Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.
Ülésnapok - 1869-442
218 442. or.-zágog ülés február 2-2. 1872. pontot foglalja el, és én igyekezni fogok felfogásának helyességét igazolni. (Halljuk!) Az 1848-ki V. t. ez. helyesen négy részre osztható: egyik az, mely a választói jogosultságra vonatkozik; a másik az, mely a választó kerületek felosztását tartalmazza; harmadik: mely a választók összeírására; s negyedik: mely magára a választási eljárásra nézve a módozatot szabályozza. Négy országgyűlés jött ezen törvény alapján létre, s igy volt elegendő alkalma a nemzetnek meggyőződni annak hiányairól, annak előnyeiről; tisztán láthatjuk ma, hogy melyek ezen törvény azon részei, melyek kihagyandók ; melyek a szabatositandók és melyek azok, a melyek egészen pótlandók, javítandók. Tagadhatlanul nagy előny, mert egy törvényhozás legbiztosabban akkor haladhat előre: ha alkotásainak nem abstraet theoriák, hanem az élet és a tapasztalat szolgáltatnak alapot. E fölfogásból indult ki a kormány akkor, midőn ezen törvényjavaslat alapelve fölött tanácskozott. Hosszú és beható volt tanácskozásunk, gondosan megvizsgáltuk a törvény hiányait, lelkiismeretesen számoltunk azon qualificatio megalapításánál a fönálló körülményekkel és viszonyokkal. (Mozgás hal felől). Megvizsgáltuk gondosan az akadályokat, melyek a törvénynek gyökeres átalakítását ma lehetetlenné teszik és azon meggyőződésre jutottunk, hogy mig az 1848. Y.t. ezikknek első része, mely a választó jogosultságra vonatkozik, sok eltérő sőt ellentétes magyarázatokra adott alkalmat és igy szabatositandó : addig a törvénynek a választási eljárás és választási összeírásra nézve czélszerütlensége kitűnvén, — elhatároztatott, hogy ez megváltoztatandó. Ez volt a kormány határozata és hogy helyes volt-e, helyes-e annak kivitele, t. i. az előttünk fekvő törvényjavaslat: ez a kérdés. Kezdjük tehát a bírálatot az 1848-iki törvéuyczikk és az általam beterjesztett törvényjavaslatnak első fejezeténél. Az 1848-iki törvényhozás nagyszerű alkotásainak legfontosbika az, mely a felelős kormányzati rendszerrel kapcsolatban a parlamentet a nép képviseletre alapította. Oly mű ez, t. ház, mely dicséretre nem szorul. Hisz a szabadság, melyet élvezünk, a nagymérvű haladás, melyet el nem tagadhatunk, anyagi és szellemi fejlődésünk, szóval minden vívmány, melyet az ujabb korban államéletünkben fölmutatni képesek vagyunk : mindezek összege képezi a babért, melyet a 1848-iki törvényhozók e törvény körül kiérdemeltek. (Élénk helyeslés.) E nagyszerű eszme, mely a nemzetnek uj életet adott: az 1848. V. t. czikk első fejezetében nyert kifejezést és alkalmazást. Nincs oly vakmerő az országban, ki e törvénynek alapeszméjét meg merné támadni, jelesen, ki tagadná, hogy annak alapja az igazság és hogy erejét a nemzet összes akarata képezi. De ha szent és sérthetetlen a törvény alapeszméje : lehet és van is eltérés ezen alapeszme alkalmazása és valósítása körül. Vannak, kik ez eszme alkalmazásánál sokkal szűkebb határt kivannak vonni, mint a 48-iki törvényhozás tévé; vannak olyanok, kik e vonalnak kiterjesztését kívánják; vannak végre olyanok, kik e vonalnak helyes megvonását látják és csak is oda törekszenek, hogy csak is oly alakot nyerjen, hogy a végrehajtók sem az innenmaradást, sem a túllépést a vonalon, határozatlanságával ne igazolhassák. Ez utóbbiak közé számítja magát a kormány. Ez czélja a törvényjavaslatnak. (Helyeslés jobb felől.) Bátor leszek elmondani a kormány indokait. (Halljuk!) Hogy az 1S48. V. t. ezikknek első részét, i mely a válás ztók jogosultságára vonatkozik, a kormány nagyban és egészben változtatni, nem akarja : ennek oka az, mert hiányzik először a változtatásra az alapos ok; hiányoznak másodszor e változtatás alapföltételei. Egy parlamentben nem lehet fontosabb kérdés, mint az. mely a parlament alapjára vonatkozik; hisz e kérdés az állam összes életének kérdése. A parlament nem egyéb, mint a nemzet akaratának kifolyása, a parlament az állam legmagasztosabb . functioval megbízott orgánuma; és azt hiszem, nem megyek túlzásba, ezt állítva, hogy parlamentalis országban a törvényhozás maga az állam. Midőn tehát egy országban arról van szó, hogy a parlament összealkotásarol szóló törvény megváltoztattassák : akkor mindenekelőtt a maga nagyszerűségében merül fel az a kérdés, hogy a fönnálló törvény olyan-e, melynek természetes resultátuma, t. i. maga a parlament, a nemzet akaratának hamisítatlan kifolyásának tekinthető 1 hogy nincs-e fontos érdek a képviseltetéstől megfosztva ? hogy nincs-e az államélet valamely oly fontos működő orgánuma, mely nem érvényesítheti jogos befolyását a törvényhozásban 1 és hogy végre a választói jogosultság nincs-e indokolatlanul szűk korlátok közé szorítva 1 ? E kérdésekkel kell, t. ház, mindenekelőtt tisztába jutnunk az általam beterjesztett törvényjavaslat első fejezetének tárgyalásakor; és én azt hiszem, elegendő egy pillantást vetni az 1848-iki törvény V-ik czikkére, hogy meggyőződhessünk arról, hogy az szabadelvű és oly intézkedéseket tartalmaz, melyek szerint minden érdek a parlamentben képviselve lehet; képviselve lehet pedig a választási censusuak oly ala-
