Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.

Ülésnapok - 1869-441

4íl. országos ül aiáromiaknak váltóit nem igen fogja hitelben részesíteni; arra valók a takarékpénztárak, a letéti és escompte-bankok, melyek minden vidéken keletkeznek és szükséges, hogy keletkezzenek. Ezek hivatvák a kis kereskedők és iparosok hiteligényeit kielégiteni; úgyszintén a hitel-egyesületek, melyeknek jótékony hatása épen a kis iparosokra nézve mindenütt bebizonyult. Terjeszszük hazánk ezen nevezetes osztálya közt ezen eszméket; és ne ébreszszünk bennök soha nem teljesülhető vágyakat, és ne állítsunk különösen ily fontos, komoly és életbevágó kérdést oly színben elő, mintha az, a mit mi akarunk : ellentétben állana az ország bármely osztályának érdekeivel. (Élénk helyeslés jobb felől.) És bizonyos vagyok benne, hogy ha a tisztelt képviselő ur ülne e helyen és bekövetkeznék azon időszak, midőn mindazok, kik ezen nyilatkozata után jogosan követelnék, hogy az általa javasolt és netalán keresztülvitt rendszabályok jótéteményeiben és a tett ígéretekben részesittessenek, részesittessenek névszerint abban, a mire leginkább vágyódnak, t. i. a nagyon olcsó pénzben, őt e miatt ostromolnák: akkor nagyon valószínűleg ő reá is alkalmaztathatnék az, a mit a t. képviselő ur a pénzügyminiszterről mondott: et si dies advenerit: ubi te requiram ? (Élénk derültség, zajos tetszés a jobb oldalról.) Ghyczy Kálmán: Tisztelve a házszabályokat, azokra nézve, miket a miniszterelnök ur a dolog érdemére nézve mondott: szót sem fogok szólani, ámbár igen sokat válaszolhatnék, különösen azon egy körülményre nézve, a mely személyemet illeti, (Zaj jobb felől. Bal felől: Halljuk!) melyet a t. miniszterelnök ur nem tudom, mily ideák nexusa folytán és mely viszonyoknak tekintetéből hozott föl, hogy t. i. azokat, miket mondtam: választóimmal való coquettirozás tekintetéből mondottam. (Zaj jobb felől. Bal felől: Halljuk!) Ezt határozottan visszautasítom. Mondataim, nem mondom félremagyarázását; de félreértését két pontra nézve kell rövideden helyreigazitanom. A t. miniszterelnök ur azt mondja, hogy éa a valutát hat hét alatt akarom helyreállíttatni. Én ezt nem mondtam. Én törvényjavaslatot óhajtottam a valuta helyreállítása, vagy legalább a valuta helyreállítása főelvei iránt rövid idő alatt, hat hét alatt beadatni. Ez egészen más valami; mert ezzel nincs kizárva az , hogy a törvényjavaslat folytán egy hosszabb folyamu pénzügyimüvelet vétessék foganatba, s erre annyival inkább hivatkozhatom, mert volt már alkalmam épen a valuta hosszabb folyamu rendezésének szükségét bizonyos alkalommal hangsúlyoznom. A második pontra nézve, azon nagyrabecsülésnél fogva, melylyel Wahrmann képviselő ur s február 21. 1872. J95 iránt viseltetem : tartozom felvilágosítással. Én Wahrmann képviselő urat nem mindazokra, miket ő mondott, kértem föl nemzetgazdászati elvek bővebb tanulmányozására; csak egyedül egy pontra nézve, arra nézve t. L, melyben azt állította, hogy magánosoknak államjegyekre kiadott váltói szintén államjegyek. Ezen felvilágosítással tartoztam magamnak is, az ügynek is. (Helyeslésbal felől.) Kerkapoly Károly pénzügyminiszter: T. ház! Azok után, miket a t. miniszterelnök ur a föníörgó tárgyra vonatkozólag épen most elmondott: én részemről csak a legrövidebben kívánom constatálni azon álláspontot, melyet a tárgyra vonatkozólag és szemben a két határozati javaslattal a kormány és — ugy vélem — ezen oldala a t. háznak velünk együtt elfoglal. E tekintetben is megelőzött engem a t. miniszterelnök ur azáltal, hogy részéről és részünkről egyátalán, tiltakozott azon szerep ellen, melyet nekünk, fölfogásunknak Komárom városa t. képviselője tegnapi napon odaszánt. Az itt kifejezett, az itt nyilatkoztatott nézetek és szándéklatok után ítélve, semmi különbség sincs aközt, hogy mit akar az egyik párt és mit akar a másik a valuta helyreállítása után a bankkérdésben : akar mindakettő egy kényszerforgalmat nélkülöző , szilárd alapon álló bankrendszert meghonosítani ez országban. Ezt akarják a túloldalon ; ezt ünnepélyesen kijelentettem én s kijelentette a miniszterelnök ur: akarjuk mi innen, akarja a kormány. Ha a t. képviselő ur mindjárt első beszédének kezdetén ellenkező föltevésből indult ki; és ha én mindamellett beszédemben arra nem reflectáltam : ennek oka az, mert én ezen ügyet a nemzeti élet anyagi felvirágzására és ami ezzel mindig összefügg, átalános emelkedésére nézve oly fontosnak tartom, hogy polémia tárgyává tenni egyátalában nem kívántam; ÍHelyeslés]) és inkább nem hallottnak kívántam tekinteni, egynémely nyilatkozatokat, a melyek polémiát idéztek volna fel annélkül, hogy az ügyet tisztázták, felvilágosították volna. De azért azon föltevést, mintha a nekünk tulajdonított álláspontot magunkénak isinernők, mintha azon intentiókat, melyeket rólunk föltettek, és a melyeknek itt kifejezés adatott, elfogadni is hajlandók volnánk: egyátalában nem fogadom el. Mindjárt beszéde kezdetén a t. képviselő ur azt monda: „arra el voltam készülve, hogy azon határozati javaslat, mely tegnap a ház asztalára letetett, az osztrák-nemzeti bankkal való egyezkedést ideiglenes intézkedés gyanánt ajánlja; de nem tagadom, meglepett, hogy ezen határozati javaslat egy árva szót sem mond