Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.

Ülésnapok - 1869-443

443. országos űlé mihelyt a nagy közönség tettleg nem szegült ellene. Ezzel egy oly elvet mondott ki a miniszter ur, mire vonatkozólag én kénytelen vagyok kijelenteni, hogy a jövő választásoknál csak három ut lesz lehetséges a választókra nézve. Vagy nem választani azokat, kik ily elvet vallanak; vagy ha az ilyeneket megválasztják, tűrni, ha bőrükbe kerül is a választóknak ; vagy repressáliák, mi ily elvek által provocáltatik. Azt mondtam, t. ház, hogy ha az átalános szavazatot, minek jogosultságát ez oldalról eléggé kimutattuk, s mi nélkül én meg azt mondhatom, hogy az álladalomnak bizonyos egyénei ugy szólván nem alkotmányos, hanem absolut helyzetbe állíttatnak az alkotmányos polgárokkal szemben, mi valóságos anomal helyzetet képez, — ha mondom az átalános szavazati jog élnem fogadtatik: akkor vétessék az adókönyv a választás alapjául. A miniszter ur erre azt mondta, hogy nem lehet. En azt' mondom, hogy lehet. Tisza Kálmán képviselőtársam eléggé kimutatta, hogy hisz úgyis az adó vétetik alapul. Én hát e tárgynál nem fogok késedelmezni; csupán anyüyit mondok, hogy ha a törvénynek illető szakaszait megnézzük: akkor ha ezélunk az, hogy egy jó, egy használható, egy minden kétértelműséget, visszaéléseket kizáró törvényt alkossunk: a benyújtott törvényjavaslatot alapul lehetetlen elfogadni, s helyes megoldást is az adókönyv nyújt. Nézzünk pár példát: Mi mondatik a második szakaszban? „A kik belsőséget és oly külsőséget birnak, mely" stb. A t. ház tudja tartalmát. Ezen, — az mondták a tul oldalról és azt mondta a miniszter ur is, segit ugyanazon szakasznak, későbbi, az osztályok által hozzácsatolt azon intézkedése, hogy „vagy pedig, kik a fenn meghatározott értelemben birt ingatlan birtokuk után legalább annyi földadót fizetnek" stb. Hiszen, t. ház, ez unum et idem. En megvallom, nem hiszem, hogy önök képesek legyenek megmagyarázni azt, hogy e függelékben más foglaltassák, mint az eredeti szerkezetben. Hiszen világosan kimondatik, hogy „a fön meghatározott értelemben birt ingatlan után bir jogosultsággal ez és ez ;

u világos dolog tehát, hogy lent ugyanaz a jogalap mi fent. De tekintsük a 3., 4., 5. szakasz eseteit. Azt látjuk, hogy ott megint az adó vétetik alapul és abból számíttatik ki bizonyos hosszadalmasággal, — mihez aztán még tévedések s rósz akarat is férhetnek, - a választási jogosultság. S minek ez a szükségtelen számitgatás? Ha már úgyis az adónak kell kulcsnak lenni: akkor tessék kimondani azt, hogy pl. a miniszter ur által bizonyosan már a haza minden részéből begyűjtött azon adatok alapján — ne hogy töbfebruár 28. 1872. 9 is & ~£ O ben a megyék különböző viszonyai folytán elüttessenek választási joguktól, — melyek kimutatják, hogy fgy negyed telektől mennyi adó fizettetik, a haza egyik s másik területén mondassék ki, hogy választó képes az, ki ennyi és annyi adót fizet, bármi természetű vagyona, személyes keresete, jövedelme, vagy bármi más után fizetett adója fejében. Ha a t. ház, illetőleg a miniszter ur segitni akar az 1848-iiki törvény hiányain s ugy segit amint a törvényjavaslat szerkesztve van : csak annál inkább megörökíti a régi bajt. Ami pedig az 1848-diki törvényben is föntaított 1848. előtti kiváltságosok jogát illeti: erre nézve azokhoz, miket Kállay t. barátom e tekintetben ma felhozott, még csak annyit, hogy midőn a miniszter ur állítja, hogy e tekintetben az 1848-iki törvények szellemében járt el: nagyon téved, ha ugyan maga is hiszi, mit állit. Az 1848-iki törvény nem zár ki senkit a jogot élvezettek közül, ellenben a törvényjavaslat kizár igen sokakat, kizárja mindazon ezereket, kik 1869-ben jogélvezettel bírhattak; de talán nem azért nem birtak, mint Kállay barátom emlité, mivel jogukkal élni nem akartak, hanem mert, talán a jobb vagy — megengedem — a bal oldali összeírok kizárták őket a választók sorából. Tehát a miniszter ur igy nem elvet, de esetleget vesz alapul s a régi kiváltságosak közt ujabb kiváltságosakat teremt. Ezt helyrehozni, t. ház, csak ugy lehet, de kell is, — ha ily anomáliát nem akarunk, — hogy mondassék ki: miszerint választó-képes mindaz, ki 1869-ben választóképességgel birt, tehát, ha be nem íratott is; de birt annálfogva, mivel akkor már 20 éves volt. Most nézzük a választók névjegyzékének készítési módját. Az eljárás lényege ellen nincs kifogásom, de a felszólamlások végleges igazolására vonatkozólag kénytelen vagyok megjegyezni azt, hogy az ország legfőbb ítélőszéke keze közé lévén letéve a választó-képesség végérvényes igazolása; ez által megadatik ugyan az illető polgároknak a lehető biztosíték; de ez a törvény csak a választás utánra fog érni valamit s a legközelebbire alkalmazható nem lesz. Miért ? Méltóztassanak megtekinteni a 4. fejezet 102-ik §-át. Ott ez mondatik: „Az első névjegyzék elkészítése alkalmával minden központi választmány azon naptól számított 30 nap leteltével, amelyen a felszólalási bizottságtól az iratok s a névjegyzékek megérkeztek (35. §.), a névjegyzéket hiteles alakban kiállítja" — tehát a központi választmány állítja ki hiteles alakban, — „s a Curia később leérkező határozatai csak az első évi kiigazításkor foganatosíttatnak"; — tehát, ha le nem érkeznek a határozatok a választásig,