Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.
Ülésnapok - 1869-440
182 MO. ors«úg<K Ülés február 20. 1872. letét megkezdené, befizetett alaptőkéje egy harmadának megfelelő államkötvényeket tesz le az állampénztárba, melyek arra szolgálnak, hogy ha a bank jegyeit nem váltaná be : ezen államkötvénye árából a jegyek a kormány által váltassanak be. De ezen felül az amerikai bankoknak forgalmi alapjok is van. Minden ily jegybank tartozik egy bizonyos összeget — az ottani helyi körülmények szerint, kiadott bankjegyeinek, hol 15, hol 20 perczentnyi összegét — pénztárában mindig készen tartani, hogy azzal a jegyeket, a mint beváltás végett praesentáltatnak, nyomban beválthassa. Ezen forgalmi tőke nem államkötvényekből, hanem szerintem az amerikai államok állampénzéből, az úgynevezett „greenback"-okból, vagy a mint Wahrmann képviselő ur mondotta és én az ő tekintélyére ismétlem, egyrészben talán érczpénzből is áll. Én, midőn összehasonlítottam az általam felemlített banktervét az amerikai bankokkal: nem a biztosítéki alapot, hanem a forgalmi alapot értettem, s ezt szemmel tartva, a hasonlatosság, melyet felállítottam, tökéletesen áll. Az hogy Wahrmann képviselő ur az amerikai viszonyokról e tekintetben tévesen van informálva : az én érvelésemet, mely a tényállás valóságán alapszik, nem czáfolhatja meg. {Tetszés bal felől.) Hasonlólag tévedésben van véleményem szerint t. barátom Irányi Dániel képviselő ur is. Ő, ugy látszik, szintén confündálja az amerikai bondsokat az amerikai államjegyekkel, az úgynevezett greenbaekokkal. Az amerikai bondsok, a mint ő is igen helyesen mondotta, kamatoznak és bizonyos meghatározott időpontban viszszafizettetnek : valóságos államkötvények. Ezek szolgálhatnak, — megengedem — az amerikai bankok biztosítéki alapjának kiegészítésére-; de forgalmi alapjok kiegészítésére nemi szolgálnak, mert az államjegyekből áll. A mi pedig t. barátomnak azon észrevételét illeti, hogy az amerikai banktársulatok összes vagyonukkal felelnek a kiadott bankjegyekért: erre nézve is bátor vagyok nézetét rectificálni, a mennyiben csak az amerikai bankigazgatók felelősök összes értékökkel a bank alapszabályainak megsértéséért; és hogy ilynemű szabály akármelyik bankunknak hitelintézetünknél és yállalatunknál mielőbb behozassák: azt a sok szomorú tapasztalás után igen kivanatosnak tartom. (Helyeslés.) Azt mondja továbbá Wahrmann t. képviselő ur: fbankot állampapírra fektetni, — mely esetleg értéktelenné válhatik — oly immorális elv, melyet ő magáénak nem vallhat. Fölállítása esetében mit mondana azon jegybank, melynek tervét fölemlítettem? Azt mondaná egész nyíltsággal és őszinteséggel : „jegyeimért, barátom, érczpénzt nem adhatok ; de fogok adni államjegyeket azon értékben, mely az államjegyeknek azon időben értéke lesz." Mit mond az osztrák nemzeti bank? Azt mondja — és ez minden jegyeire ki van nyomtatva, — hogy ezen és ezen jegy osztrák értékércz-ezüst pénzben^ fog a bemutatónak a bank által kifizettetni. És mindnyájan tudjuk, hogy ez, habár milliomszor is ki van nyomva, milliomszor kinyomtatott nyilvánvaló hazugság. {Derültség.) Wahrmann t. képviselő ur fön akarja tartani az összeköttetést az osztrák bankkal, és ha nem is minden eljárását, ezen eljárását helyesli. Nem ellentét-e, ha nem részrehajlás, helyesnek találni az osztrák bank nyilvánvaló hazugságát és immorálisnak jelezni a felállítandó magyar banknak egész őszinteséggel teendő nyilatkozatát? (Helyeslés bal/elől.) De nem áll maga Wahrmann képviselő ur, vannak neki segédei is. Segítségére lépett fel tegnap Falk képviselő ur, a ki azt monda : az osztrák bank jegyeinek érczfedezetük van, a mely bizonyos állandó értékkel bir, ez által jegyei egy része értékűkre nézve biztosítva van; ezeknek ennélfogva mindig nagyobb hitelök lesz, mint azon bank jegyeinek, a melynek fedezete csak állam jegy ékből, vagyis hitelpapírból áll, a melynek csak azon értéke van, melylyel a kibocsátónak időnként változható hitele bir; a magyar bank jegyeinek tehát az osztrák bankjegyeihez képest mindig disagiója lesz, s ez az üzlet nagy kárára van. Elméletileg ezen állitások, plus, minus, mind meg állanak, nem szólalok fel ellenök ; de nézzük a gyakorlatot. Egy kérdést vagyok bátor intézni a t. képviselő úrhoz.' E kérdés az: vajon az enyém-e azon pénz, és szolgál-e azon pénz hitelezőimnek biztosítására, a mely nálam van ugyan, de a melyhez nekem nyúlni nem szabad, amelyhez nyúlni másoknak hatalmukban áll, melyre mások adósságot csinálhatnak és kívánhatják, hogy az a adósságuk általam fogadtassák el. Ezen módon birtokolja pedig az osztrák nemzeti bank érczkészletét, a mely pinezéiben van. Hogy nem nyúlhat érczkészletéhez : azt nem szükséges bizonyítanom, tudjuk mindnyájan. Nem akarom említeni a korábbi időket, melyekben az osztrák nemzeti bank súlyos kölcsön-adásokra kényszeríttetett a kormány részéről; csak ujabb eseményekre hivatkozom: kifizetendő volt a porosz hadisarcz, néhány nap alatt kichangiroztatott 30 millió forintnyi érczpénz a bank pinczéjéből. Háború volt, pénzre volt szükség, hitel nem volt : tehát államjegyeket kellett kibocsátani; kibocsátottak 100 milliónyi államjegyet, ezek későbben többre is szaporittattak. Ez a 100 milliónyi államjegy kibocsátása azt jelenti, hogy az állam 100 milliónyi uj adósságot vett fel; és