Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.

Ülésnapok - 1869-438

120 438. országus ülés február 17 1872. hanem biztosíték gyanánt tétetik le: az pedig biztosíték azon esetre nézve, hogy ha az illető bank fizetésképtelenné válnék. Ez tehát cautio és nem alap; a kettő közt pedig roppant nagy a különbség; a mi bankunk már első perezben fizetésképtelen lenne. Az amerikai bank forgalomba bocsátott jegyeinek egy részét érezpénzben köteles tartani, ez csak arra való biztosíték, hogy ha ezek daczára fizetés képtelenségre jutna a bank : akkor az egyes bankok solidaritása mellett ezen biztosítékból a kormány fizesse ki ezen bankjegyeket, a netaláni hiányt egyes bankokra róván fel. Erre való tehát a cautio, mert abból telik ki erre a fedezet. Ez egészen más, mint minálunk, a hol csak egy bankot akarunk alapítani állampapír fedezettel, hogy azután azt mondhassuk: ime milyen jó az én papirom, azt minden perezben fölválthatod egy másik jegygyei, a mely nem ér semmit ; ha abból a fölfogásból indulva ki, hogy jöhetnek oly körülmények és viszonyok, melyekben az állampapír értéktelenné válik: ez oly immorális elv, melyet magaménak nem vallhatok. Az, hogy akkor mindkét bank papírjainak ugyanaz lesz értéke: nem áll; mert a béesi bank jegyeinek legalább egy része érczaiappal van fedezve, es igen sok gondolkodó ember akkor, mikor az agio 40 — öO^ra szökött fel, azt kinevette és kiszámította, hogy ha ma a bank liquidálni kezd és nem kapunk semmit azon váltókért, s az egész lombard üzlet nem ér fakrajezárt sem, mert értéktelen állampapírban fizethetők -vissza a követelések: mindezek daczára tudta, hogy megkap 40—50%-ot abból, a mi ott érezpénzben, devisekben és épületekben mint a banktörzs vagyona és tartaléka van. De mit kapna azon magyar papírokért, a melyek oly alapra vannak fektetve, mely nem ér semmit? azt hiszem, hogy e kettő között minden komolyan gondolkozó ember lényeges különbséget fog tenni. (Derültség. Tetszés bal felől.) Én, t. ház! tökéletesen osztozom Ghyczy Kálmán t. képviselőtársam azon véleményében, hogy a nézetek szétágazhatnak, nem vagyok oly szerénytelen azt állítani, hogy ezen kérdést érteném, vagy hogy én birnék azon orvosszerrel, melylyel ezen komoly nyavalyában segíthetni; hanem átlátom, érzem, meg vagyok győződve lelkiismeretem szerint, hogy még e kérdés azon stádiumban nincs, hogy már ma komolyan meggondolva valódi ítéletet mondani a felett, hogy mi most a legjobb, a mi Magyarország jövőjét biztosithatná, nem lehet; és én nem szeretném elhamarkodni ezen kérdés megoldását; tartok minden elhamarkodástól, és őszintén megmondom, hogy nem vagyok talán oly hős, mint Simonyi Ernő t. képviselőtársam, szeretnék én is Cató lenni; de nem azon alapon, hogy „fiat Justitia, pereat patria"; én nem akarom az ország végromlását eszközölni az által, hogy elhamarkodva járjunk el e kérdés megoldásában. Hogy a különböző szétágazó nézetek egyesüljenek : annak időre van szüksége; és gondolom, hogy a bécsi bank is átlátja, hogy ha nem fogja elfogadni azon föltóteleket, a melyek Magyarországot biztosítják : csak magát teszi tönkre; hogy a bécsi bank is át fogja látni, hogy a becsületes dualismus az, mely egyes egyedül czélhoz vezet, és reménylem, sőt mondhatom tökéletes bizalmam van a kormány ügyességében és diplomatikai képességében, hogy e tekintetben Magyarország biztosítására a szükséges intézkedéseket meg fogja tenni. Pártolom Trefort képviselőtársam indítványát. (Élénk és hosszantartó tetszés nyüatkozatoh jobb felől.) Simonyi Lajos b. : T. képviselőház.' A tegnapi napon, midőn Horn t. képviselőtársam felszólittatott, látván azt, hogy a jobboldal részéről senki sem kivan többé szólni; továbbá azon óhajtásnak sem tétetvén elég, hogy a kormány részérői indokoltassek az egyik, vagy a másik határozati javaslat: a szólók sorából kitöröltette magát, mert — mint ő monda — nem akar monológot mondani; többi képviselőtársaim is kitöröltették magokat azon indoknál fogva; én följegyeztettem magamat, nem ugyan azon szándékból, hogy a tegnap már előhaladt időt nyilatkozatommal kihúzzam, és mintegy utat egyengessek többeknek arra nézve, hogy a mai napon szólhassanak ezen igen fontos tárgyhoz ; hanem szándékolt felszólalásomnak oka az volt, hogy megtegyem észrevételeimet [azon nyilatkozatra, melyet az igen t. pénzügyminiszter ur tett. Horn t. képviselőtársam azon kívánsága, hogy midőn egy határozati javaslat beadatik; a kormány mondja ki álláspontját, fejezze ki nézetét : véleményem szerint, igen alapos és igen helyes volt; ez nincs ugyan a törvényben kimondva, de a házszabályok sem parancsolják azt; hanem mindezek daczára azt hiszem, követeli ezt azon tisztelet, melylyel e ház irányában annak minden tagja, és különösen a kormány viseltetni tartozik, hogy t. i. mondja ki álláspontját, melyet ő egyik vagy másik határozat irányában elfoglal; egyszersmind mondja ki azon indokokat, melyek őt arra birják ; és mondja ki továbbá mi tekintetben és mily irányban akarja azt végrehajtani. Meglehet, hogy mind ez megtörtént mái és a miniszter ur a Deákkörben indokait elmondá ennek következtében ezen eljárás nem tűnhetik fel másképen mint ugy, hogy a Deákkörben elhatároztuk, most az országgyűlésen beszélhettek