Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.

Ülésnapok - 1869-438

488. őrs/ág"* ülés február 17. 1S72. 119 nak felállítása micsoda bajjal, zavarral és veszélylyel jár, és minthogy nem birok azzal a képességgel, mint ő; én sokkal kontárabb lévén e téren, nem mernék egy szót is toldani jeles érveléséhez. Tökéletesen egyetértek Grkyczy Kálmán képviselő úrral e tekintetben, hogy igen nehéz feladat: egy oly érczpénzre fektetett bankót felállítani. Komoly zavarokra vihet bennünket kéthárom különféle ágió, oly veszélyt hozhat reánk, hogy ezzel megküzdeni, erőnket tán túlhaladná. Én tehát arról nem igen szólok; de szólanom kell okvetlenül azon módról, a mit Komárom város érdemes képviselője ajánlani méltóztatott. Ez egy oly mód, mely — felfogásom szerint — azon három ut között, mely előttünk áll : legveszedelmesebb és legnehezebb, s a melyet én csak akkor választanék, ha a kétségbeesés küszöbén állanék és szalmaszálhoz is ragaszkodnám. Eőczélja azon javaslatnak az, hogy — ha jól értettem — az által, hogy állampapiralapra lenne fektetve ezen bank: el lenne érve a közösség, mely bankjegyeinknek azt biztosítaná, hogy Lajthán túl is elfogadtatnának; mert ha ezen bankjegy minden perczben felváltható állampapírra és az állampapír mindkét államterületen kónyszerforgalommal bir : egyértékü ezen jegy az állampapírral, mely megint egyértékü az osztrák bankjegygyei. Ez tulajdonkép azon előny, melyet Ghyczy Kálmán javaslata által eszközölhetőnek vél. De kérem, itt ellenmondásba jön azzal a képviselő ur, mit ő maga javasolt. Hiszen a képviselő ur azt javasolta, hogy az első lépés, melyet a valuta rendezése érdekében tennünk kell: az, hogy a függő államadósságot elválaszszuk egymástól. Azon perczben, midőn a függő államadósságot elválasztjuk : lesz magyar, lesz osztrák állampapír és a közösség nem fog létezni; akkor magyar állampapírra lesz az uj bank fektetve s nem fogják annak jegyeit, melyek csak magyar és nem osztrák állampapírra cserélhetők föl, Lajthán túl elfogadni. A czél, melyet el akarunk érni, nem fog eléretni. Csak ha közösnek hagyjuk a függő államadósságot: létezhetik egy közös jótállás alatt álló állampapirjegy, és csak ilyen, mint alap, biztosithatná a két különféle bankjegy értékegységét. Második lépésnek épen azt méltóztatott említeni: okvetlenül szükséges, hogy ezen állampapirjegyek consolidáltassanak, hogy ezen függő államadósság consolidáltassék, s igy megszüntettessék az: a mire okvetlenül szükség van, alap gyanánt ; itt tehát nagy ellentét létezik, s nem látom hogy lehessen e nehézségen segíteni. De eltekintve attól, talán az első ajánlat nem volt komolyan értve; talán nem gondolta meg azt Komárom városa t. képviselője, hogy okvetlenül mindjárt válasszuk el ezen függő államadósságot, hogy ezt mindjárt convertáljuk, ideiglenesen intézkedjünk s azt alapul használva föl, bocsássunk ki bankjegyeket. Ez, mondom, a legveszedelmesebb volna s azon perczben, melyben Magyarország ezen ösvényre lépne : egy fakrajczárt sem adnék egész hitelünkért. Ez a legnagyobb szédelgésre vezetne, mert bankjegyeket kibocsátani, melyeknek alapja állampapír, oly bankjegyeket, melyeknek egyik része állampapír által, másik része pedig oly váltók által van fedezve, melyekért fizetés gyanánt szintén állampapírt kell el fogadni, nem egyéb mint állampapír, és én nem látok semmi különbséget a kettő között. — Ha azt akarjuk: miért vesződjünk mi egy uj bank felállításával ? jobb ha a kormánynak hatalmat adunk, hogy bocsásson ki államjegyeket a mennyit szükségesnek tart. De még azt a czélt sem érjük el, t. ház, hogy t. i. az által tökéletesen felszabadulunk a bécsi nemzeti bank pénzpiaczától. Ellenkezőleg, azon esetben még inkább és még nagyobb mérvben fogunk belépetni annak igájába, mint a minőben most vagyunk. Mert mi történhetik? Tegyük az esetet, 50 millió frt. állampapír ott van heverőben alap gyanánt: erre kibocsáthat a bank 150 milliót. Jönnek most oly üzlet-idők, •viszonyok, melyeknél fogva nagyobb fizetéseink vannak, a velünk összeköttetésben álló osztrák tartományokban. Tehát okvetlenül mindig pénzt kell küldenünk Bécsbe, Csehországba, Grácsországba stb. Ezen pénzt nem küldhetjük mi bankjegyekben, hanem államjegyekben; tehát mindenki a bankhoz fog fordulni, államjegyek becserélése végett, mit fog most tenni a bank, hogy az ő alapját megóvja; mert akkor ő azon helyzetben lesz, mint az angol bank, melyet az imént ecseteltem, midőn sok aranyat követelnek tőle; hogy azon alapot ne vigyék külföldre, ugyanazt fogja tenni, a mit a londoni bank igen észszerűen tesz, t. i. fel fogja emelni kamatlábát, hogy ne hozzá jöjjenek pénzért, hanem oda, a hol olcsóbb. De azt nem kapom meg sem Frankfurtban, sem Londonban, sem Parisban; hanem egyedül Bécsben. Tehát engem, kinek pénzre van szüksége : okvetlenül Bécsbe utasít, hogy hitelemet ott elégítsem ki. És igy, ezen mód mellett, nem szabadulunk ki a bécsi bank igájából; hanem a mi legnagyobb veszedelem még inkább bele sodortatunk. Nem akarok oda utalni, hogy Amerikában egészen másként áll a viszony. Amerika példája hozatott itt fel, de Amerikában minden bank részéről az államkötelezvény nem alap gyanánt,