Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.
Ülésnapok - 1869-438
114 4.18. országos ölés fe*rnár 17. 1872. néha egészen értéktelen aláírásokat dúsgazdag vidéki czógek váltóira tettek, s ezeket az által hitelképessé tették. Az idők változtak; a bank hódolt az időnek és egy urnák, ki azon időben még hatalmasabb volt az időnél és fiókokat állított föl, fiókokat, melyeknek akkori czélja más nem volt, mint a nemzeti kölcsön elhelyezésének könnyebbitése. Vajon komolyan telj esitette-e kötelességét a fiókokra nézve a bank 1 vajon elegendő számban alakitotta és alapitotta-e e fiókokat ? vajon működési és tevékenységi körüket ugy szabta-e meg, hogy megfeleljenek az idő igényeinek? Mindezekre bátran nemmel lehet felelni. A magyar-osztrák monarchiában húsz leszámítoló fiók létezik; Magyarországra esik ebből hat. A porosz banknak 159 fiókja van, a franczia banknak 72 fiókja, a belga banknak 38; esik tehát Poroszországban egy ily bank-fiókintézet 40 • mértföldre, és 150,000 lakosra. Az egész monarchiát tekintetbe véve: esik 560 mértföldre, illetőleg 1.800,000 lakosra egy fiók, és ha csak Magyarországot és kapcsolt országait veszszük tekintetbe : 1000 mértföldre, illetőleg 2.700,000 lakosra esik egy fiók. Ebből mindjárt kitűnik a lényeges különbség. De még lényegesebbé válik ezen különbség, ha ezen bankoknak tevékenységét veszszük tekintetbe. Nekem csak az 1870-iki kimutatás van kezemben Poroszország részéről, minthogy az 1871. évi még nem adatott ki. A bécsi bank részéről az 187l-iki már megvan. Ezeket összehasonlítva azt találjuk, hogy Bécsben a központi banknál a deczember 31-én leszámolt váltók tárczája 86.240,633 forintnyi összeget tesz ki, niig az összes húsz fiók, tehát az egész monarchiában, azaz Magyarországban és a lajthántuli tartományokban összesen 50.239,000 frtnyi váltókészlettel birt csak. így tehát az egész tárezakészletnek 63%-a esett Bécsre, míg a fiókokra esett 37%. Berlinben a váltók feloszlanak két részre: úgynevezett disconto- és rimesse-váltokra. A disconto-váltókból deczember 31-én Berlinben volt a tárczakészlet 6.850,540 tallér, míg a fiókok 46.462,584 tallérnyi váltókat mutattak ki, igy tehát esett Berlinre 12 1 /* 0 /*; a többiekre pedig 87 4 ia. Arimesse váltókból Berlinben volt 11.670,595 tallér, a fiókokban pedig 33.487,250 tallér, tehát majdnem háromszor annyi esik a fiókokra, mint a központra, Berlinre. Ha a lombardot veszszük tekintetbe, ott ugyanazon arányt találjuk. Bécsben deczember 31-én a lombardok öszszege állott 15.782,500 forintból, egyebütt 17.608,800 frtból, tehát mindenütt összesen majdnem annyi, mint Bécsben önmagában. A lombardok összege nincsen kimutatva részletesen Berlinben és a fiókokban, hanem ki van mutatva a kamatösszeg, mely azon esztendőben az üzlet után a bank által nyeretett. Ezen üzletnyereség tett Berlinben ezen ág után 250,400 tallért; a vidéken pedig 951,412 tallért, tehát szintén négyszer annyit, mint a központban: azaz, a lombardok a fiókokban négyszer oly nagyok, mint a központban. Ha csak ezen kettőt hasonlítjuk össze, már ebből az összes különbség kitűnik az osztrák nemzeti bank és a porosz bank között; de főkép tanúsítja altét bank különböző szellemét az, hogy a porosz bank valóban porosz bank, az osztrák nemzeti bank pedig nem osztrák nemzeti bank, hanem egyszerűen bécsi bank. Én szántszándékosan nem figyeltem itt Magyarországra magára, mert el akartam utasitani magamtól azon vádat, mely már az utolsó napokban is a bécsi journalisticában hangsulyoztatott, hogy mi e kérdést mindig csak Magyarország szempontjából fogjuk fel. Én ellenkezőjét akartam ennek mutatni; én nem fogom fel e kérdést csupán Magyarország szempontjából, hanem azt látom, hogy ugyanazon bím, mely Magyarország ellen követtetett el : ugyanaz a lajthántuli tartományokon is elkövettetett; és ebből azon következtetést vonom, hogy ha sikeresen akarunk eljárni: karöltve kell haladnunk a lajthántuli tartományokkal; mert azoknak érdeke a miénkkel azonos. (Helyeslés jobb felől.) Ami a másik pontot, melyről az előbb szólottam, illeti, második bűnéül azt rovom fel az osztrák nemzeti banknak, hogy a magas kamatlábot nálunk állandósította. Azelőtt, midőn még kész fizetéseket eszközölt a bank: az osztrák nemzeti bank 4%-nál magasabb kamatlábat alig ismert; tudtommal nem fordult elő egyetlenegy eset sem, melyben azt fölemelte volna; nem akkor, a midőn az érczkészletet rein ellen védelmeznie kellett, és most, mióta megszüntettetett a készfizetés, és midőn semmi ok nem forog fenn az érczkészletet védelmezni: azóta a kamatváltoztatások napirenden vannak; de ezen kamatváltoztatások tulajdonbép csakis kamatfölemeléseket titkolnak el; mert egynéhán3 r évvel ezelőtt 4°/o-os volt a kamatláb, — fölemeltetett alkalmilag 5 % ra, és ismét 5 V» %-ra, azután leszállittatott 5 %-ra és azóta folytonosan és állandóan 5 %-os a kamatláb Ausztriában; az utolsó őszszel emeltetett 6%-ra, és később 6V^%-ra, azután engedékenységet mutatott a bank és leszállította 6%-ra, és aggodalmam van, hogy e 6% törvénynyé válik, mert hogy ha nem akarnák törvénynek tekinteni: miért nem szállítják le akkor, a
