Képviselőházi napló, 1869. XXI. kötet • 1872. január 24–február 28.

Ülésnapok - 1869-438

114 4.18. országos ölés fe*rnár 17. 1872. néha egészen értéktelen aláírásokat dúsgazdag vidéki czógek váltóira tettek, s ezeket az által hitelképessé tették. Az idők változtak; a bank hódolt az idő­nek és egy urnák, ki azon időben még hatalma­sabb volt az időnél és fiókokat állított föl, fió­kokat, melyeknek akkori czélja más nem volt, mint a nemzeti kölcsön elhelyezésének könnyeb­bitése. Vajon komolyan telj esitette-e kötelessé­gét a fiókokra nézve a bank 1 vajon elegendő számban alakitotta és alapitotta-e e fiókokat ? vajon működési és tevékenységi körüket ugy szabta-e meg, hogy megfeleljenek az idő igényei­nek? Mindezekre bátran nemmel lehet felelni. A magyar-osztrák monarchiában húsz leszámítoló fiók létezik; Magyarországra esik ebből hat. A porosz banknak 159 fiókja van, a fran­czia banknak 72 fiókja, a belga banknak 38; esik tehát Poroszországban egy ily bank-fiókin­tézet 40 • mértföldre, és 150,000 lakosra. Az egész monarchiát tekintetbe véve: esik 560 mért­földre, illetőleg 1.800,000 lakosra egy fiók, és ha csak Magyarországot és kapcsolt országait veszszük tekintetbe : 1000 mértföldre, illetőleg 2.700,000 lakosra esik egy fiók. Ebből mindjárt kitűnik a lényeges különbség. De még lényegesebbé válik ezen különbség, ha ezen bankoknak tevékenységét veszszük te­kintetbe. Nekem csak az 1870-iki kimutatás van ke­zemben Poroszország részéről, minthogy az 1871. évi még nem adatott ki. A bécsi bank részéről az 187l-iki már megvan. Ezeket összehasonlítva azt találjuk, hogy Bécsben a központi banknál a deczember 31-én leszámolt váltók tárczája 86.240,633 forintnyi összeget tesz ki, niig az összes húsz fiók, tehát az egész monarchiában, azaz Magyarországban és a lajthántuli tartomá­nyokban összesen 50.239,000 frtnyi váltókész­lettel birt csak. így tehát az egész tárezakészlet­nek 63%-a esett Bécsre, míg a fiókokra esett 37%. Berlinben a váltók feloszlanak két részre: úgynevezett disconto- és rimesse-váltokra. A di­sconto-váltókból deczember 31-én Berlinben volt a tárczakészlet 6.850,540 tallér, míg a fiókok 46.462,584 tallérnyi váltókat mutattak ki, igy tehát esett Berlinre 12 1 /* 0 /*; a többiekre pedig 87 4 ia. Arimesse váltókból Berlinben volt 11.670,595 tallér, a fiókokban pedig 33.487,250 tallér, te­hát majdnem háromszor annyi esik a fiókokra, mint a központra, Berlinre. Ha a lombardot veszszük tekintetbe, ott ugyanazon arányt találjuk. Bécsben deczember 31-én a lombardok ösz­szege állott 15.782,500 forintból, egyebütt 17.608,800 frtból, tehát mindenütt összesen majdnem annyi, mint Bécsben önmagában. A lombardok összege nincsen kimutatva részletesen Berlinben és a fiókokban, hanem ki van mutatva a kamatösszeg, mely azon eszten­dőben az üzlet után a bank által nyeretett. Ezen üzletnyereség tett Berlinben ezen ág után 250,400 tallért; a vidéken pedig 951,412 tal­lért, tehát szintén négyszer annyit, mint a köz­pontban: azaz, a lombardok a fiókokban négy­szer oly nagyok, mint a központban. Ha csak ezen kettőt hasonlítjuk össze, már ebből az összes különbség kitűnik az osztrák nemzeti bank és a porosz bank között; de főkép tanúsítja altét bank különböző szellemét az, hogy a porosz bank valóban porosz bank, az osztrák nemzeti bank pedig nem osztrák nemzeti bank, hanem egyszerűen bécsi bank. Én szántszándékosan nem figyeltem itt Ma­gyarországra magára, mert el akartam utasitani magamtól azon vádat, mely már az utolsó na­pokban is a bécsi journalisticában hangsulyozta­tott, hogy mi e kérdést mindig csak Magyaror­szág szempontjából fogjuk fel. Én ellenkezőjét akartam ennek mutatni; én nem fogom fel e kérdést csupán Magyarország szempontjából, ha­nem azt látom, hogy ugyanazon bím, mely Ma­gyarország ellen követtetett el : ugyanaz a laj­thántuli tartományokon is elkövettetett; és eb­ből azon következtetést vonom, hogy ha sikere­sen akarunk eljárni: karöltve kell haladnunk a lajthántuli tartományokkal; mert azoknak ér­deke a miénkkel azonos. (Helyeslés jobb felől.) Ami a másik pontot, melyről az előbb szólottam, illeti, második bűnéül azt rovom fel az osztrák nemzeti banknak, hogy a magas ka­matlábot nálunk állandósította. Azelőtt, midőn még kész fizetéseket eszközölt a bank: az osz­trák nemzeti bank 4%-nál magasabb kamatlábat alig ismert; tudtommal nem fordult elő egyetlen­egy eset sem, melyben azt fölemelte volna; nem akkor, a midőn az érczkészletet rein ellen védel­meznie kellett, és most, mióta megszüntettetett a készfizetés, és midőn semmi ok nem forog fenn az érczkészletet védelmezni: azóta a kamat­változtatások napirenden vannak; de ezen ka­matváltoztatások tulajdonbép csakis kamatföl­emeléseket titkolnak el; mert egynéhán3 r évvel ezelőtt 4°/o-os volt a kamatláb, — fölemeltetett alkalmilag 5 % ra, és ismét 5 V» %-ra, azután leszál­littatott 5 %-ra és azóta folytonosan és állandóan 5 %-os a kamatláb Ausztriában; az utolsó őszszel emeltetett 6%-ra, és később 6V^%-ra, azután engedékenységet mutatott a bank és leszállította 6%-ra, és aggodalmam van, hogy e 6% törvény­nyé válik, mert hogy ha nem akarnák törvény­nek tekinteni: miért nem szállítják le akkor, a

Next

/
Oldalképek
Tartalom