Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.
Ülésnapok - 1869-438
4SS. országos ü\v* A t. képviselő ur valamit emiitett Amerikáról is, ami nézetem szerint hasonlólag téves fogalomból eredt, t. i. azt mondta, hogy az amerikai bankok igaz, hogy állampapírra vannak alapítva, hanem 25%-a a bankok biztosítéki tőkéjének mégis érczpénzben leteendő. Nézetem szerint ez nem áll: és ez téves idézés volt; mert az amerikai bankok államkötvényekre vannak alapítva és 90%'rá kötelesek betenni a folyó cursus szerint és arra megengedtetik a szabadalom, hogy papírpénzt bocsáthassanak ki. A mit t. képviselőtársam arra nézve mondott, hogy a valuta helyreállítása igen sok nehézséggel jár : azt én is elismerem; sőt szükségesnek tartom azon megjegyzést tenni, hogy én részemről a valutának erőszakos helyreállítását nagy calamitásnak tartanám még azon esetben is, ha csakugyan lehetséges volna; mert a valuta helyreállítása következtében, ha az nem eszközöltetnék természetszerűleg, hanem erőszakkal, minden meglevő ingó és ingatlan vagyon ára legalább is azon 12% %-kal csökkenne, mely jelenleg az agiót képezi. Ennek következtében minden áru és portéka 12 1 /,, %-kal kevesebbet érne : ennyivel lejebb nzállna minden portékának ára, s igy a munkabérnek ára is, nem maradna semmi fon előbbeni nagyságában, csak az adó, az adósság és kötelezettség. Részemről tehát a valuta erőszakos helyreállítását nem óhajtom, s legkevésbbé van az kifejezve azon hat. javaslatban, melyet t. képviselő társam Gyhczy Kálmán benyújtott; mert abban az mondatik, hogy a kormány oda utasítandó, hogy készítse elő a valuta helyreállítását, s azt hiszem e tekintetben mindenki egyetért a házban, hogy a valuta teljes helyre állítása csakugyan, a mint az lehetséges, mielőbb eszközlendő. Arra nézve, hogy addig, míg a valuta helyre állitható : egy tökéletes és kifogás nélküli jegybank nem létesíthető, kétséget nem szenvedhet. Es azért nem mondom azt, hogy azon mód, melyet t. képviselőtársam Ghyczy Kálmán e tekintetben előterjesztett: tökéletes ; mert tökéletes nem is lehet, miután teljes érczalappal nem bír, s r ezzel a papirost nem is válthatja be. Én azt hiszem, hogy ideiglenesen addig, míg mi oly jegybankot állithatunk, mely jegyeit érczpénzzel váltja be: teljes értékben elfogadhaható; mert találnunk kell egy expediens, melynek következtében nem volnánk arra kényszerülve, hogy az osztrák bank karjaiba vessük magunkat, vagy fenntartsuk tovább is a jelenlegi kétes állapotot. Igaz, hogy agiója lenne azon bankónak is, melyet ezen bank kiboesátana; de ugyanazon agiója volna, a mely van az osztrák nemzeti bank jegyeinek. Azt, amit t. képviselőtársam Wahrmann február 17. 1872. J[ 23 Mór e tekintetben mondott, hogy mi oly alapot akarunk, s oly államjegyeket, melyeknek semmi értékük sincs, ezt t. képviselő ur, nézetem szerint, csak tévedésből s nem is hiszem, hogy komolyan mondhatta; mert, hogy az államjegyeknek semmi értékük sincs: azt senki nem állította, hanem azon arányban lenne értéke ezen alapnak, mint áll a 100 a 112%-hez. Azon államjegyek, melyek itt letétetnek, minden esetre megérnének annyit, mennyit ezen arány mutat. Átalában Warhmann képviselő ur nyilatkozata rám azon hatást gyakorolta, hogy t. képviselőtársam elmondja azt, hogy mennyire káros a bankmonopolium, s különösen mennyire bünős azon osztrák nemzeti bank, s beszédéből utóvégre is az derül ki. hogy azon kedves bűnöst hozzuk be hazánkba, s jogosítsuk fel őt itt is, hogy bünős intézkedéseit hazánkban is korlátlanul gyakorolhassa. (Helyeslés balról). T. képviselő ház! Én azt hiszem, hogy azon gyanú, — de nem mondom gyárai, — hanem azon föltevés, a mely bennünk van, s mely többször a jobb oldal részéről is szemünkre vettetett, hogy t. i. a kormány az osztrák nemzeti bankkal fogja ezen egyezményt megkötni, hogy ezen feltevés igen alapos, mert én részemről nyíltan kimondom, hogy a t. jobb oldalnak érdekében van az, hogj az osztrák nemzeti bankkal kösse meg a kormány ezen egyezményt, és pedig azért, mert mindnyájan tudjuk azt, hogy átalában a pénzüzlet mily szoros köteléket képez állam és állam közt. Hogyha egy önálló magyar bank létesíttetik: akkor azon reálunio, mely az 1867-iki egyezmény következtében meg van áilapitva, megtágul; míg ellenben, hogy ha az osztrákkal ugyanazon pénzintézetnek adjuk át a magyar pénzt és annak kezelését és átalában a magyar hitelt annak vetjük alá: akkor azon köteléket, azon real-uniot, mely 1867-ben állapíttatott meg, még szorosabbra fűzzük. Ennek következtében a mi feltevésünk az, hogy a t. kormány az osztrák nemzeti bankkal akarja ezen ideiglenes egyezményt megkötni, mely ideiglenes egyezmény, hozzá teszem, olyan lenne, mely ki lenne terjesztendő addig, míg a valuta helyreállíttatnék : mi ismét igen távol időben történhetnék talán meg, és igy ezen ideiglenes egyezmény igen hosszura terjedhetne. Végül csak egy megjegyzésem van még. Az előttem szólók közül többen azt mondották, hogy igen nehéz azt kiáltani: mi a legjobb. Ebben velők tökéletesen kezet fogok; hanem azt, hogy reánk nézve mi határozottan a legrosszabb: azt, megvallom őszintén, tudom; mert én a legroszabbnak tartom azt, ha az osztrák nemzeti bank szabadalma Magyarországra is kiterjesztetnék ós pedig bizonytalan időre; ha nem mondatnék ki az, 16*
