Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.
Ülésnapok - 1869-441
441. országos ülés február 21. 1872. 1 g<j rem, sőt igyekezni fogok magamat szorosan ezen idézetben kimondott elvhez tartani. A t. képviselő ur azt mondotta: a bank-kérdésben nemcsak arról van szó, mire van joga az országnak; de nézete szerint megfontolandó mindenekelőtt az is : mit követel az ország érdeke. A jogi kérdés — ugyhiszem — tisztán áll. Volt ugyan idő, még 1869-ben, midőn pénzügyminiszter voltam: a mikor a minisztérium az ellenzék részéről jogfeladással vádoltatott a bankkérdésben. Most már ezt nem vitatta senki, s senki sem vonta kétségbe, hogy az országnak joga: „a bank kérdésében önállólag intézkedhetni", teljesen meg van őrizve. Csakis Helfy képviselő ur nincs tisztában még ez iránt, és tegnapi előadása szerint hitelt adott bizonyos leplezett nyjlatkozatnak, melyet az osztrák nemzeti bank titkára az enquéte-bizottság előtt tett és abból azon következtetést vonta ki, mintha a magyar miniszterinm a bank irányában bizonyos kötelezettséget vállalt volna. Én ezen tévedését annak tulajdonítom, mert akkor még Helfy ur nem volt képviselő és most, midőn a bankkérdés tárgyaltatik: nem méltatta figyelemre az előbbi viták menetét; mert különben meggyőződhetett volna, hogy 1869. november 8-ik napján, midőn az enquétebizottság kiküldése iránt az indítványt megtevém és a ház afelett tanácskozott: kötelességemnek tai'tottam jelezni, minő állást foglalt el a magyar minisztérium megalakulásától kezdve ezen hazánkra nézve oly fontos kérdésben. Ha egyszerűen odautalnám a képviselő urat, méltóztassék az akkor nap mondott beszédemet átolvasni : meggyőződhetnék arról, hogy mindazon állitások, melyeket idézett, alappal épen \nem birnak. Igaz, hogy 1867. márczius 3-án Bécsben, s később márczius 14-én a magyar minisztertanácsban megáll apittattak azon pontozatok, melyekben ideiglenes intézkedések foglaltattak a pénzügyek átvételéről s átalában az anyagi kérdések iránt behozandó ideiglenes rendszabályokról. Ezen megállapodások 18-ik pontjában a bankra nézve a következők mondatnak: „a magyar pénzügyminiszter addig, mig az országos bizottságok munkálatának értelmében — (ezen bizottságok alatt az államadósság és a quota iránti javaslattételre kiküldött országos bizottságok értendők) — a nemzeti bankkal szerződésileg megállapított intézkedések nem rendeztethetnek : sem közigazgatási, sem törvényhozási utón nem fogja megháborítani a nemzeti bank most fennálló jogviszonyait; ellenben az osztrák pénzügyminiszter addig is az előfordulható és különösen pénzjegyek kibocsátására voaiatkozó kérdésekben a magyar pénzügyminiszterrel érintkezni fog. Tehát igy egy ideiglenes intézkedésről van szó, melynek érvénye nem terjed tovább, mint az 1867-iki átmeneti évre. Az országos bizottságok, illetőleg országos küldöttségek az 1867. év nyári hónapjaiban Bécsben összejöttek és az államadósság és a közös költségek hozzájárulási arányára, valamint a kereskedelmi szerződésre nézve megállapodásra jutottak; azonban a bankkérdést, noha én akkor kötelességemnek ismertem a valuta rendezése és átalában a bankrendszer önállósítása iránt javaslatokat tenni : mindkét küldöttség mellőzte, és igy e tekintetben is érvényes az 1867. XVI. t. czikknek, mely a kereskedelmi szerződés neve alatt ismeretes, ide vonatkozó rendelete. A 20-ik pont szól a hitel és biztosítási intézkedésekről, melyekre nézve az mondatik, hogy ezeknek engedélyezése azon minisztériumot illeti, melynek államterületén az illető társulat székhelyét választja; ha azonban működését a másik államterületreis ki akarja terjeszteni: alapszabályainak clőrnutatása mellett az ez iránti engedélyt az ottani minisztériumnál köteles megszerezni. Tehát jogilag a kérdés — röviden jelezve — akképen áll, a mint előadtam — és igy legyen nyugodt Helfy képviselő ur: a minisztérium keze megkötve nincsen, a törvényhozásé pedig még kevésbbe van megkötve, de igenis a tőrvényhozásnak és a minisztériumnak, sőt minden valódi hazafinak, ki lelkiismeretesen kívánja teljesíteni kötelességét: elő vannak szabva azon korlátok, melyek közt minden kérdésnél, és igy ezen kérdésnél is, mozognia kell, és ez: a haza érdeke. (Tetszés.) Ha van kérdés, melynél nyugodt megfontolás kívántatik; melynél kötelessége mindazoknak, kik a kérdés eldöntésére befolyással birnak, legyenek azok a kormány, vagy a törvényhozás tagjai: óvatosan eljárni; melynél az ország valódi érdekeit szem elől téveszteni nem szabad; melynél higgadtan és távol minden pártérdektől latba kell vetni a létező körülményeket és a czélszerüséget: ugy bizonyára a bankjegyforgalom kérdése az, miután alig van ügy, melynél a teendő intézkedések mélyebben hatnának nemcsak a köz —, de a magánérdeknek is minden viszonyára. (Helyeslés.) Ugy hiszem, az iránt nincs kétség: minő végezel után kell törekednünk; e tekintetben egyetért a jobb oldal a bal odallal, a kormány ugy, mint az osztatlan közvélemény; ezen végezel pedig nem lehet más: mint az, hogy bírjon hazánk egy egységes és önálló bankjegy-forgalommal, mely a törvény által szabályozva és a kormány ellenőrzése mellett a magyar korona országai valódi igényeinek megfelelni képes legyen. (Helyeslés.)
