Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.

Ülésnapok - 1869-439

489. országos illés február lt>. 1872. 149 akkor bizonyosan nem fogja nagyon magasra feszíteni igényeit; mig, ha tudja, hogy semmi kilátás nines arra, hogy a nemzeti bankkal egyezkedjünk : akkor túlságosan sokat fog követelni látván, hogy kényszer-helyzetben vagyunk. Ez volt oka, hogy jobbnak gondoltuk formulázni azon követeléseket, melyeknek teljesítésére Magyarországnak szüksége van és ezután hadd folyjanak az alkudozások párhuzamosan, akár a nemzeti bankkal, akár más consortmmmal is. Ezt akartam felelni Horn Ede képviselő ur azon szemrehányásaira, a melyeket ellenünk felhozott, Ami már most magát a dolog lényegét illeti; engedjenek egy pár szót mondanom Ghyczy képviselő eilenjavaslatára (Halljuk .) Ezen ellenjavaslat tulajdonkép két részre oszlik. Az egyikben az mondatik, hogy: „A minisztérium oda utasittatik, hogy az államjegyekből álló függő adósságnak megalapítására vagy megosztására szolgáló rendszabályokra nézve ő felsége többi királyságai és országai minisztériumával az 1867. XV. t. ez. o. §-ának értelmében egyezményt haladék nélkül igyekezvén létesíteni, még a jelen országgyűlés alatt törvényjavaslatot terjeszszen elő a valuta helyreállítására nézve s tb." Reménylem Komárom városának t. képviselője részemről sem tiszteletlenségnek, sem szerénytelensegnek nem fogja venni, ha azt mondom, hogy ebben — legalább felfogásom szerint— egy kis ellenmondás van. A t. indítványozó ur, azt hiszem, nem ok nélkül, azt mondta, hogy oda kell utasítani a kormánj^t. hogy ügy ekézzék a valuta helyreállítását létesíteni, mert ő, mint a törvény tisztelője, nem is szólhatott másként ; ő — hiszen maga idézte a törvényt — igen jól tudta, hogy kettőn áll a vásár, és hogy a birodalom másik felének beleegyezése is megkívántatik. E szerint a magyar kormányra nem lehet többet róni, mint a mit teljesíteni képes, s a kormány csakugyan nem tehet mást, mint igyekezni arra, hogy Ghyczy Kálmán t. képviselő urnák és mindnyájunknak kivánatát teljesítse, mely egyébiránt Trefort képviselő ur javaslatának első részében szintén bennfoglaltatik. De ha azt mondjuk egy részről, hogy igyekezni kell, s e szerint nem vagyunk tökéletesen biztosak a sikerről, s nem tudjuk minő időpontban számithatunk a sikerre; s más részről pedig azt mondjuk, hogy ezt még a jelen országgyűlés alatt létesíteni kell, mely országgyűlés köztudomás szerint egy pár hétig fog csak még tartani: ugy ebben némi ellenmondás van; aztán én legalább méltányosnak nem tartanám azt, ha mi a birodalom másik részének azt mondanók, hogy hat hét alatt kell azt a dolgot befejezni; méltánytalanságnak tartanám, ha kijelentenék, hogy nyolcz hetet nem engedünk, de hatot igenis. Azonkívül ón részemről azt hiszem, hogy semmi eszköz nincs kezünkben, melylyel e tekintetben pressiot gyakorolhatnánk ; mert hát ha mi azt kivánnók — ha ugyanis a többség azt rendelné el, és ha a kormány erre rá állana — hogy igenis a jelen ülésszak alatt tétessék meg az előterjesztés, és ha még sem jöne a dolog létre ? kérdem: micsoda eszköz van kezünkben, hogy ezt, a Lajthán-túliaknál, nem mondom erőszakkal, hanem kényszerítéssel is ki vigyük? Igaz, hogy ez kellemetlen helyzet ránk nézve; de ezen helyzet: a dolog természetében fekszik: a menynyiben itt kétoldalú szerződésről van szó, s a birodalom másik része velünk szemben hasonló helyzetben van. Idézek egyetlenegy példát: a dunagőzhajózási társaság refundationalis ügyét. Ez oda át már VU évvel ezelőtt befejeztetett, de ők nem bírnak semmire sem menni az ügyben, mert mi még nem végeztük be. Mint mondom, e tekintetben Ghyczy képviselő ur javaslatában némi ellenmondást látok, és ha ezt az ellen mondást ki akarjuk küszöbölni : akkor vissza kell térni arra, mit Trefort ajánlott, hogy t. i. csak átalánosságban utasítsuk a kormányt arra, hogy mielőbb gondoskodjék a valuta helyreállitásáról. Én egy cseppet sem félek attól, hogy ez által a valuta^ helyreállítása in infinitum fogna elhalasztatni. En öröm mel hallottam Horn képviselő ur mai beszédéből, hogy ő személyesen is meggyőződött arról, a mit egyébiránt mindnyájan tudunk, és a mit a lapokból is olvastunk , hogy Lajthán túl is hasonló, sőt még nagyobb készség van a valuta helyreállítására, mint minálunk, a mi természetes is ; mert nálunk legalább képzelt nyereségről lehet szó, minthogy mi földmivelő ország vagyunk, melyben sokan a valuta rendezetlenségében némi előnyt látnak, holott főleg kézműiparral foglalkozó országokban ilyen képzeleti nyereségről sem lehet szó. Vita folyt arról, hogy melyik időpont kedvező a valuta helyreállítására, és erre nézve nagyon eltértek a vélemények. Komárom városa igen t. képviselője azt mondja, hogy ő erre a mai időpontot igen kedvezőnek tartja, mig Wahrmann t. képviselő ur azt tartja, hogy a mostani időpont nem oly nagyon kedvező. Azt, hogy Horn t. képviselő ur tulajdonképen mely időpontot tartja erre kedvezőnek, valóban nem tudom ; ugy látszik, hogy ő mindig azt az időpontot tartja erre kedvezőnek, a mikor ő hozzá szól (Derültség s helyeslés jobbról). Mai beszédében ugyanis kétszerháromszor is emiitette, hogy ő a mostani időpontot tartja a legkedvezőbbnek.