Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.

Ülésnapok - 1869-441

190 441. országos Ölés február 21. 1872. Az iránt sem lehet különbség köztünk, hogy elérkezett az idő, midőn elkerülhetlenül szükséges a jegybankkérdés sikeres megoldására megkívántató lépéseket megtenni. Pár nap előtt, február 17-én, múlt 5 éve, hogy hazánk alkotmányos jogainak gyakorla­tába ismét visszalépett; azóta a szellemi és anyagi fejlődés évről évre, sőt lehet mondani napról napra gyarapodott (Ellenmondás bal felől. Halljuk! Halljuk!) Igenis, az alkotmányos önállás meg­hozta a szabad mozgást az anyagi téren is. (El­lenmondás és mozgás bal felől. Élénk helyeslés jobb felölj Kézzelfoghatók az ipar és kereskedés te­rén elért eredmények; (Ugy van! jobb felöl.) és ezen fejlődött nemzeti életünk megköveteli, hogy hazánk mindazon hitelintézményekben részesül­jön, melyek a müveit államokat joggal megille­tik, s melyek az anyagi felvirágzás egyik élet­feltételét képezik. Ami ezelőtt 5 évvel még nem volt első szükség: az most már elkerülhet­lenné vált. {Élénk helyeslés jobb felől.) Wahrmann képviselőtársam jeles beszédé­ben élesen jelezte azon függést, melyben hitel tekintetében nemcsak a magyar-osztrák, de a bi­rodalom többi részei is a bécsi bank irányában állnak. Az országos enquéte-bizottság is hasonló értelemben nyilatkozott és most ujabban érlelte a kérdés megoldását a bank-igazgatóságnak azon nyilatkozata, miszerint a bécsi bank nem érzi magát kötelezve, hogy hazánk irányában azon szolgálatot tegye, melyet az egyedül fönnálló jegybanktól a birodalom ezen fele méltán meg­kívánhat. Segíteni kell tehát a bajon, találni kell orvoslási módot; de a kérdés az, miképen lehet ezt az ország érdekeinek kellő megóvása mellett keresztülvinni ? Abban mindenki egyetért, s azt mind a két határozati javaslat kifejezi, hogy az egész jegybankkérdés könnyen megoldható lenne : ha nem léteznék kényszerforgalom az államjegyekre nézve; ha érczpénz-forgalommaí bírnánk ; és itt engedje meg Ghyczy tisztelt képviselő ur, hogy beszéde elején tetts elvbarátainak oly nagy tet­szésével fogadott egyik nyilatkozatát idézzem és azt helyre igazítsam, mi annyival inkább szükséges, miután a t. képvselő ur, ki a kizá­rólagos szabadalommal biró bank ellen harczol : ugy látszik maga és pártja számára kizárólagos szabadalmat követel, midőn azt mondja; „itt pedig egy fontos pártkérdés forog fenn: mi a háznak ezen oldalán önálló, szilárd érczalapu jegy­bankrendszert kívánunk meghonosítani hazánk­ban. Ez a mi pártállásunk ; öuök a túloldalon, nem kívánják azt. "Ezen állítás helyességét egye­nesen tagadom. (Helyeslés jobb felől.) Mi is kí­vánjuk azt, és ezen fontos kérdésben a czélszerü megoldást csak akkor hiszszük elérhetni, midőn az a valuta rendezése után lehetségessé válik. Különbség azonban van kettőnk nézete közt. A t. képviselő ur és az ellenzék javaslata szerint rögtön kivan, még pedig ezen ülésszak alatt, törvényhozási intézkedést az érezpénz-forga­lomhely reállitása végett; holott a Trefort tisztelt barátom által benyújtott javaslat hasonlóképen kí­vánja ezen czélt; de nem él azon szóval „ helyreál­lítás " :mi rögtöni, minden átmenet, előkészület nél­küli életbeléptetést jelent; ez csak „rendezést" kivan, még pedig az ország valódi érdekeinek kellő kiemelésével. Bizonyságául annak, hogy a rögtöni helyre­állítást a t. képviselő ur nemcsak lehetőnek látja ; de szükségesnek is tartja azt, hogy az minden eszközzel keresztülvitessék : első beszéde szolgál, melyben nem egy helyen emelte ki, hogy most van reá leginkább alkalom, hogy 6 hét alatt már az egyezség a birodalom másik felé­vel megtörténhetik; sőt fenyegeti a birodalom másik felének kormányát, hogy ha ezen kívá­natnak azonnal nem engedne: az ottani köz­vélemény egyhangúlag fel fog szólalni ellene. Sőt ezen rögtöni helyreállítást az államra nézve kedvező színekben és sok haszonnal járónak tünteti fel, midőn kiszámítja, hogy 20°/o disagio mellett az államkincstárnak 5 — 6 millió forint nyeresége lenne. Elénk színekkel festették az ellenoldalon azon előnyöket, melyek a valuta rögtöni helyre­állításával járnának. En is elismerem a valuta rendezésének fontosságát: sőt kötelességemnek fo­gom ismerni ezen czél elérésére nézve magam részéről is megtenni mindent; mert azt hiszem, hogy a valuta ingadozása károsan hat a nem­zeti vagyon azon részére, mely tőkékből áll; a kereskedelmi forgalmat és üzletet nehezíti ; sőt gyakran nagy ingadozások esetében, bizonyta­lanná teszi; és mert átalában oly ország, mely majdnem negyedszázadon keresztül viselt papi­ros gazdálkodás után vissza tudott menni az érczpénzforgalomra s azt ismét biztosítani képes magának : valóban hitelképessé válik és fölemel­kedik azon müveit államok sorába, melyek hi­telviszonyaikat illetőleg kedvező helyzetnek ör­vendhetnek. Azonban az érczpónzforgalom az olcsó ka­matlábnak nem nélkülözhetetlen feltétele, se nem okvetlen előidézője; olcsó ott a kamatláb : hol rendezettek a viszonyok; minden biztos alapon nyugszik, munka és takarékosság által évenként uj tőkék támadnak, melyek elhelyezést keresnek; hol e tekintetben a kínálat nagyobb, mint a kereslet. (Élénk helyeslés jobb felől.) Ilyen államban még a külföldi tőkék is szívesen keresnek el­helyezést.

Next

/
Oldalképek
Tartalom