Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.
Ülésnapok - 1869-438
116 438 országos ülés február 17 187-2. találja, hogy a kereslet és kinálat egyensúlyba hozatik és leszállittatik az ár azon pontra, melyről önkényem által felemeltetett. De a só és dohány árát Magyarországon nem emelhetem fel, nem emelhetem fel azért, mert a fogyasztó közönségnek nincs alkalma arra: hogy máshonnan hozatván, ez által az én önkényemet kikerülhesse, egyensúlyba hozván a keresletet és a kínálatot. Ép igy áll a viszony az angol bank és más oly bankok közt, melyek érczpénz alappal rendelkeznek s jegyeiket készpénzzel beváltják, és az osztrák nemzeti bank közt. Ha a londoni bank azt veszi észre, hogy a pénz kereslet roppant nagy és igen sok pénz megy ki külföldre : rögtön felemeli a kamatlábat. És mit eredményez ez? azt, hogy az, a kinek pénzre van szüksége, nem Londonban keresi a pénzt, ott a hol drága; hanem elmegy Amsterdamba vagy Frankfurtba és ott escomptiroztatja váltóját : a hol ezt olcsón eszközölheti, mert a pénz olcsóbb. Ez azt eredményezi, hogy a tulspeculatio megszűnik: mert olcsóbb áron adja el áruit külföldre, hová drágább ár mellett nem rentiroztak volna és hozat magának érczpénzt érettök. Vagy pedig nem bocsátkuzik a kereskedő oly speculationalis üzletbe például Indiában, melyet 2%-os pénzzel nyereségesen eszközölhetett volna: mig most a 7— 8°/ 0-os pénzzel nem ütné meg a nyeremény mértékét. Ez által az eredményeztetik, hogy az országból nem foly ki azon pénz, mely különben Indiába került volna; sőt ellenkezőleg visszajön azon pénz is, mely nem jött volna vissza, ha a kamatláb fel nem emeltetett volna. Ha nálunk az osztrák nemzeti bank felemeli a kamatlábat; hogyan segítsünk magunkon? Tán Frankfurtba, vagy Amsterdamba menjünk és ott keressünk kölesönt ? Ott kaphatunk, kapunk aranyat és ezüstöt; de ez ránk nézve csak áru, és nem forgalmi eszköz; nem fizethetjük ki vele váltóinkat, ha el nem adjuk ; el kel! adnunk, h<>gy megnyerjük azon pénzjegyeket, melyeket oly drága áron ad az osztrák nemzeti bank. Ha áruinkat eladjuk is külföldre: aranyt vagy ezüstöt, vagy pedig idegen váltót kapunk ama piaczokról; de a váltót ismét el kell adnunk, azaz pénzjegyeket megint itt kell keresnünk. Vagy ha belföldi váltókat kapunk fizetés gyanánt : ezeket is ug} r anazon osztrák nemzeti bankhoz kell vinnünk, mely kénye kedve szerint szabja meg a pénz árát, és a mely egyedül bir azon forgalmi eszközzel, melyre szükségünk van. Tehát ily lényeges hibája van a bankrendszernek nálunk. Ha megvan a kényszerforgalom a bankjegyekre nézve: szükséges, hogy mérsékeltessék a kamatláb felemeihetési önkény; mert ma azon helyzetben vagyunk, hogy 7— 8 %-ot követel ; de követelhet 8—10 °/ 0-ot is: azt is meg kell fizetnünk. Erre akartam figyelmeztetni a pénzügyminiszter urat és a kormányt. Mert, amint mondám, igen helyesen volt felemlítve, hogy csakis 3 ut áll előttünk. Abban egyetértünk mindnyájan, hogy a valuta- rendezése okvetlenül szükséges, hogy ezt el kell érnünk, arra kell törekednünk addig is: mig a valuta helyre nem állíttatik. Abban is egyetértünk tökéletesen ezen az oldalon és a túlsó oldalon szintén, hogy órczalapra fektetett készpénzzel fizető bank mindaddig nem lehetséges. A különbség tehát köztünk csak arra nézve áll fön, hogy ideiglenesen mit tegyünk. Az ideiglenesség alatt egyezséget kell kötni az osztrák nemzeti bankkal és erre nézve aggodalmamnak kifejezést adok, mert ezen egyezséket csak bizonyos határok közt kötném; és ezen aggodalmamnak megnyugtatását látom a Trefort képviselőtársam által beadott határozati javaslatban, hogy t. i. csak az országgyűlés által megerősített alapszabályok, nyomán intézkedhessek azon igazgatóság, mely az ügyek vezetésével meg lenne bizva. Módot adtunk tehát az által a képviselőháznak a törvényhozásnak, hogy akkor tüzetesen hozzá szólhasson: ha egyezség köttetnék, és ily alapon uj bank állitatnék fel. A valuta rendezésére nézve némikép szétágazó a két határozati javaslat. Mindkettő a valuta rendezéséről szól; de mig az egyik csak némileg átalánosságban mondja azt, hogy kellő intézkedések tétessenek és a törvényhozás elé hozassák azon törvényjavaslat, a melylyel a rendezést akarjuk eszközölni; a másik határozati javaslat egész határozottsággal azt követeli, hogy még ez ülésszak alatt terjesztessék törvényjavaslat a ház elé a valuta rendezésének módjáról, és egy uj bank felállításáról. En őszintén megvallom, már kereskedő létemre is talán sokkal mozgékonyabb vagyok, mint más valaki, mert minden kereskedőnek tulajdonsága, hogy a kellő perczet felhasználja, és a ki azt nem használja fel: elmulasztja azt igen gyakran ; de minden mozgékonyságom mellett is őszintén megvallom nem válalnám el azon kötelezettséget, hogy hat hét alatt mindezen nehézségeket megoldjam, t. i. a valuta rendezésének módját, egyetértéssel a lajthántuli királyságok minisztériumával el döntsem, egy uj banknak egész rendszerét meg állapítsam, és hogy ehhez még egy e czélra készítendő törvényjavaslatot a t. ház elé hozzak. En nagy férfiaknak tartom azon t. urakat, a kik a mi pártunk kebléből a kormány élén állanak; de őszintén megvallom, nem tartom oly
