Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.
Ülésnapok - 1869-440
440. országos ölés február 20. 1872. jgg ezen államjegyek elfogadására, saját adósságának elfogadására, az állam a bankot kényszeritette, és kényszeríti a constitutionalis mostam aerában jelenleg is. Higyje meg Falk képviselő t. barátom, hogy oly banknak jegyei, — mely a kormány nyal oly szoros összeköttetésben áll, mint az osztrák nemzeti bank, mely annyira hatalmában van a kormánynak, mint az osztrák nemzeti bank: — nem mondom, mint Wahrmann monda, hogy nem érnek semmit, de az államjegyektöl nem sokban különböznek. (Helyeslés bal felől.) Wahrmann képviselő ur azt monda, hogy midőn a bankjegyek agiója nagyon felszökkent: a bölcs emberek esak nevettek, mert tudták, hogy a bankjegyeknek egy része legalább a bank érczkészletével fedezve van. En azt hiszem, hogy ezen bölcsek igen kis számmal lehettek (Bál felől derültség); nem tudom, voltak-e többen a hét görög bölcsnél, de azt tudom, hogy bátor emberek voltak mindnyájan. [Élénk derültség bal felől.) Tudom, hogy ezen bölcsek szavára nem sokan hallgattak, mert a közönség minden válság hirére, a volt fraDCzia császár egy újévi haragos beköszöntő beszédére, rögtön felszöktette a bankjegyek agióját, nyilt bizonyságául annak, hogy a közvélemény, a vox populi, a vosdeinem osztja, és nem osztotta a bank érczfedezetének biztonságára nézve kedvező véleményét, melyet Wahrmann és Falk előttünk kijelentettek. (BalJ'elől helyeslés.) Ezekre tekintve, én megvallom, lehet hogy tévedek, de teljes meggyőződésem szerint nemlátok okot, melynél fogva alaposan fel lehetne tenni, hogy oly bankjegyek, melyek államjegyekként mindig felválthatók: ne legyenek elfogadandó k oly értékben, a mely értékben elfogadtatnak az államjegyek. Miután pedig az államjegyek addig, mig a bankjegyek kényszerforgalommal birnak, és minden ideiglenes intézkedés csak eddig szükséges, a bankjegyekkel egy árfolyamban vannak s lesznek, és okvetlenül lenniök kell: én azt állítom, hogy a két bank jegyei közt a magyar jegybank és az osztrák nemzeti bankjegyei közt disagio alig lehetséges. És e részben igen erősen állok argumentatiómmal; mert magára tisztelt ellenfelemre, Wahrmann úrra hivatkozhatom. Wahrmann ur ugyanis többször idézett beszédében, annak azon részében, melyet már felolvasni szerencsém volt, határozottan és nyíltan ezeket mondja ki: a függő államadósság közössége biztosítja a két különbféle bankjegy értékegységét. Azt gondolom, ily hivatkozással állításomat bebizonyítottam. Fontosabb azonban mindazoknál, melyeket eddig emiitettem, Wahrmann képviselő ur egy másik igen t. segéde, a pénzügyminiszter ur • által kiegészített következő érvelés: az államjegyek alapját a kérdéses bank mindig épségben köteles fentartani; de jegyei a Lajthán tul nem fogadtatván el, minden fizetéseknél, melyek ott teendők : jegyei államjegyekkel fognak fölcseréltetni és így a bank alapja hamar kimerül. A tisztelt urak azonban nézetem szerint figyelmen kivül hagyták, hogy mi itt Magyarországban nemcsak veszünk, hanem el is adunk. Mi az örökös tartományok lakóitól s a külföldtől gyártmányokat és más efféléket veszünk; a külföld és a monarchia másik államának polgárai ellenben tőlünk gabnát, gyapjút és más terményeket vesznek. Kérdés tehát, hogy ezen külföldi vevők a mi terményeink árát mivel fogják kifizetni? Három eset lehetséges. Vagy osztrák államjegyekkel, vagy érczpénzzel, vagy államjegyekkel fognak fizetni. Lehet ugyan, hogy fizetnek a fölállítandó magyar bankjegyeivel is; de ha ezekkel akarnak fizetni: akkor ezen jegyeket előbb nekik el kellend fogadniuk, és igy nem álland akkor azon suppositum, hogy bankjegyeink nem fognak elfogadtatni. Ezen 4-ik eshetőséget egészen számításon kivül hagyom. Az, hogyha szakítunk az osztrák nemzeti bankkal : annak jegyei nálunk forgalomban maradjanak-e vagy nem? igen fontos kérdés, melybővebb tanulmányozást igényel, s melyről véleményt mondani most nem akarok. De ha az osztrák bank jegyei nálunk ezentúl is forgalomban maradnak, külföldi vevőink és az osztrák állam polgárai terményeinket osztrák államjegyekkel is fizethetik és azokkal mi viszont kifizethetjük gyártmányaikat : igy nem kell tartani attól, a mitől Wahrmann képviselő ur tart, hogy ezen gyártmányok megvételénél bankjegyeinket minduntalan államjegyekkel ki kellend cserélni. Ha pedig az osztrák nemzeti bank jegyei ezentúl nem lesznek nálunk forgalomban : akkor a külföldi vevő, az osztrák vevő csak államjegygyel vagy érczpénzzel fizethet. Ugy de a tervezett bank nem fog senkinek ajándékot, nem fog csak kölcsönöket adni; hanem rövid lejáratú kölcsönöket is folytonosan ineassálni fog és ezen folytonos fluxus és refluxus folytán, mely minden banknál meg van: az államjegyek ismét befognak vándorolni a bank pénztárába, az azokkal államjegy készletét kiegészítheti, s fájdalom, igen könnyen is ki fogja egészíthetni; mert a tapasztalás azt bizonyítja, hogy az államjegy a jobb pénzt, az érczpénzt rendszerint kizárja a forgalomból; mindig lesz tehát, fájdalom, nálunk államjegy, melyből az illető bank államjegykészletét kiegészítheti.