Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.

Ülésnapok - 1869-441

194 411. országos ülés február 2!. 1872. teljesítené a kormány a nemzet valódi érdekei iránti kötelességét: ha a függetlenségi vágy mindenekelőtt előtérbe való tétele által, oly értékjegyforgalmat teremtene, mely közt és a birodalom másik felébea létező közt különbözet állana elő. Mit mondana a kereskedő, ha nemcsak a külföld irányában lenne ingadozó értékmérője; de a birodalom két fele közt is ingadozóvá tétetnék az értékmérő; és ha azt nem lehet máskép elkerülni, mint az által, hogy azon időre, mig a valuta helyre nem állíttatik, — mig tehát az önálló bankrendszer ki nem fejlődhetik : — a bécsi bankkal szerződjünk ugy értve, mint ezt Trefort határozati javaslata kívánja t. i. az ezen egyezség alapján létesítendő központi közeg függetlenül járjon el, az ország valódi szükségleteinek fedezésére megfelelő összeggel rendelkezzék, és hogy a fedezetről kellőleg gondoskodva legyen; — bizonyára nem az ország érdekében cselekednék a kormány: ha nem ezen módot fogadná el. {Helyeslés jobb felől.) Ha azonban ezt eszközölni nem lehetne', legyen meggyőződve a képviselő ur, hogy a kormány oly javaslatokkal fog a ház elé lépni, melyek, ugy hiszem: képesek lesznek a birodalom két fele közt eshetőleg beálló értékforgalmi különbözetet lehetőleg kiegyenlíteni. Ezt azonban nem papirfedezetre ; hanem valóságos érezpénzfedezetre alapított és a valuta rendezéséig ideiglenesen kényszerforgalommal biró bank által érhetjük el. (Helyeslés bal felől.) Ezzel körülbelül elmondottam, a mit e tárgyban a dolog lényegére nézve elmondani szükségesnek tartottam. Nem mondhatja Simonyi Ernő képviselő ur, ki a tegnapi napon talán nem épen oly hosszú beszédet tartott, mint máskor ; de kinek beszéde tartalmát illetőleg a régiekkel egyenlő modorú volt, hogy szükség volt az ő provocatiójára a végből, hogy a minisztérium részéről a miniszterelnök nyilatkozzék. Megérthette a képviselő ur az előadottakból, mi szándéka van a minisztériumnak. Beszéde folytán csak egyre kérem. Ha ugyanis bankárkörökből informatiókat akar magának szerezni: akkor keresse föl azokat, kik helyes értesítéseket képe* sek adni. Iníormatiói arra nézve is alaptalanok, hogy én bankárokkal értekezni mentem volna Bécsbe, mert én múltkori Bécsben létem alkalmával sokkal fontosabb tárgyakkal foglalkoztam, mint a melyek az ő bankárjait érdekelhetnék; {Tetszés jobb felől) és én ezennel nyilvánítom is, hogy szerencsésnek érzem magamat, hogy mostani állásomban oly tisztelt társam van a minisztériumban, (a mellette ülő Kerkapolyra mulatva. Éljenzés a jobb oldalon) ki ily üzleti ügyeknek keresztülvitelére kellő sikerrel tud és fog is működni, (letssés a jobb oldalon.) Ezt csak mellékesen jegyezve meg; legyen szabad Ghyczy Kálmán nagyon tisztelt képviselő urnák tegnapi igen jeles és általam nagy figyelemmel hallgatott, valamint a ház által nagy derültséggel fogadott beszédének végszavaira egy észrevételt koczkáztatnom. A t. képviselő ur ugyanis tervéről azt mondotta, hogy annak egy igen nagy nibája van sokaknak szemében: ez az, hogy egy ily jegybank fölállítása után, az ipar és kereskedés, jelesül a kis és középipar és kereskedés olcsó kölcsönt nyerhetvén, ezáltal megmentetnék egyrészről az osztrák nemzeti banknak a bécsi bankár-báróknak s a bécsi pénzpiacznak uralma alól; másrészről pedig fölmentetnének azon hazai pénzintézetek hatalma alól, melyek, mint közönségesen mondják, solid vállalatok váltóit is, midőn azok szorultságban vannak, 15, 16, 17°/o-ért számítolják be. (Igaz!) Hogy ez a bécsi bank részvényeseinek — így folytatta — a bécsi bankár-báróknak és itteni clienteljoknak szemében nagy hiba; hogy az nagy hiba lehet azok szemében is: kik az illető hazai intézeteknél érdekelve vannak; azt teljes készséggel elismerem; de én ezen hibát a fölállítandó bank legnagyobb előnyének tartom. Egyik főok, melyért bátor voltam ezen bank eszméjét megpendíteni : az volt, hogy a kis és közép iparosokon s kereskedőkön ez utón segíteni lehessen. Meglátszik a t. képviselő ur beszédén — hadd mondjam ki nyíltan — hogy a választások előtt vagyunk. (Nagy derültség. Élénk tetszés jobb felől.) Itt azonban feledni, vagy mellőzni méltóztatik a t. képviselő ur a pénzügyi tudomány egy nevezetes elvét, azt t. i., hogy a nagy bankintézetek, milyet Pesten fölállittatni óhajt: a kis iparosoknak és kis kereskedőknek nem fogják megnyithatni pénztáraikat azon egyszerű és természetes okból, mert azoknak viszonyait nem is ismerik; ezeknek közvetítésére vannak és voltak mindenütt a takarékpénztárak; sőt ha egy önálló bank állittatnék is föl : annak is igen óvatosan kellene, sőt első kezdetben még óvatosabban kellene eljárnia. A hitelezési viszonyok, kivált ha érczpénzforgalomra fektetett bank van, mely jegyeit érczpénzért tartozik beváltani : nemcsak a kis, de a nagyobb kereskedők irányában is, mint az angol példa bizonyítja, óvatosságot parancsolnak ; s a hitelezés gyakran csak magas kamatláb mellett történhetik. Ne hitegesse a t. képviselő ur a kis iparosokat és kereskedőket, hogy számukra bármely körülmény közt egy nagy bank nagy szolgálatokat tehetne; olyanokat, minőket képviselő ur vár, egy pesti nagy bank tehát a mesterembereknek, kivált a vidékieknek, pl. a ko-