Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.
Ülésnapok - 1869-442
442. országos Blés fe fonni r 22. 1872. 219 csony, a választói qualifi catiónakoly tág mérvű meghatározása folytán, hogy e tekintetben a törvény ellen világosan kifogást tenni nem lehet. Ott látjuk mindjárt a törvény kezdetén az első szakaszban a jogvesztés és jogmegfosztásnak határozott elitélését; az első szakaszban t. i. a privilegiált osztályhoz tartozók választási képessége jövőre is föntartatik, ha azt már egyszer törvényesen gyakorolták. Vannak sokan, kik azon nézetben vannak, hogy az 1848-iki törvény hozás ezen intézkedését annak lehet tulajdonítani, mintha azon törvényhozók azon félelemből, nehogy ellenszenvet keltsenek az 1848-iki V-ik t. ezikk felien: csakis azért hagyták volna meg a privegiált osztályok azon előjogát. Én azt hiszem, hogy ezen nézetet határozottan tévesnek nevezhetem. Az 1848-iki törvényhozóknak volt elegendő bátorságuk ennél sokkal fontosabb érdekeket is figyelmen kivül hagyni, ha azt a szabadság és haza érdeke ugy kívánta. Én ebben szabadelvű és nagylelkű intézkedést látok, a mit csak üdvözölni tudok. Ott látjuk az 1848-iki törvény második szakaszában a földbirtokot, a vagyont oly census mellett, képesítve a választói jogosultságra, a mely lehető legalacsonyabbnak nevezhető; ott látjuk az ipart, a kereskedelmet és a tőkét oly census mellett képviselve, mely mellett mindenki a legkisebb szorgalommal és iparkodással megszerezheti a választói képességet; ott látjuk a tudomány képviselőit minden census nélkül íölvéve a választói képességgel bírók közé. Az 1848-diki törvények ezen intézkedéseivel szemben tehát, t. ház, nem lehet azt állítani, hogy léteznék egy fontos érdek, hogy léteznék az állami élet egy fontos működő oly orgánuma, mely meg lenne fosztva a lehetőségtől, magát érvényesíteni, és pedig érvényesíteni könnyű szerrel a törvényhozásban. így állván a dolog: nincs ok arra, hogy az 1848. V-ik t. czikknek a választói jogosultságra vonatkozó részét megváltoztassuk; és mert nincs: nem osztozliatom azok nézetében, kik a választói jogosultságot illetőleg a census leszállítását már most szükségesnek tartják. De valamint nem oszthatom ezek nézetét: ugy nem járulhatok azokéhoz sem, kik ma már czélszerünek tartják a census fölemelését; s ezt, ugy hiszem, nem szükség hosszabban indokolnom. (Bizony nem! bal felől. Halljuk! jobb felől.) A census fölemelése minden országban igen nehéz és csak nagy megpróbáltatásoknak lehet következménye. Ott azonban, hol a törvényhozás üdvösen működik, hol a törvényhozás a reformkérdéseket a netalán sérthető érdekek gondos kímélésével oldja meg, ott hol a törvényhozás nem a rombolás, hanem a józanul kimért haladás útját követi, mint ez nálunk észlelhető: (Ellenmondás, zaj a bal oldalon. Igaz! Halljuk! jobb felől.) ott kétséget nem szenved, hogy a törvényhozás igazságos alapon nyugszik és ott a census fölemelése nem lenne egyéb, mint a nép öntudatos érzelmeinek könnyelmű kihívása. Én tehát nem csatlakozom azok nézetéhez, kik a census fölemelését kívánják; valamint nem osztozhatom azok nézetében sem, kik a census leszállítását már ma kivánják. Tudom,hogy vannak sokan e házban, kik velem e tekintetben nem értenek egyet, a mit igen természetesnek is tartok; mert hisz a census leszállításának vagy fölemelésének kérdése körül folytonos életharcz és küzdelem vivatik a világ minden alkotmáiryos országában. Az okok és ellenokok léteznek minálunk is, melyekkel ezen harezot vívják és én azért ezen küzdelem jogosultságát minálunk sem akarom megtagadni ; sőt igen természetesnek találom, hogy ezen törvényjavaslat tárgyalása alkalmával ezen elvi harcz itt is fel fog merülni ; és ha mindamellett ezen kérdés elvi fejtegetésébe nem bocsátkozom: ezt nem azért teszem, mintha a jelenlegi censust örök időkre fön akarnám tartani; hanem teszem azért: mert amint már bátor voltam kijelenteni, én a census megváltoztatásának alapos okát nem látom, nélkülözöm a census megváltoztatásának két alapföltételét, melyek egyike az, hogy a megváltoztatott eensusnak igazságosnak kell lenni és hogy másodszor olyannak kell lenni, hogy életképességgel bírjon, vagyis, hogy maradandóságra számithasson. E két alapföltétel, t. 'ház, egymástól el nem választható. Kérdem, van-e valaki e házban, ki tagadni merné azt, hogy nincs semmi veszélyesebb az alkotmányos élet folytonosságára és fejlődésére, mint az, hogy ha a parlament alapja gyakori változtatásoknak van kitéve. Oly axióma ez, melyet senki sem tagad és épen azért, midőn a census megváltoztatásáról van szó : akkor mindenekelőtt íötekintettel kell lenni arra, hogy a census, melyet újból megállapítunk: maradandó legyen. Ámde. t. ház, maradandó csak az lehet, a mi igazságos alapon nyugszik. Kérdem, lehet-e a mi ideiglenes és nem jó adórendszerünk mellett igazságos kulcsot föltalálni a census megállapítására. Pedig utóvégre mégis csak az adórendszer lehet egyedül biztos alapja a censusnak. A mi adórendszerünknek, melynek ideiglenességét mindenki elismeri: megváltoztatását mindenki óhajtja; mert azt az önkény állapította meg, igen gyakran egyes alárendelt pénzügyi közegek önkénye. Ugyan kérdem, van-e valaki, ki ne tudná, hogy a jelenlegi földadó cataster elkészítésével, a föld termőképessége némely vidéken a tulajdonosra nézve ked28*
