Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.

Ülésnapok - 1869-442

220 44:!. országos ülés február 22. 1872. vezően, más vidéken tul a mértéken kedvezőtlenül lett megállapitva. Már pedig ha ez igy van, t. ház: ugyan kérdem, ki az a bölcs, a ki ily adórendszer alapján igazságos eensust fel tudna állítani; és anélkül, hogy derogálni akarnék valakinek, bátran merem állitani, hogy sem e házon belül, sem a házon kivül nines oly vakmerő, ki erre nyugott lelkiismrettel vállalkozhatnék. Igazságos eensust tehát nem tudunk felállítani. Bármit alkotunk ma e részben, az máradandóságra nem számithatna. Es miután nekem erős meggyőződésem, hogy e téren experimentumokat csinálni annyit tenne, mint az alkotmányos élet természetes fejlődését megzavarni: ép azért a census megváltoztatásához semmikép sem járulhatok. Ezek után azon kérdés merül fel igen természetszerűleg, hogy ha már a eensust megváltoztatni nem akarjuk : szükségesek-e azon intézkedések, melyek ezen törvényjavaslat első fejezetében foglaltatnak. En azt hiszem, hogy minden törvénynek főkelléke az, hogy tiszta, szabatos és félre nem magyarázható rendeleteket tartalmazzon, bogy igy azután a végrehajtás az egész országban egyöntetű és következetes lehessen. Mncs kétség benne, hogy az 1848. V. t. czikknek a választói jogosultságra vonatkozó része sok eltérő és ellentétes magyarázatokra adott alkalmat. Láttuk, hogy némely törvényhatóságokban egy bizonyos census mellett az állampolgárok fölvétettek a választók sorába; egy más törvényhatóságban ugyanazon census alapján nem vétettek föl. Ebből kitűnik világosan, hogy e törvény kétértelmű rendeleteket tartalmaz és igy azok szabatositása okvetlenül szükséges. A második hiány, mely az 1848-ik évi V. törvényezikk erre vonatkozó részében feltaláltatik az, hogy a választói jogosultság alapjául szolgáló földbirtok és vagyon becsértékének meghatározásánál, ugy szintén az alapul szolgáló jövedelem meghatározásánál biztos kulcsot nem tűz ki. És ez igen természetes. 184:8-ban az ország polgárainak nagy része adómentességet élvezvén, és a közteherviselés elve körülbelől azon időben levén kimondva, mikor e törvény megalkottatott: természetes, hogy az akkori törvényhozásnak a vagyon, értéke és az attól húzott jövedelem biztos kimutatása t. i. az adó nem állván rendelkezésére, a becslés rendszerére kellett fektetni a törvény intézkedését, annak azon kellemetlen következése lett, hogy az ily becslésnél nem mindig az igazság, hanem rendesen a pártérdek határozott. Ebből következett az, hogy egy törvényhatóság által, egy és ugyanazon census és qualificatio mellett az állampolgárok egy része felvétetett a választók névsorába, mig a másik törvényhatóságban nem vétetett fel. Ha ez igy I van, amit tagadni nem lehet: ez elegendő ok annak bebizonyítására, hogy az 1848. évi V. t. ez. erre vonatkozó részét szabatositani kell. Végre az 1848. V. törvényezikk ma már egy nagy hiánya azon szakaszból keletkezik, a mely az V* úrbéri telkek tulajdonosaira vonatkozik. Az V* telkek feloszthatlansága meg lévén szüntetve, annak helyettesítéséről kellett gondoskodni. íme, t. ház, ezek azon hiányok, melyek a törvény ezen fejezetében feltalálhatók, és melyeknek pótlására terjesztettem én be az előttünk fekvő törvényjavaslatot és igyekeztem e hiányok pótlását azzal eszközölni; helyesen-e vagy nem helyesen : annak megbirálására szükséges a részletekkel foglalkozni. Az 1848. V. törvényezikk 1. §. azt mondja: „Politikai jogélvezetet azoktól, kik annak addig gyakorlatában voltak, elvenni, a jelen országgyűlés hivatásának nem erezhetvén, mindazok, kik a megyékben és szabad kerületekben az országgyűlési követek választásában eddig szavazattal birtak: e jog gyakorlatában ezennel meghagyatnak." Méltóztatnak tudni, hogy ezen törvény alapján két egymással homlok egyenest ellenkező eljárás lépett gyakorlatba. Némely törvényhatóságok e törvényt ugy értelmezték, hogy az 1848. törvényhozók csakis a privilegiált osztálynak azon nagy korú tagjaira értették e törvényt, kik e jogot már egyszer tőrvényesen gyakorolták, és ez értelmezés folytán csakis ezek vétettek be a választási lajstromba. Más törvényhatóságok a törvényt ugy értelmezték, hogy az 1848-ki törvényhozók az osztálynak, mint osztálynak kívánták a jogot meghagyni és igy 1869. évig fölvétetett a választási lajstromba minden nagykorúvá lett nemes ifjú. Hogy ez értelmezés helytelen, hogy ez nem egyezik meg az 1848-ki törvény szellemével: az kétséget nem szenved; de nem egyezik meg a törvénynek magának alapelvével sem, mely nem más mint az egyenlőség és mely viszont leghatározottabb ellentéte minden osztály privilégiumának. De bármennyire helytelen ezen magyarázat : mégis a gyakorlati élet által csaknem szentesittetett, sőt a törvényhozás is némileg sanctionálta azt, miután az ezen alapon megválasztott képviselők igazolását meg nem tagadta. Ha azt látjuk, hogy a kétértelmű törvény helytelen magyarázatából kifejlett gyakorlat negatiója kezd lenni a jogegyenlőségnek : itt az ideje annak, hogy a törvény e részét szabatositsuk és magyarázzuk helyesen.