Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.

Ülésnapok - 1869-443

244 44*. országos Blés február 23. 1872. tal provocált sőt szentesitett polgári harcz és háború lesz; no a hazára nézve meg ború (Madarász József közbeszól: és ha elkergetjük, akkor lesz derű!) Mint a miniszter ur tegnap bevallá, e törvényjavaslat csak foltozása az 1848-dikinak. Én annak teljes méltó restauratiojat óhajtottam volna, ugy, hogy megmaradjon rajta az ősi jelleg ; de az 1848. óta korunkig kifejlett jogigények és jogfogalmakhoz alkalmazva. S mit látunk a beterjesztett törvényjavaslatban 1 Először is azt, hogy a miniszter ur magyarázza e törvényt, de akkóp, hogy még homályosabbá teszi azt, a mit megvilágítani akart, az az — bocsa nat — csak igért. így látunk továbbá uj intézkedéseket a nélkül, hogy azokat ujaknak lehetne nevezni, és látunk — mint a miniszter ur mondja, egy jobb törvényt, a mely — megengedem — hogy jobb, mivel a jobb oldal szerkesztette, és jobb ő nekik; de még csak jó sem átalában; és az eredmény az, hogy a mennyiben nem uj ez a tőrvény: megvannak benne mindazon hiányok, melyek meg voltak az 1848-iki törvényben; a mennyiben pedig uj : roszabb az 1848-ikinál; s amit benne czélszerüen tervezett a miniszter ur, azt is kiengedte belőle vétetni, nem kötvén, hozzá tárczáját — értem e törvényjavaslatnak a pártok szerinti külön szavazást parancsoló rendelkezését; amit pedig czélszerüen terveztek és alkottak az osztályok, annak nem fogja hasznát venni a legközelebbi jelen — értem az igazolásoknak végleges intézését. Bebizonyítom, t. ház, a miket fönebb álliték és pedig a beterjesztett törvényjavaslat nyomán haladva. A választói törvénynek a választói jogosultság levén sarkköve, az 1848-iki törvényhozás az akkori helyzetből kiindulva nem járhatott el máskép, mint hogy minősitvényekre alapítsa a választói jogosultságot, nem mondatván még ki akkor, midőn ezen törvény hozatott, törvényileg a közteher viselés s nem lévén még akkor adó kulcs. Most már van t. ház adó kulcs — hisz eléggé érezzük suiyát — s a helyett, hogy ezt venné alapul a miniszter ur, hogy ez által egyszerűsítené, tisztázná a választási jog alapját, a helyett, hogy ez által az általa megígért állandó választási törvénynek mintegy horderejét ezen az alapon előkészítené: ugyan mit tesz ? Fön hagy egy oly alapot, mely elméletileg absurd, mert más és más mértékkel mér egyiknek és másiknak tekintettel az V* telekre nézve mely jogilag már megszűnt, tényleg tehát nem is létezik, és hogy használni lehessen: ad neki oly magyarázatot, mint már fönebb is említem t. i. az egy negyed telkesekre vonatkozólag, a miről bátran el lehet mondani, mit az egyszeri legátus nagy önteltséggel mondott, midőn a szent háromság titkát, — melyet maga sem értett — magyarízta: „Boldog isten! de megmagyaráztam e tudatlan községnek!

u En óhajtani, hogy ne elegyítsen a miniszter ur olajat vizzel, öntsön a helyett ne kortes — de tiszta bort a pohárba! Tegye a választási törvényt ép ugy átalánossá, mint a mily átalános a teherviselés az adó és a hadkötelezettség azon átalánusan elismert jogelv alapján, hogy a ki viseli a terheket: részesüljön a jogokban is. Mert ha a milliók urának, egy — mondhatni — országot képviselő 30 uradalom tulajdonosának csakúgy egy szavazata van, mint a 105 frt évi jövedelemmel bírónak, vagy a néhány holdra menő 1

U telek tulajdonosának: látni való, hogy már e törvényben is nem annyira a vagyon, mint az egyén joga szerepel. S ki merné állítani: vajon meri-e állítani maga a miniszter ur is, hogy a polgári erények, a hazafiság, a becsületesség a megbízhatóság ott végződnek, hol az V« telek és a 105 frt évi jövedelem végződik, hogy az ezen sáncz által vont határon tul levők, már mind a felforgató elem emberei ? Hogy ezek az ily törvény által sértett jogérzetöknél fogva azzá tétethetnek : az lehetséges. Sőt én azt mondom, t. ház, hogy a milliók és a nagy uradalmak jövedelmét is épen ezen elem biztosítja, valamint az államok válságában a toborzások eredményét. Én tehát egyátalában nem tartom eszélyesnek, nem tartom politikai bölcseségnek ezeket mintegy páriákká alacson/itani; sőt a jogosítványt megadni nekik már csak annálfogva is óhajtanám, mert azt hiszem, hagy akkor az államok, akkor a kormányok már csak ennélfogva is köteleseknek éreznék magákat gondjukat kiterjeszteni ezen eddig csak a társadalom által ápolt, a kormányok által pedig esak gyanúsított polgári viszonyaira, és átalában oda hatni, hogy a tömeg értelmisége tekintetében fejlesztessék. De ha már erre a virilis anacronismust megalkotott jelen törvényhozásban nincs kilátás : egyszerűsítsük legalább a választási jog alapját a választási jognak az adókönyvre való fektetése által. A miniszter ur tegnap dicsérve emiitette az annyira megtámadott virilis jogot, azt mondván a jelen törvényjavaslat támogatására, hogy ime a virilisek intézményét is mennyire megtámadták, pedig e miatt még egy virilist sem vertek agyon. Én azt gondolom, hogy elég ha ezen intézmónynyel agyonütötték a megyéket. (Helyeslés balról.) De a miért erre renectálok, az, hogy constatáljam : mily szomorú dolog, ha épen miniszteri padról mondatik, hogy jó a törvény,