a kötelessége. (Helyeslés jobb felöl.) Mindaddig azonban, mig ez nem történik, rnig a kerület azt találja, hogy képviselője az ő érdekeit helyesen képviseli, mindaddig, mig a képviselőnek eljárása kerülete részéről kifogás alá uem esik: sem a képviselő urnák, sem má­soknak nem áll jogában bíráskodni az ily kép­viselő eljárása fölött. (Helyeslés jobb felől.) Nem ide, hanem a kerületnek jogához tar­tozik a képviselő eljárásának megbirálása; és én tiltakozom az ellen, hogy azon kerület nevében bárki is jogot vegyen magának e tárgyban Íté­letet mondani. (Helyeslés jobb felől.) Az ítélet joga a kerületet illeti meg, és én egész nyugodtsággal nézek kerületemnek ítélete elé. Épen azért nincs itt helyén, de nem is tartozik ezen tárgy kere­tébe, annak részemrőli bővebb indokolása : miért tartom én eljárásomat ezélszerünek, s olyannak, melyet, meggyőződésem szerint, tenni kötelessé­gem volt. Egyet azonban meg kell jegyeznem: s ez az, hogy azon meggyőződésnek igazolására, a mely engem e párt kebelébe vezetett, azon idő óta igen sok és nagyfontosságú dolog történt Euró­joában; és ha a t. képviselő ur ezekkel eombi­nálja a mi viszonyainkat, bizonyára elegendő érvet meríthet arra, minő óvatossággal kell e hazának érdekeit illetőleg eljárni. (Jobb oldalról: Nagyon igaz\) De ezt mellőzve, azt, hogy azon meggyőződésben, melyet én követtem s követni jónak láttam : nem állok egyedül, a legközelebbi napok története is eléggé bizonyítja; {Helyeslés jobb felől), mert ugyanazon meggyőződés, mely engem vezetett, (Nyugtalanság bal felől. Halljuk!) vezette mindazokat, kik a baloldal kebeléből kiválni jónak látták. (Helyeslés jobb felől.) Egyszerűen ezt akartam megjegyezni tiszt, képviselő ur fölszólalására. {Élénk helyeslés jobb felől.) Bobory Károly: Miután szavaim felre­magyaráztattak, szót kérek. Én nem fogok igen hosszasan beszélni, hanem csak igen rövi­den. {Felkiáltások jobb felől: Nincs joga szólani!) A t. képviselő urnák teljes igaza van e tekin­tetben, hogy a kerületnek dolga megítélni el­járását. Én e tekintetben a választói kerületnek, vagyis inkább választóknak véleményét nem akartam megelőzni, és azt sem mondtam, hogy jól tette-e vagy nem? én csak a tényt adtam elő, a mi pedig, hogy való: mindenki tudja. {Derültség.) Chorin Ferencz: T. ház! A parla­mentalis kormányrendszer természetéből folyik az, hogy ama törvényjavaslat, mely a válasz­tási joggal és e jognak mikénti gyakorlásával foglalkozik : nemcsak itt a házban, hanem az egész országban a legnagyobb érdekeltséget költi fel és tartja ébren. En tehát részemről azon napokat, melyeket a t. képviselőház ezen törvényjavaslat megvita­tására szentelt, nemcsak elveszett időnek nem te­kintem, hanem ellenkezőleg részemről azon meg­győződést táplálom, hogy a t. képviselőház csak kötelességét teljesiti, midőn ezen törvényjavas­latot minden oldalról megvilágosítja, és a tör­vényjavaslat iránt a közvéleményt tájékozza. T. ház, ezen törvényjavaslattal szemben itt a házban minden párt más álláspontot foglalt el. A t. többség ezen törvényjavaslatot támogatja és oltalma alá veszi, nem mintha tökéletesnek, jónak, kielégítőnek találná; hanem mert meg­győződése szerint a jelen körülmények közt en­nél jobbat alkotni nem lehet. Azon párt ellen­ben, melynek tagja lenni szerencsés vagyok : ezen törvényjavaslatot oly rosznak találja, hogy azzal szemben még az 1848-ki V. törvényczikk föntartása is valóságos haladást és nyereményt képezne, (ügy van! bal felől.) Egy pontban tehát a vélemények találkoz­nak s ez az, hogy a t. belügyminiszter urat kivéve — kinek e tekintetbeni gyengesége na­gyon is megbocsátható, — senki sincs e házban, ki ezen törvényjavaslat iránt valami nagy lelke­sedéssel viseltetnék. Csakhogy a t. többség ezen törvényjavaslatban mégis haladást lát; mi ellen­ben azon meggyőződést tápláljuk, hogy ezen törvényjavaslat visszalépést tartalmaz, hogy az számos honpolgárt azon jogaiktól megfogja fosz­tani, melyeket eddig az 1848. törvény alapján tényleg gyakoroltak; mi azon meggyőződést táp­láljuk, hogy azon rövid idő alatt is, mely még jelenleg a t. háznak fönmarad: ezen törvényja­vaslatot lényegesen átalakítani, az alkotmány korlátait tágítani, s a korszellem iránt a tar­tozó tiszteletet leróni igenis lehetséges. Mielőtt azonban ezen törvényjavaslat rész­letezésébe bocsátkoznám, szükségesnek találom egyéni nézetemet és álláspontomat azon nagy kérdéssel szemben kifejteni, melyet t. képviselő­társam Irányi Dániel határozati javaslatában e házban először előhozott s melyet meggyőződé­sének egész erejével s szellemének szokott élével támogatott: az átalános szavazati jog kérdését illetőleg.

Next

/
Oldalképek
Tartalom