Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.

Ülésnapok - 1869-438

118 +38. országos ülés február 17. 1872. systemát gyámolitjuk és pedig nagyban gyámolitjuk, mely oly áldásdusnak mutatkozott Angolországban, tudni illik a nagy letéti bankok systemáját. Csak ha hatalmas letéti banksystema lesz behozva nálunk: akkor leszünk képesek kevesebb forgalmi eszközzel beérni. Nálunk e tekintetben még igen kevés történt. Nem akarom tagadni, hogy az egész országban igen szép számban támadnak takarékpénztárak s hogy azok a forgalmi igényeknek egyrészben megfelelnek; de nagyszerű letéti bankok a sok alapítás, a sok szédelgés daczára nem támadnak; olyan bankok, melyeknek kizárólagos czélja volna a letéti üzlet s a leszámítolás, nem támadnak azért: mert a letéti bankok nem hoznak rögtön oly dús kamatokat és évenkénti osztalékokat; azok természete nem olyan, hogy az első perczben magas ágióknak örvendenének, hanem fokonkint évről évre növekedik az általok várandó jövedelem ugy, hogy a ki abba helyezte tőkéjét, csak évek múlva számithat azok dús gyümölcseire. Nálunk például, — itt csak Magyarországról akarok szólani, — letéti bank ennek tiszta valódi értelmében a pesti kereskedelmi bankon kivül aligha létezik; a többiek, melyek ugyan mindannyian foglalkoznak letéti üzlettel, nem letéti bankok a szó szoros értelmében; mert azok nemcsak leszámítolásra ós lombardüzletre aránylagos csekélyebb mértékben, a mint a tudomány a tiszta letéti bankoktól azt követeli, fordítják a nekik átadott pénzeket; de egyszersmind credit mobilier-k vasutakat építenek s részvénytársulatokat alakítanak, vállalatokat indítanak Olaszországban, Törökországban, még Amerikában is kölcsönöket kötnek az állammal és speculálnak. Es itt még a kormány sem ment azon vádtól, hogy ezen szellemet nem ébresztette, nem növelte; mert épen ott hely ezé el azon tőkéket, melyek rendelkezésére állottak, hol ily különféle üzletek támasztatnak, és nem ott, hol tisztán leszámítolási üzlet nagy mértékben űzetik, hol a tiszta letéti bank szellemét ébresztette és növelte volna s ez által forgalmi eszközök utáni szükségét kevesbítette volna. Ez azon intézkedések egyike és pedig igen fontos intézkedés, ha azt akarjuk, hogy a valuta rendeztessék ; mi, ha meg fog történni: kevesebb forgalmi eszközökkel kell beérnünk : hogy ha a 370 millió állampapír egészben vagy részben a forgalomból kivonatnék: ez zavart ne hozzon, tönkre ne tegye az egész országot. Az időt arra kell használnunk, hogy letéti bankok, nagy, hatalmas letéti bankok keletkezzenek, melyek mindezen igényeknek ugy felelhessenek meg, mint Angolország baa. Így tehát én Ghyczy Kálmán határozati javaslatának azon részét, mely okvetlenül követeli, hogy a kormány még ezen ülésszak alatt terjesszen törvényjavaslatot a ház elé a valuta rendezése módjáról és uj bank szervezéséről, annak felállításáról: részemről merő lehetetlenségnek tartom. Végre lehetséges ; de nem lesz köszönet benne: mert azok nem lesznek olyanok, mint lenniők kellene. De nem is osztozom egyátalában azon nézetben, hogy felfogásunk szerint csakis egyezségről lenne szó az osztrák nemzeti bankkal, és ennek nincs is kifejezés adva azon határozati javaslatban, melyet Trefort képviselőtársunk a t. ház asztalára letett. Hogy az ellenzék azt állítja, hogy az tulajdonképeni ezélunk, az titkos czélunk : arra az ellenzéknek joga lehet, sőt talán kötelessége is; de azt csak nem követelheti tőlünk, hogy mi értelmezzük ugy határozati javaslatunkat, hogy mi azt mondjuk : hogy más értelmet, más magyarázatot akartunk adni, mint a mi abban nyíltan áll. És én, mint azon határozati javaslatnak szintén egyik aláírója, nyíltan, őszintén azt mondom, hogy én nem igy értem. Ghyczy Kálmán képviselő ur igen helyesen emiitette a modus vivendi két másik formáját, mely előttünk áll, t. i. addig, mig a valuta helyreáliittatik, addig, mig a bankrendszer rendeztetik, mert itt én el akarok tekinteni attól, mi még Ghyczy Kálmán képviselő ur határozati javaslatában benn van, hogy t. i. már most legyen utalva a kormány a bankszabadságnak elvbeni elfogadására. Ez egy oly elv, mely más országokban évek hosszú során át vitattatik, melynek alkalmazása vagy nem alkalmazása annyi sajátságos viszonyok és körülményektől függ, hogy merő meggondolatlanság lenne, ma rögtőn erről határozott nézetet kimondani. Hiszen Ghyczy Kálmán t. képviselő ur maga is igen megszokta fontolgatni azt, mit aláír s a mit közrebocsát, és tőlünk nem fogja azt kívánhatni, hogy olyan nagy horderejű elvet itt per tangentem magunkévá tegyünk? Két modus vivendi van: az egyik az oly bank felállítása, mely érczalapra van fektetve, de mely — mint igen helyesen fejtette ki Komárom város érdemes képviselője — kényszerfolyammal kell hogy bírjon, mert hogy ha azzal nem bír : mindjárt kiveszik belőle az érezkészletet, alig hogy felállíttatik. A másik mód, melyet oly melegen ajánl Ghyczy Kálmán képviselő nv: az, hogy ideiglenesen oly bankot állítsunk fel, mely állampapírra legyen fektetve. A mi az elsőt illeti: oly szépen fejtette ki Komárom város érdemes képviselője azt, hogy oly önálló, független érczalapra fektetett bank-