Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.

Ülésnapok - 1869-439

489. országos illés február lt>. 1872. 149 akkor bizonyosan nem fogja nagyon magasra fe­szíteni igényeit; mig, ha tudja, hogy semmi ki­látás nines arra, hogy a nemzeti bankkal egyez­kedjünk : akkor túlságosan sokat fog követelni látván, hogy kényszer-helyzetben vagyunk. Ez volt oka, hogy jobbnak gondoltuk formulázni azon követeléseket, melyeknek teljesítésére Ma­gyarországnak szüksége van és ezután hadd foly­janak az alkudozások párhuzamosan, akár a nemzeti bankkal, akár más consortmmmal is. Ezt akartam felelni Horn Ede képviselő ur azon szemrehányásaira, a melyeket ellenünk felhozott, Ami már most magát a dolog lényegét illeti; engedjenek egy pár szót mondanom Ghyczy képviselő eilenjavaslatára (Halljuk .) Ezen ellen­javaslat tulajdonkép két részre oszlik. Az egyik­ben az mondatik, hogy: „A minisztérium oda utasittatik, hogy az államjegyekből álló függő adósságnak megalapítására vagy megosztására szolgáló rendszabályokra nézve ő felsége többi királyságai és országai minisztériumával az 1867. XV. t. ez. o. §-ának értelmében egyez­ményt haladék nélkül igyekezvén létesíteni, még a jelen országgyűlés alatt törvényjavaslatot ter­jeszszen elő a valuta helyreállítására nézve s tb." Reménylem Komárom városának t. képvi­selője részemről sem tiszteletlenségnek, sem sze­rénytelensegnek nem fogja venni, ha azt mon­dom, hogy ebben — legalább felfogásom sze­rint— egy kis ellenmondás van. A t. indítvá­nyozó ur, azt hiszem, nem ok nélkül, azt mondta, hogy oda kell utasítani a kormánj^t. hogy ügy ekéz­zék a valuta helyreállítását létesíteni, mert ő, mint a törvény tisztelője, nem is szólhatott más­ként ; ő — hiszen maga idézte a törvényt — igen jól tudta, hogy kettőn áll a vásár, és hogy a birodalom másik felének beleegyezése is megkí­vántatik. E szerint a magyar kormányra nem lehet többet róni, mint a mit teljesíteni képes, s a kormány csakugyan nem tehet mást, mint igyekezni arra, hogy Ghyczy Kálmán t. képviselő ur­nák és mindnyájunknak kivánatát teljesítse, mely egyébiránt Trefort képviselő ur javaslatá­nak első részében szintén bennfoglaltatik. De ha azt mondjuk egy részről, hogy igye­kezni kell, s e szerint nem vagyunk tökélete­sen biztosak a sikerről, s nem tudjuk minő idő­pontban számithatunk a sikerre; s más részről pedig azt mondjuk, hogy ezt még a jelen or­szággyűlés alatt létesíteni kell, mely országgyű­lés köztudomás szerint egy pár hétig fog csak még tartani: ugy ebben némi ellenmondás van; aztán én legalább méltányosnak nem tartanám azt, ha mi a birodalom másik részének azt mondanók, hogy hat hét alatt kell azt a dolgot befejezni; méltánytalanságnak tartanám, ha kije­lentenék, hogy nyolcz hetet nem engedünk, de hatot igenis. Azonkívül ón részemről azt hiszem, hogy semmi eszköz nincs kezünkben, melylyel e te­kintetben pressiot gyakorolhatnánk ; mert hát ha mi azt kivánnók — ha ugyanis a többség azt rendelné el, és ha a kormány erre rá állana — hogy igenis a jelen ülésszak alatt tétessék meg az előterjesztés, és ha még sem jöne a dolog létre ? kérdem: micsoda eszköz van kezünkben, hogy ezt, a Lajthán-túliaknál, nem mondom erőszakkal, hanem kényszerítéssel is ki vigyük? Igaz, hogy ez kellemetlen helyzet ránk nézve; de ezen helyzet: a dolog természetében fekszik: a meny­nyiben itt kétoldalú szerződésről van szó, s a birodalom másik része velünk szemben hasonló helyzetben van. Idézek egyetlenegy példát: a dunagőzhajózási társaság refundationalis ügyét. Ez oda át már VU évvel ezelőtt befejeztetett, de ők nem bírnak semmire sem menni az ügy­ben, mert mi még nem végeztük be. Mint mondom, e tekintetben Ghyczy képvi­selő ur javaslatában némi ellenmondást látok, és ha ezt az ellen mondást ki akarjuk küszö­bölni : akkor vissza kell térni arra, mit Trefort ajánlott, hogy t. i. csak átalánosságban utasít­suk a kormányt arra, hogy mielőbb gondoskod­jék a valuta helyreállitásáról. Én egy cseppet sem félek attól, hogy ez által a valuta^ helyre­állítása in infinitum fogna elhalasztatni. En öröm ­mel hallottam Horn képviselő ur mai beszédéből, hogy ő személyesen is meggyőződött arról, a mit egyébiránt mindnyájan tudunk, és a mit a lapokból is olvastunk , hogy Lajthán túl is ha­sonló, sőt még nagyobb készség van a valuta helyreállítására, mint minálunk, a mi természe­tes is ; mert nálunk legalább képzelt nyereségről le­het szó, minthogy mi földmivelő ország vagyunk, melyben sokan a valuta rendezetlenségében némi előnyt látnak, holott főleg kézműiparral foglal­kozó országokban ilyen képzeleti nyereségről sem lehet szó. Vita folyt arról, hogy melyik időpont ked­vező a valuta helyreállítására, és erre nézve na­gyon eltértek a vélemények. Komárom városa igen t. képviselője azt mondja, hogy ő erre a mai időpontot igen kedvezőnek tartja, mig Wahr­mann t. képviselő ur azt tartja, hogy a mostani időpont nem oly nagyon kedvező. Azt, hogy Horn t. képviselő ur tulajdonképen mely idő­pontot tartja erre kedvezőnek, valóban nem tu­dom ; ugy látszik, hogy ő mindig azt az idő­pontot tartja erre kedvezőnek, a mikor ő hozzá szól (Derültség s helyeslés jobbról). Mai beszédé­ben ugyanis kétszerháromszor is emiitette, hogy ő a mostani időpontot tartja a legkedve­zőbbnek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom