Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.

Ülésnapok - 1869-438

438. országos ülés feUruilr 17. 1872. 11* midőn, például a jelen perczben, a viszonyok I olyanok, hogy a bankjegytartalék az utolsó kimutatás szerint a 30 milliót felülhaladja; midőn a kereskedő és az iparos igen csekély igényt támaszt a bank irányában; midőn a letéti bankok annyira vannak tulhalmozva betételekkel, hogy azok értékesitlenül hevernek, és midőn egész Európában, Francziaországot kivéve, mindenütt a 3%-os, — 4%-os kamatláb létezik. Ez tehát a magasabb kamatlábnak állandósítása. Jól ismerem én az okokat és érveket, melyeket az osztrák nemzeti bank előhozni szokott; azt mondja, hogy a börzét akarja sújtani, hogy a szédelgést a börzén megszüntetni akarja. De szegényebb érvet nem hallottam, és szomorúbb eredményt nem tapasztaltam. A börzén naponként óriási kamatokat fizettek és fölebb emelkedett az értékpapírok ára, 40%-os, egész 100 %-os kamatokat fizettek és roppant ugrásokat tett a papírok agioja; fölemeltetett a kamatláb és minden nap uj vállalatok keletkeznek; uj papírok hozatnak a piaezra 40% —80% agioval; le nem szállítják a kamatlábot, s a börze folytonosan saturnaliákat ünnepel. — Bécsben mindenki elhagyja műhelyét, elhagyja gyárát, elhagyja kereskedését s oda megy, oda vándorol, oda s ezen oltár előtt áldoz; tehát ezen eredményt teremtette a börzén. — És kit sújtott tehát a nemzeti bank? Sújtotta, a reális kereskedelmet és ipart, mert a kereskedelem és iparra nézve a kamatláb 1 vagy VaYo-al való fölemelésének mindig szomorú következményei vannak; az ő kamatja t. i. nemcsak azon arányban emelkedik, melyben a kamatláb fölemeltetett; de sokkal magasabb progressiv mértékben növekedik : mert nemcsak a kamatláb emelkedik, de emelkedik a közvetítési dij is; -- s azon szomorú következménye van, hogy épen ugy, mint a munkadíj, ha, egyszer emelkedett bizonyos körülményeknél fogva: ha a viszonyok megváltoznak is, nem megy oly gyorsan vissza, a mily gyorsan emelkedett, igy ezen közvetítés dija, igy ezen magas kamatláb sem szállt rögtön le, s ennek köszönhetjük, hogy az ipar és kereskedelem az utolsó időben s a mai nap is 10 — 15%-os pénzzel kénytelenittetett dolgozni, s oly kamatokat kellett fizetni, hogy gyakran az illető gyár, vagy bárminő üzlet nem birta a fizetést, mi által igen i sok egészséges vállalat csak azért szüntettetett J be: mert az, amit keresett, egyátalában nem állt arányban azzal, amit kamatként fizetnie kellett. Mily szomorú csapás ez nemzetgazdászati viszonyainkra nézve, azt mindenki igen jól tudja s érezheti is. Én tehát mindezeket csak azért hoztam elő, minthogy magam sem akarom kizárni ezen tárgyalásból és ezen intézkedésből, mely létrehozandó, a nemzeti bankot. Nem értek tökéletesen egyet Grhyczy Kálmán t. képviselő úrral, ki azt értette határozati javaslatunk alatt, hogy mi csak a nemzeti bankot akarjuk: ezt tagadom. (Felkiáltások a szélső balról: Osztrák bankot!) Ez nem értelmezhető határozati javaslatunkbői, s ezt egyátalában nem is foglalja magában. Nem értek egyet Móricz Pál képviselő úrral sem, ki azt olvasá határozati javaslatunkból, hogy már az egyezség is kész. Vajha kész volna! részemről azonban kételkedem, hogy ez kész volna. (Felkiáltások bal/elől: Bár tévednénk!) Kételkedem — bocsánat — egyéni meggyőződésemnél fogva; s ismételve kinyüatkoztatom, hogy azt nem akarom kizárni, de ha egyesség fog köttetni az osztrák bankkal, ha az létre jönne : okvetlenül szükségesnek tartanám, hogy mindezen körülmények fontolóra vétessenek, nehogy a banknak önkényétől függjön a kamatláb fölemelése. Sajátságos viszonyainknál fogva, melyek nálunk még mindig fönállnak, hogy t. i. addig, mig a kényszerforgalom áll : ne birjuk mi a kéuyszerforgalom minden hátrányait a nélkül, hogy előnyeiben részesülnénk; ne nélkülözzük a készpénzfizetés áldásaival együtt a kényszerforgalom áldásait is, a menynyiben ilyeneknek nevezhetők; mert ezen kamatláb fölemelése és leszállítása nem egyéb, mint utánzása a külföldnek, mely sajátságos viszonyainknál fogva egyátalában nem helyeselhető. Azt gondolom, hogy a bécsi igazgatóság csupán hiúsági viszketegségből utánozni akarta a londoni bankot, melyről az egész világ mohón ol VclSScl cl hírt, hogy vajon fölemeltetett-e, vagy leszállittatott-e a kamatláb? Elmondható róla is: „Wie er rauspert und wie er spuckt, hat er ihm glüeklich abgeguckt." De egészen más szellemű rendszerre van fektetve a londoni bank, t. i. az érezalap rendszerére. A pénz ép oly áru, mint bármi más, s annak ára és értéke szintén a kínálat és kereslettől függ; de hogy azt mondhassuk, hogy a kínálat és kereslet szabályozza az árt : okvetlenül szükséges, hogy a kínálat és kereslet szabad is legyen, hogy t. i. ott kereshessen valaki pénzt, hol kap, s adni akarnak; de ott, hol egyedáruság létezik bizonyos czikkre: ott a kereset és kínálat nem szabad; s az ár csak akkor változik, ha nyereségvágyból magasabbra teszik, vagy jogosan, ha a termelési költségek nagyobbak. Ha én például fa birtokában vagyok, s azt látom, hogy keresik : felemelhetem az árát a fának, és ismét a fogyasztónak van hatalma hozhatni fát más vidékről, t. i. onnan, hol olcsóbban kapja és hozhatja mindaddig, míg azt 15*