Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.

Ülésnapok - 1869-440

440. országos ölés február 20. 1872. jgg ezen államjegyek elfogadására, saját adósságának elfogadására, az állam a bankot kényszeritette, és kényszeríti a constitutionalis mostam aerában jelenleg is. Higyje meg Falk képviselő t. barátom, hogy oly banknak jegyei, — mely a kormány nyal oly szoros összeköttetésben áll, mint az osztrák nem­zeti bank, mely annyira hatalmában van a kor­mánynak, mint az osztrák nemzeti bank: — nem mondom, mint Wahrmann monda, hogy nem érnek semmit, de az államjegyektöl nem sokban különböznek. (Helyeslés bal felől.) Wahrmann képviselő ur azt monda, hogy midőn a bankjegyek agiója nagyon felszökkent: a bölcs emberek esak nevettek, mert tudták, hogy a bankjegyeknek egy része legalább a bank érczkészletével fedezve van. En azt hiszem, hogy ezen bölcsek igen kis számmal lehettek (Bál fe­lől derültség); nem tudom, voltak-e többen a hét görög bölcsnél, de azt tudom, hogy bátor em­berek voltak mindnyájan. [Élénk derültség bal fe­lől.) Tudom, hogy ezen bölcsek szavára nem so­kan hallgattak, mert a közönség minden válság hirére, a volt fraDCzia császár egy újévi hara­gos beköszöntő beszédére, rögtön felszöktette a bankjegyek agióját, nyilt bizonyságául annak, hogy a közvélemény, a vox populi, a vosdeinem osztja, és nem osztotta a bank érczfedezetének biztonságára nézve kedvező véleményét, melyet Wahrmann és Falk előttünk kijelentettek. (Bal­J'elől helyeslés.) Ezekre tekintve, én megvallom, lehet hogy té­vedek, de teljes meggyőződésem szerint nemlátok okot, melynél fogva alaposan fel lehetne tenni, hogy oly bankjegyek, melyek államjegyekként mindig felválthatók: ne legyenek elfogadandó k oly értékben, a mely értékben elfogadtatnak az államjegyek. Miután pedig az államjegyek addig, mig a bankjegyek kényszerforgalommal birnak, és minden ideiglenes intézkedés csak eddig szük­séges, a bankjegyekkel egy árfolyamban vannak s lesznek, és okvetlenül lenniök kell: én azt ál­lítom, hogy a két bank jegyei közt a magyar jegybank és az osztrák nemzeti bankjegyei közt disagio alig lehetséges. És e részben igen erő­sen állok argumentatiómmal; mert magára tisz­telt ellenfelemre, Wahrmann úrra hivatkozha­tom. Wahrmann ur ugyanis többször idézett beszédében, annak azon részében, melyet már felolvasni szerencsém volt, határozottan és nyíl­tan ezeket mondja ki: a függő államadósság közössége biztosítja a két különbféle bankjegy értékegységét. Azt gondolom, ily hivatkozással állításomat bebizonyítottam. Fontosabb azonban mindazoknál, melyeket eddig emiitettem, Wahrmann képviselő ur egy másik igen t. segéde, a pénzügyminiszter ur • által kiegészített következő érvelés: az államje­gyek alapját a kérdéses bank mindig épségben köteles fentartani; de jegyei a Lajthán tul nem fogadtatván el, minden fizetéseknél, melyek ott teendők : jegyei államjegyekkel fognak fölcserél­tetni és így a bank alapja hamar kimerül. A tisztelt urak azonban nézetem szerint figyelmen kivül hagyták, hogy mi itt Magyar­országban nemcsak veszünk, hanem el is adunk. Mi az örökös tartományok lakóitól s a külföld­től gyártmányokat és más efféléket veszünk; a külföld és a monarchia másik államának pol­gárai ellenben tőlünk gabnát, gyapjút és más terményeket vesznek. Kérdés tehát, hogy ezen külföldi vevők a mi terményeink árát mivel fogják kifizetni? Három eset lehetséges. Vagy osztrák államjegyekkel, vagy érczpénzzel, vagy államjegyekkel fognak fizetni. Lehet ugyan, hogy fizetnek a fölállítandó magyar bankjegyeivel is; de ha ezekkel akarnak fizetni: akkor ezen jegyeket előbb nekik el kel­lend fogadniuk, és igy nem álland akkor azon suppositum, hogy bankjegyeink nem fognak el­fogadtatni. Ezen 4-ik eshetőséget egészen szá­mításon kivül hagyom. Az, hogyha szakítunk az osztrák nemzeti bankkal : annak jegyei nálunk forgalomban ma­radjanak-e vagy nem? igen fontos kérdés, mely­bővebb tanulmányozást igényel, s melyről véle­ményt mondani most nem akarok. De ha az osztrák bank jegyei nálunk ezentúl is forga­lomban maradnak, külföldi vevőink és az osz­trák állam polgárai terményeinket osztrák ál­lamjegyekkel is fizethetik és azokkal mi viszont kifizethetjük gyártmányaikat : igy nem kell tartani attól, a mitől Wahrmann képviselő ur tart, hogy ezen gyártmányok megvételénél bank­jegyeinket minduntalan államjegyekkel ki kellend cserélni. Ha pedig az osztrák nemzeti bank jegyei ezentúl nem lesznek nálunk forgalomban : akkor a külföldi vevő, az osztrák vevő csak államjegygyel vagy érczpénzzel fizethet. Ugy de a tervezett bank nem fog senkinek ajándékot, nem fog csak kölcsönöket adni; hanem rövid lejáratú kölcsönöket is folytonosan ineassálni fog és ezen folytonos fluxus és refluxus folytán, mely minden banknál meg van: az államjegyek ismét befognak vándorolni a bank pénztárába, az azok­kal államjegy készletét kiegészítheti, s fájdalom, igen könnyen is ki fogja egészíthetni; mert a tapasztalás azt bizonyítja, hogy az államjegy a jobb pénzt, az érczpénzt rendszerint kizárja a forgalomból; mindig lesz tehát, fájdalom, ná­lunk államjegy, melyből az illető bank állam­jegykészletét kiegészítheti.

Next

/
Oldalképek
Tartalom