Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.

Ülésnapok - 1869-443

443. orszAg»s 81és február SS 1972. 243 lealázott osztálya, azon osztály, mely, bevallom, igazságos kőveléseinek kivívásáért mindenre kész és egy időben bizonyára világ harczot fog vivni a szerencse, a szédelgés e's a véletlen által ke­gyelt nagy tőkepénzesek és henye üzérek ellen: a produetiv munka még a szánalom és gúny le­nézett tárgya ma; noha az milliók létérdeke, s azért képviselni azt még sem fizeti ki magát, — sokkal hálásabbak e tekintetban a bankok, az ipar- és részvénytársulatok, melyek oly cso­portosan és tömegesen keletkeznek, hogy valóban nem csoda ha per assotiationem idearum az in­compatibilitásról magának sajátságos képet al­kotott aggódó hazafi lelkében fölmerül Magyar­ország képe jeruzsálemi András királynak ko­rából, midőn a zsidók és ismaeliták által kipusz­tított, kiszivattyúzott nemzet képtelen volt egy, azt nemsokára fenyegetett catastrófával szembe­szállani. Távol legyen tőlem, hogy az assotiatio nagy eszméjét abstracte megtámadjam, vagy hogy an­nak az ország nemzetgazdasági kifejlődésére szük­séges hatását el ne ismerjem; azonban másrészt a legkárosabbnak és legveszélyesebbnek tartom ismét lehetőségét azon visszaéléseknek, melyek mutatkoznak akkor, midőn a produetiv munka s a legszámosabb szegény földmives és iparos osz­tály érdekében ugy szólván semmi sem történik. Majd minden bank, minden iparvállalat, sainden részvény társulat élén egy vagy több tépviselő áll és részvényesek és engedélyesek képezik nagyobbára a törvényhozásnak vasúti és pénzügyi bizottságát. S kérdem, hogy ennyi beolyásos elem eontingense mellett kezét SZÍ­VÓK téve, nem kénytelen e mindenki bevallani, hogf legalább megvan a lehetőség, mikép a nép érdtííei nem mindig fognak túlsúlyra vergődni ott, bol a bankok és részvénytársulatok érdekei a né^ érdekével netán ellentétben állanának. ízen anomália egymagában is elegendő volna, hogy a választási törvény gyökeres re­formjai szükségessé tegye; mert a nép, mely előtt íz érdekek ezen aránytalan képviselteté­sét elta;arni nem lehet: lehetetlen, hogy gon­dolkozóvá ne legyen a fölött, mikép a törvény­hozásnak mindenre van gondja és ideje, a mi véletlen, ígyuttal nyereséges üzleteknek fekteti le alapját, vagy esetleg miut a törvénykezés rendezésén! történt, számos igen kedvező pla­cirozásokra nyújt alkalamat; csak ép azokra a mik a közbldogulást, a közmegelégedést, a nép terheinek könyitését czélozzák : nem marad úgy­szólván semri ideje. Eem akrnék keserű lenni, azért nem foly­tatom és átteek a képviselőválasztási törvény gyökeres refom szükségének hangoztatásáról egyenesen magra az előttünk fekvő novellára. Átalában mit a miniszteri javaslat érin­tetlenül és csonkitatlanul a képviselőház elé terjesztett: azt a legnemesebb szándékból ere­dettnek és oly tulajdonokkal ismertem felruházva lenni, melyeket a kor és viszonyok által követel­teket volt kénytelen elismerni minden higgadtan gondolkozó. Átalánosságban, leginkább a 3. feje­zet eddigi sorsa fölött sajnálkozhatom, mint a mely a gyökeres reform mellőzésével, főleg lett volna hivatva arra, hogy a választások alkalmával mutatkozó rendetlenséget, zavart elmellőztesse és a nemzeti közakarat meghamisítására czélzó lólekvásárlásokat beszüntesse. Az ez idő szerint leginkább kerületbenéző t. képviselő urak azonban, kik a 3. fejezet cson­kításához leginkább járultak, működésükben az ellenzék részéről a leghumorosb illustratióban részesültek; a midőn ugyan is a t. ellenzék, a mely az osztályokban a 3. fejezetnek egyenesen elvetését követelte, egyúttal azon követelését is nyilvánította, miként a minisztérium a vá­lasztási visszaélések ellenében is terjeszszen be törvényjavaslatot: táblabírói raffineriával számitá ki, mikép erre ezen idők szerint sem a kormány­nak sem a törvényhozásnak, sem módja, sem ideje. Ugy látszik, hogy minden reformpárti mozgalom mellett is az ellenzék kebelében: la garde meurt, mais ne se rend pas. „Honny sóit, cmi mai y pense." Tekintve, hogy részemről a miniszteri tör­vényjavaslat súlypontját a III. fejezetbe látom elhelyezve, mely nélkül az I. és Il-ik fejezet in­tézkedései alig fognak sokat változtatni azon ne­hézségeken, a melyek eddig mint, visszaélések, a választásnál szerepeltek és a nemzeti közakarat hamisitlan nyilatkozását megakadályozták: a köz­ponti bizottság javaslata ellenében az eredeti miniszteri javaslatot fogadom el a részletes tár­gyalás alapjául. (Éljenzés jobb felől.) Körmendy Sándor: T. képviselő ház! A ház egyik oldalán sem tagadják, maga a mi­niszter ur állította, hogy a szőnyegen forgó tör­vényjavaslat egyike a legfontosabbaknak ; mert ennek helyes elvek szerinti megállapításától függvén az országgyűlés egészséges, életképes működése, ettől a hozandó törvények minősége, ezektől a haza jóléte: mi természetesebb, mint hogy a lehető fontosságot tulajdonítjuk e tör­vényjavaslatnak s azt minden oldalról behatólag megvitassuk annyival is inkább; mert ha a pár­tok ezen leendő küzd terén mindazon aknákat meghagyjuk, melyeket ott a minisztérium törvény­javaslata elrejtett, s a melyeket az osztályokban minden törekvésünknek sem sikerült felrobbantani, ha mindazon tőröket alkalmazzuk, melyek e tőr­vényjavaslatnak csaknem mindegyik szakaszában elrejtvék: akkor t. ház a közelebbi választás nem választás, hanem valóságos és e törvény ál­31*

Next

/
Oldalképek
Tartalom