Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.

Ülésnapok - 1869-443

246 448 orsságus ülés február 23. IS~2. azok nem jönnek tekintetbe, illetőleg coinbiuálva ezen §-t a 32-ik §-szal, amelyben az mondatik: „Aki a névjegyzékbe fölvétetett, annak választóképessége az ellenkező bebizonyításáig vélelmeztetik" — látnivaló, t. ház, hogy e két §. ekképeni összeállítása által — no persze — csak a legközelebbi időre, arra a szükséges 5 évre — az az előjog van megadva az összeíró bizottságoknak , hogy teremthetnek annyi választót, — amennyi nekik tetszik, s ha még tekintetbe veszszük azt, hogy ha az összeírások ellen a jobboldal reelamál: a Curia bizonyosan sürgöltetni fog az elintézésre ; mig az elintézés megfordítva alighanem elkésik, hacsak egy nappal is a választás utánra, e két §-ban biztosítva van a hatalmon levő párt győzelme; biztosítva azáltal, hogy. amint tudjuk, a megyei bizottságok választják az összeíró bizottságokat, s azok a virilis jognál fogva, tudjuk, hogy mely pártból vaunak legtöbb helyen többségben, s így összeszerkesztetett két oly §., amely biztosítja a jobboldali párt törik-szakad győzedelmet a baloldal ellen. Ez értelemben aztán én is elismerem , hogy ezen törvényjavaslat jobb, mint az 1848-iki, — a jobboldalra nézve; — (Derültség), de reánk nézve rósz, annál roszabb. Ott van továbbá, t. ház, ugyancsak a 2-ik fejezetben az 58. §., melyben ez mondatik: „A felszólalási eljárás folytán felmerülő költséget a kérelmező fél köteles előlegezni. A felszólalási bizottság határoz afölött, ki viseli ezen költséget." No már most, t ház, ha még az is megállapíttatik, hogy reclamálni a törvénytelen beírások ellen, úgyszólván, ne is lehessen: előre láthatjuk e törvény következményét. De hiszen azt mondják, igenis lehet, csak le kell tenni a garast; úgyde az nincs megállapítva, hogy mennyinek kell lenni azon előlegnek s így az illető önkényétől függ, hogy — aszerint, amint jobboldali vagy baloldali a reclamáló — többet vagy kevesebbet állapítani meg azt. Nézetem szerint, e tárgyra nézve egészen más szempontból kellene kiindulni a törvényhozásnak. Én a választói jogosultságot s minden a választással összefüggő cselekvényt átalában inagasb állami szempontokból tartom megítélendőnek; az nem egyéni, hanem állami cselekvény. Nem hogy akadályozni kellene tehát, sőt inkább előmozditani, nem hátráltatni, terhelni, de megkönnyíteni a reclamátiókat, s átalában helyes törvény által odahatni, hogy a reclamátiókra ne is legyen szükség. Elnök {leszáll és helyét Bánó József alelnök foglalja el.) Körmendy Sándor: (Folytatólag.) És mi történik azon esetben, t. ház, egy ha teljesen jogosult hagyatott ki, vagy ha egy teljesen jogosulatlan Íratott be? Mi történik, ha annak, ki felszólalt és jogosan a felszólalási bizottságok igazat adnak? erről már a törvény nem intézkedik. No persze, a hatalmasabb párt majd 1 segit a magáéin, s ha baloldali: ám ő lássa! Csak ezekből is látszik, t. ház, hogy ezen I törvényjavaslat nem egyéb, mint a farkas és bárány története, az oroszlán osztaléka. (Helyeslés a szélső bal felől.) Következik, hogy szóljak a 3-ik fejezetről: I „A választás cselekvénye az eddigi választóI kerületek fenntartásával fog történni.* Eléggé kimutattatott e ház mindkét oldaláról e szakasz helytelensége, hogy épen most kellene, most lehetne ezen a leghelyesebben segíteni, ezt — gondolom — mindenki elismeri, ki tudja, hogy épen közelebb történt meg a népszámlálás. Arra nézve, mily nagy különbség van az 1848-iki és a mostani viszonyok közt, a népesség tekintetében elég adat hozatott már föl; és igy én csak magát Pest városát hozom föl, melynek lakosságának száma megkétszereződött 1848. óta. De az mondatik erre, hogy a nemzetiségi viszonyok miatt kényes levén ezen kérdés, „ne nyúlj hozzám." T. ház! Méltóztatnak bizonyára emlékezni arra, hogy ezelőtt néhány héttel a túloldal vezérférfia Deák Ferencz, a túloldal — de az innenső oldalnak méltánylása — s igen hangos elismerése közt, — a nemzetiségi viszonyra vonatkozólag minő nyilatkozatot tett. Kijelentette ugyanis azt, hogy miután mi magyarok, a hazában többen vagyunk, nincsen — ha akarnók is — szükségünk a különböző más nyelvű nemzetiségek elnyomására, mert hisz tényleg többségben vagyunk, és viszont a nemzetiségek sokkal inkább kisebbségben velünk szemben, mintsem hogy ha akarnák is: tudná' nak ó\j eszközökkel élni elnyomatásunkra, melyek ránk nézve válságosak lehetnének; és miután másfelől mi sem vagyunk oly sokan, ők sem oly kevesen, hogy figyelembe ne kellene vennünk a számarányt: egészen eltekintve a méltányossági, az emberiségi s más egyéb tekintetektől, már csak maga e tekintet is kell, hogy arra vezessen bennünket, miszerint tudjunk egymás iránt méltányosak lenni. (Helyes!) Hasonló hiánya a törvénynek a titkos szavazás mellőzése; mert ez az egyetlenegy ut és mód a visszaélések, a megvesztegetések, a tekinkintély, a hivatal, a pénz hatalmi elnyomása ellenében. Hogy mily galádul, mily nagy mérvüleg, mily nyíltan űzetik hazaszerte a vesztegetés: arra nézve elég, azt hiszem, csak annyit mondanom, hogy maga a kormány, a kormány kő-