Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.
Ülésnapok - 1869-438
122 438. országos ülés február 17. 1872. Én elismerem, hogy az osztrák nemzeti bank mint igen tekintélyes pénzintézet a valuta rendezését elősegítheti; de azt hiszem, hogy csak azon esetre fogja ezen elősegítést eszközölni, hogy ha érdekeivel összeegyeztethető lesz; és hogy az ő érdekeivel minden tekintetben összeegyeztethető-e, vagy nem? ez nem határozott kérdés; mert azt látjuk, hogy a valuta nem levén rendezve, midőn legroszabbul állottak az osztrák nemzeti bank papírjai: akkor legnagyobbak is voltak a dividendák ; annálfogva azt várni az osztrák nemzeti banktól, hogy miután elősegítheti a valuta rendezését, azt elősegiteni fogja is: biztosan reményleni nem lehet. T. képviselőtársam Zsedényi Ede még azt is megemlité, hogy a magyar banknak, amely felállíttatnék, — ha nem az osztrák nemzeti banknak adatnék. — alapitói külföldiek lennének, kik saját érdeköket néznék. Én részemről ezt tagadom ; mert azt hiszem, hogy belföldi pénzemberek is akadnának e vállalkozásra ; de ha elfogadnám is álláspontját, mégis bizonyos tekintetben előnyösebbnek tekinteném, ha külföldi pénzemberek alapítanák a magyar bankot, mint az osztrák nemzeti bank; megmondom miért. Ezen külföldi tőkepénzeseknek csak két érdekűk van: t. i. saját érdekök és az ország érdeke ; vagyis saját bankuknak érdeke, melyet alapítottak, és miután érdekök más bank által ketté osztva nincs: ez által érdekóknek egész súlya ezen magyarországi bankra lenne helyezve; mig ellenben ha az osztrák banknak adatnék meg azon szabadalom, mely ha bizonyos korlátok közt szabályoztatnék is eljárása a tőrvény által Magyarországban : akkor érdekeink fősulya továbbra is Ausztriában lenne; ez lenne mindig édes gyermeke és a magyarországi bank csak mostoha gyermeke, és miután mind a mellett, ha a legnagyobb ellenőrzést gyakorolnék is, mivel a hitel s átalában a pénzügyi müveletek törvényhozásilag le nem bilincselhetek: még is mindig kedvezményben és előnyben részesülne az osztrák bank, a magyar bank rovására. Amit t. képviselőtársam kiemelt, hogy különösen az utóbbi időben külföldi tőkepénzesek sok ígéreteket tettek és hogy azokat be nem váltották: erre nézve megjegyzésem az, hogy igen hibás eljárás volna a kormány részéről, melynek kötelessége őrködni ezen banknak működése fölött, ha ezen ígéretekre alapítaná eljárását. Azon ígéretek, melyek a tőkepénzesek vagy nemzeti bank részéről adatnak: semmi alapot nem képeznek; hanem képez alapot az; és pedig biztos alapot, ha kormány éberen és a legnagyobb szigorral felügyel arra, hogy ezen bank akkép járjon el, hogy szerződése minden pontjának megfeleljen. Nem szükséges azt itt bővebben elemezni, mert mindenki tudja, a ki némileg tanulmányozta a bankügyeket, hogyabsolut rósz és absolut jó bankrendszer nincsen ; mert a legroszabb bankrendszer is, ha helyesen kezeltetik és hogy ha helyes felügyelettel bir, javítható, és a legjobb bankrendszer is legroszabbá válik azáltal, hogyha a kellő kezelés és felügyelet nem gyakoroltatik ; és ennek következtében, nézetem szerint, a fősuly arra fektetendő, hogy a kormány részéről mily ellenőrzés gyakoroltassák a felállítandó bank irányában ; mert ez biztosítja a kellő sikert. Ezek után, t. ház, még csak néhány megjegyzést akarok tenni azokra nézve, miket Wahrmann Mór t. képviselőtársam mai nap elmondott. Hogy Horn Ede t. képviselő társamnak mennyire igaza volt a tegnapi napon azt követelni, hogy a kormánypárt, illetőleg a jobb oldal részéről is mondassanak el indokaik és történjenek nyilatkozatok: azt ugy hiszem a mai napon leginkább igazolta Wahrmann Mór t. képviselő ur, ki igen sok taoulmányos ós alapos dolgot említett fel, és azt hiszem, hogy csak elismerést nyilváníthatok azon felvilágosításokért, melyeket tőle nyertem: mert ugy adta elő azokat, mint szakférfiúhoz illik. Mindaz, a mit ő az osztrák bank működésére és a bankmonopoliumra nézve elmondott: tökéletesen áll; hanem mondott olyakat is, a melyek tévedésen alapszanak. Többek közt azt mondotta, említve azon bal fogalmakat, melyek léteznek: hogy sokan azt hiszik, hogy ujabb papírpénz kiboesájtása által lehet az időszaki szükségen segíteni és a crisist elhárítani. Hogy ez mennyire téves nézet, Angliára hivatkozott, a hol oly esetben, midőn látják, hogy nagyobb a kereslet és szedelgési hajlam mutatkozik az országban: magasabbra emelik a kamatlábat és ennek következtében azt megszorítják. Nézetem szerint e tekintetben Wahrmann Mór t. képviselő ur valamit elfelejtett, mert mint ő és mások is igen jól tudják, az angol bankrendszer a „el" Peactá-n alapszik. A Peel acta szerint 14 millió fonttal szabad több papírpénzt kibocsátani mint a mennyi érezpénz ezüst — és arany — biztositéka van ; és mivel segítettek azon három nagyszerű crisis bekövetkeztével felmerült nehézségeken? mi által hárították el azokat? ép az által amit a t. képviselő ur kázhoztatott: a Peel-acta felfüggesztése és új pajrirpénz kibocsátása által; megmentették ez által az országot a rázkódtatásoktól és a kereskedőket és iparosokat a végromlástól. Tehát ép ellenkezője történt annak és ellenkező eredmény mutattatik fel, mint a mit a t. képviselő ur felhozott.
