Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.

Ülésnapok - 1869-438

123 488. országos ülés február 17. 1873. tartózkodni, és melyik harmadiknál fogunk megmaradni; de azt tudom, hogy ezen határozati javaslat egyátalában egyiktől sem tart vissza. Ha azt méltóztatnak kérdezni, hogy a kormány e három expediens közül: melyiket lesz hajlandó elfogadni i (Halljuk ! Halljuk !j ugy erre azt felelem, hogy teljes meggyőződésem szerint a kormánynak az a kötelessége, hogy választását függeszsze föl attól, mit fog elérhetőnek tapasztalni az egyik, vagy a másik, vagy a harmadik utón, és a mely utón a legtöbbet fogja elérhetni: azt kell majd elfogadnia, mert ez a kötelessége. (Helyeslés jobb felől.) És mert ezt ma nem lehet még megmondani; mert hisz ez a tárgyalásoktól függ: nagy hibát követne el a kormány, ha ma azt mondaná, hogy a három közül ez vagy amaz, az egyedül lehetséges, melyhez ragaszkodik. (Helyeslés jobb felöl.) Azt azonban tartózkodás nélkül merem állítani, hogy egy oly ország, melynek területe, népessége, forgalmi viszonyai, hitelszükségletei olyanok, mint a mienk: egy önálló bank-rendszert nem nélkülözhet; (Helyeslés) ugyanazért föladatomnak tartom azon előföltételeket megteremteni, melyek mellett egészséges alapon ezen bankrendszer létesíthető (Helyeslés.) és akkor mindjárt létesítendőnek is tartom azt. Jogunkat ez iránt senki nem vette kétségbe, legalább e házban nem; — bár nem tagadom, hogy ezzel is ugy vagyunk, mint a valuta helyreállításának kérdésével, e téren is lappang nem egy hypokrisis. Ami személyes meggyőződésemet illeti, tartózkodás nélkül mondom ki, hogy ezen jogunk kétségbe vonhatlanul fönáll; de más kérdés, hogy mihez van jogunk a formai jognál fogva, és más kérdés az, miben van módunk, minek birjuk föltételeit, dologi föltételeit is. Azt tartom, ez utóbbiakat ma még nem birjuk, és igy akár mennyi jogunk van is egy egészséges, önálló, szilárd alapokon álló bankrendszerhez, miután nem birjuk a dologi föltételeket: ezt ma nem létesíthetjük. Azt megszerezni, ez a föladat. Épen azért kész vagyok csatlakozni Trefort Ágoston határozati javaslatához, melynek első pontja mindjárt ezen föltételekkel foglalkozik és nem jelöl ki oly határidőt, mely alatt a czélt megvalósítani lehetetlenség; azért csatlakozom hozzá szívesen; mert a második pontban nemcsak az azutánra, hanem addig is olyasmit keres, a mit, ha elértünk, azt hiszem, senki nem fogja mondani, hogy az ügy, ugy a mint ma van, előbbre nem vitetett volna. Csak bírjunk is eleget tenni ama javaslatnak. Simonyi Lajos b. azon is megütközött, hogy Trefort határozati javaslata azon praeelusiv terminust, hogy a bankkal való kiegyezés ideje 1876-ig tartson; nem- ismétli, és ő e tekintetben a határozati javaslatot visszamenésnek, visszaesésnek tekinti. En megvallom, nem tekintem annak. Mindig attól függ, mit érhetünk el. Anayi bizonyos, hogy akár egyezkedjünk a bankkal, akár állítsunk föl egy külön bankot, de mely nem fizetőképes : az állapot mindig provisorius lesz. Ezen provisorium ideje egy ingó határ által van megvonva és ez a valuta helyreállításának ideje. Az tehát nem függ tőlünk, hogy meddig tartson a provisorium. Az föltétlenül tart addig: mig a valuta helyreállítása bekövetkezik, ha csak hiányos definitivumot nem akarunk teremteni. Nekem, mint definitivum, csak szilárd alapon nyugvó bankrendszer kell: ez pedig a valuta helyreállítása nélkül nem lehetséges; tehát mig a valuta helyre nem állitható: addig tart a provisorium. Vajon az, a mit most alkotunk, oly provisorium lesz-e, mely a nemzeti bankkal való kiegyezés által fog létrejönni? vagy vajon e provisoriumot más bank fölállításával lennénk kénytelenek alkotni? ezt most nem tudjuk; de hogy a provisorium addig tart, mig a valuta helyreállittatik: azt tudjuk. Én egyébiránt azt tartom, hogy igazságtalanok lennénk egymás iránt, ha szigorú kritikával mérnénk azon fejtegetéseket, melyek mint eshetőségekre szolgálók adattak elő, az egyik vagy a másik oldalról. Én pl. azon kritikát, melynek tárgyává Wahrmann Ghyczy előadását tette: túlságosan is élesnek tartom. Mert Ghyczy képviselő ur nem ugy állította föl ama tervet, mint a mit maga is jónak tartván, keres; hanem ugy, mint egy expedienst, melyről ő is tudja, hogy bajjal jár; ép ugy, mint mi mindnyájan tudjuk. Tehát az időt még éretlennek tartom arra, hogy már most a módozatok fejtegetésébe bocsátkozzunk. Most még nem tudjuk, minő előföltételek mellett és mily körülmények közt fogunk cselekedhetni. Azt, a mit valaki az egyik alternatíva esetére helyesnek tart, nem azért, mert jó; hanem mert jobb nem lehetséges: azt igen könnyen megbírálhatja a másik, a ki a másik eshetőséget teszi föl. Ha visszamegyek azokra az ellenmondásokra, a miket Wahrmann képviselő ur Ghyczy beszédéből az állanrjegyekre alapítandó bankra vonatkozólag elmondott: ugy ezek oly ellentmondások, melyeket Ghyczy képviselő ur szokott logikájáról feltenni nem lehet. De hiszen Ghyczy nem azon esélyre állította föl tervét, ha megosztjuk az államjegyeket: hanem arra, ha azokat meg nem osztjuk és azok közös jótállás mellett maradnak. De hát ha amaz sikerül ? miért vázolai tehát a terveket, mikor azok keresztülvitele az esélyektől függ. Én tehát azt gondolom, hogy helyes utón