Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.

Ülésnapok - 1869-439

150 439. országos ölés február 19. 1872, Előttem fekszenek a bankbizottságnak iratai, (Halljuk!) és azokból látom, hogy két évvel ezelőtt a t. képviselő ur azt mondta: „leh will dem noch beifügen, dass wenn es einen Zeitpunkt giebt, wo die Lösung dieser Frage relatív leicht ist : so ist es der gegenwartige." (Derültség. FelMáltások bal oldalon. Hiszen ugyanazt mondja !) A hol tekintélyes szakférfiak véleménye ennyire szétágazó, részemről nem arrogálom magamnak az eldöntésnek sem jogát, sem képességét ; hanem azt hiszem, e téren a vita tulajdonképen meddő : mert én legalábo nem tudnám meghatározni, hogy mi azon kedvező idő. Az idő lehet kedvező ma, és holnap kedvezőtlenre fordulhat. Komárom város érdemes képviselője elmondta azon okokat, a melyeknél fogva ő a mostani időpontot kedvezőnek tartja és figyelmeztetett arra, hogy Franciaországból mennyi pénz folyik Németországba, Észak-Amerika megfizeti adósságait stb. Ez mind tökéletesen igaz; de ki kezeskedik arról, — én nem hiszem és reménylem: nem lesz igy — hogy teszem az Alabama-kérdés nem fog-e háborúra vezetni Amerika és Anglia közt. (Ellenmondás bal felől.) Ha ez megtörténik: akkor Amerika nem fizeti meg adósságait, és ezzel vége a kedvező alkalomnak. (Zaj. Ellenmondások a hal oldalon. Halljuk!) Egészen más consequentiát fogok levonni, mint önök gondolják és akkor talán nem fogok annyi visszatetszéssel találkozni. (Halljuk!) Ne törjük fejünket azon, hogy kedvező-e, vagy kedvezőtlen az időpont ; hanem mondjuk ki azt, hogy a valuta helyreállítása mulhatlanul szükséges; annak meg kell történni; hozzá kell fogni rögtön és minél előbb lebonyolítani a dolgot, akár kedvező az idő, akár kedvezőtlen. Azt hiszem, ezt bátran ki lehet mondani. Horn t. barátom Anglia példájára hivatkozott (Halljuk!) és azt mondta, hogy mig mi 25 évig benne vagyunk a bankrottban, addig Angliában három évvel a nagy háború után mindjárt hozzá láttak a valuta helyreállításához, és további három év alatt be is végezték. Azt hiszem, hogy ez talán, ámbár egészben véve igaz, de a részletekre nézve némi rectifieatiót követel. A t. képviselő ur szíves lesz ezen 25 évből levonni azon 19 évet, mikor még magyar alkotmány és kormány nem volt, mert hogy az osztrák kormánynak az absolutismus idejében nem állott érdekében a valuta helyreállítása: azt minden ember természetesnek találja. Azonkívül Angliában sem mentek oly gyorsan a dolgok; a t. képviselő ur nem mondta meg az időt, mikor kezdődött ott a bankrestrictio, kezdődött 1797-ben; azután több ízben tettek kísérletet annak megszüntetésére, jelesen 1808-ban, később 1810- és 1811-ben. Soha sem sikerült. Végre azt határozták: nem akarnak napot kijelölni, hanem azt mondták : 6 hóval a béke megkötése után. Ez időpont is elérkezett, akkor sem mehettek semmire. Meghosszabbították tehát a határidőt 1816-ig és ezután ismét 1818-ig, végre 1819-ben hozzáfogtak a valuta helyreállításához, azt mondván, hogy 1820. február 1-től kezdi a bank megint beváltani a jegyeket. De hogyan? Ugyanazon módon, melyet Horn proponált a valuta helyreállítására, és melyen kívül más nem is képzelhető, t. i. azt mondták, hogy 1820. február l-jétől október l-ig a bankjegyek ugy fogadtatnak el, hogy egy uncia aranyért, melynek pari értéke lett volna körülbelül 3 font 17 i schilling, adni kell bankjegyben 4 font 1 shillinget, egy további félév múlva egy uncia aranyért 3 fontot 19 schillinget és végre rámentek a 3 font 17 schillingre, mi a pári-cursussal megegyezik. Én előre kijelentettem, hogy nem akarom elodázni a kérdés megoldását ; de azt állítom, hogy ha e fontos kérdés megoldása még Angliában is igen sokáig tartott, ha még ottan is csak lassan fogtak a dologhoz: ez azt mutatja, hogy még sem lehet tréfa tárgyává tenni, ha valamelyik barátunk azt mondja, fogjunk hozzá mi is, de óvatosan és okkal-móddal. Ismétlem, hogy én e kérdésnek elodázását semmi áron nem akarnám javasolni és pártfogolni; hanem ajánlom J az óvatosságot, mely épen nem áll a semmit nem tevésben. Én azon véleményben vagyok, hogy hozzá kell fogni rögtön, és akár kedvező, akár kedvezőtlen az idő, folytatni. A kedvező, vagy nem kedvező idő gyorsíthatja vagy lassíthatja a dolgot, de soha meg nem akaszthatja. Ez véleményem a valuta helyreállítására nézve. A mondott okokból nem tartom tehát helyesnek, hogy erre határidőt szabjunk ; ha pedig a határidőt kihagyjuk, akkor Ghyczy Kálmán javaslatának ezen része tökéletesen azonos annak első részével, melyet Trefort képviselőtársam nyújtott be. Van aztán Komárom városa képviselőjének javaslatában még egy másik rész, mely azt mondja, hogy a kormány törvényjavaslatot terjeszszen elő egyszersmind egy önálló, jegyeit érczpénzzel mindig beváltó s a magyar korona országainak mindazon vidékein, melyekben a forgalom érdekei igénylik, fiókokkal ellátandó jegybanknak stb. felállításáról. Miután maga a t. képviselő ur beszéde más helyén azt mondja, hogy ő maga is átlátja, miszerint szilárd érczalapon nyugvó jegybank felállítása a valuta helyreállításával elválhatlan kapcsolatban áll: magától értetik, hogy ilyen correct bank felállítása a valuta helyreállítása előtt lehetetlen. Ezt megerősítette Horn képví-