Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.

Ülésnapok - 1869-438

438. országos il'és február 17. 1872. 121 ak ái-mit, mi azért szavazattöbbség által el fogjuk fogadni; de hogy ez azon tisztelettel összeegyeztethető-e, melyet előbb bátor voltam emliteni, az más kérdés. Senki sem követeli a pénzügymiaiszter úrtól, hogy minden egyes szólónak válaszoljon, minden érvet azonnal megczáfoljon; hanem minden esetre követelheti, és azt hiszem jogosan, hogy midőn egy határozati javaslat beadatik, ennek tekintetében megadja a kellő felvilágosítást: és azt hiszem, ha a jelen esetben a kormány kimondaná azt, hogy ő nem akarja az osztrák nemzeti bank egyedáruságát, ha kimondaná azt, hogy 1876-ig akarja csak ezen intézkedéseket kiterjeszteni: akkor igen nagy megnyugtatást idézne elő; mig ellenben igy, ha a kormány nem szól: okvetlenül méltán merülnek fel ezen aggodalmak minden kebelben. Az igen t. pénzügyminiszter ur azt mondja, hogy azért nem kivan szólani, mert az időt akarja kímélni. Erre csak azt jegyzem meg, hogy átalában a parlamenti rendszer nem idő kimélési intézmény; a legczélszerübb és leghathatósabb idő kimélési rendszer az absolutismus; hanem hogy aztán az legyen a legjobbb is: az már más kérdés. De megemlítem még azt, hogy még azon esetben is, ha a kormány nyilatkoznék és álláspontját ezen határozati javaslat tekintetében feltüntetné: igen sok időt kímélne meg, mert sok aggodalmat megszüntetne. Avagy a t. miniszter ur az ellenkezőtől fél, az ellenkezőt hiszi, hogy megtörténik, vagy nem hiszi, hanem bizonyosan tudja; azt is tudja a t. pénzügyminiszter ur, hogy nyilatkozata áltaj itt számos nyilatkozatok, aggodalmak kifejezését fogja felkölteni, vagy talán ha az igen t. miniszter ur szereti azon átalánosságot, azon homályt, a mely ezen határozati javaslatot — melyet Trefort barátom beadott — elfödi 1 nem akarja tehát azon fátyolt föllebbenteni; és azért határozott alakban nem nyilatkozik? és igy átalános felhatalmazást kivan nyerni. En tehát részemről minden esetre szükségesnek látom, hogy ily esetekben nyilatkozzék a kormány, és remény lem, hogy az igen t. miniszter ur ezen hiányt pótolni fogja, Nem hiszem, hogy e tekintetben visszatartaná őt az, mikép attól tartana, hogy oly nyilatkozatot fogna tenni, melynek következtében oly valami történnék vele, mint történt vele egy pár héttel ezelőtt, midőn Móricz Pál barátom reá olvasta a miniszter ur szavait és tett igéretét. A miniszter ur tehát nehogy ez másodízben is megtörténhessék vele, most óvatosabb. Még egyet akarok megjegyezni. Igen sok KÉfT. H. NAPLÓ 18^1. XXI. éles nyilatkozat mellőztetnék ezen oldalról, ha átalában a kormány tagjai, midőn beadatik valamely javaslat: álláspontjukat tisztába hoznák. Igen sok esetben éles nyilatkozatok szükségesek arra, hogy a miniszter urakat bársony székeikről végre valahára fölemeljék. Mint előbb is emiitettem, reménylem, hogy a pénzügyminiszter ur eleget fog tenni ezen óhajtásnak, és ezen kérdésnél tovább időzni nem akarok. Ami magát a szőnyegen levő tárgyat illeti, e tekintetben mindenekelőtt két határozati javaslatról akarok szólni, t. i. arról, amelyet a bankbizottság, és arról, melyet Trefort barátom terjesztett be saját és több elvtársai nevében. Eltekintve attól, hogy azon idő óta, mióta a bankbizottság befejezte munkálatát, kedvezőbbek a körülmények, mit itt többen kifejtettek, és mit senki sem tagad: ettől eltekintve, én a két javaslat között lényeges különbséget látok ; és pedig kimondom előre is azon nézetemet, hogy azon javaslatot, melyet Trefort barátom nyújtott be: a kettő közt a roszabbnak tartom. Megmondom okaimat. A bankbizottság kimondotta ugyan azt, hogy a kormány az osztrák nemzeti bankkal ideiglenes egyezményt kössön; azon határozati javaslat azonban, melvet Trefort barátom beadott, ezt nem mondja ki, hanem inplieite benne rejlik. A különbség az egyik és másik közt tehát az, hogy az egyik őszinte, a másik nem. En az őszintét választom. . De jobb és határozottabb a bankbizottság javaslata azért is, mert kimondja, hogy ezen ideiglenes intézkedés csak az 1876-ik év végéig történjék, addig t. L, mig a bank szabadalma Ausztriában is le nemiár; mis azonban ezen határozati javaslat, melyet Trefort barátom beadott, nem köti ki ezen határidőt, hanem azt mondja, hogy: a kormány kössön egy oly egyezményt, mely addig legyen érvényben, mig a valuta helyre nem állíttatik. Én tehát a kettő között különbséget látok és pedig azon különbséget, hogy az egyik egy bizonyos határnapot tűz ki; a másik egy bizonytalan, és mint előre látható, igen hosszas időt; ennek következtében én részemről jobbnak tartom azt, a melyet a bankügyi bizottság adott be, mert ez kimondja határozottan, hogy mely időre kívánja ezen ideiglenes intézkedést megtétetni; és igy nem adhatok igazságot t. képviselőtársamnak, Zsedényi Edének sem, midőn azt mondja, hogy ezen határozati javaslat csak határozottabb kifejezése a bankügyi bizottság óhajtásának. Zsedényi Ede t. képviselőtársam azt monda: hogy az osztrák nemzeti bank elősegítheti a valuta rendezését. 16