Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.
Ülésnapok - 1869-416
416. országos ülés január 10 1S72. 61 ügyelói intézményt a megyei iskolai tanáesesal. A hivatalos Czim- és Névtárból ismerjük neveit is ezen iskolai tanácsok tagjainak. A költségvetés azt mutatja, miszerint 80 megyei iskolai tanácsra 40,000 forint lön az előirányzatba fölvéve, hogy tehát uti-költség és napidijak fejében évenként 500 írttal van egy-egy iskolatanács ellátva. Nem kell a felett szót ejteni, hogy elég-e ? megfelel-e ez a kívánatnak ? csak annyit constatálok, ami elvitázhatlan, hogy a legközelebbi és a megszüntetett régi megye alig tudott ezen czim alatt valamit felmutatni, hogy mint iskolai tanács járult volna a népoktatási törvény végrehajtásához. Ha az igazat meg akarjuk vallani : a központi kormány talán nem is nagyon aggódott ezen körülmény miatt. Mert hiszen igy könnyű volt demonstrálni, hogy lám mennyire alkalmatlan az a megye, az nem megfelelő közeg, — a mostani parlamentális kormányzat keretébe többé nem illik, tétlen, hasznavehetetlen ! Ezek mind elmondathattak, talán el is mondattak. De most már szóljon tehát a kormány, midőn ő csinálja a megyéket : miért nem lép elő inditványnyal, mely szerint a megyék bizottságai és állandó választmányaiban ezen iskolai tanácsok számára nemcsak külön szakosztály legyen kijelölve; de azoknak munkaköre is ki legyen jelölve, s azon munkakörnek betöltéséről felelősséggel tartozzanak a központi kormánynak; sőt ami több, hogy egyszermind az ezzel összefüggő tanfelügyelői intézmény is valóban népszerű, életképes rendeltetésének megfelelő lehessen: miért nem hozza indítványba e czélból a tisztelt kormány, hogy jövőre beszünteti a tanfelügyelőknek a központból történő kinevezését; hanem ezentúl nevezni fog egyet azon két-három jelölt közül, kiket a megyei iskolai tanács választás utján felterjeszti, illetőleg javaslatba fog hozni ? Ez volna az egyetlen mód arra nézve, hogy az elvben oly drága, nagybecsű, de gyakorlatban még haszonvehetetlennek bizonyult intézmény életképessé tétessék, s ekkor a t. kormány maga befogja látni, hogy ezen rovatnak tetemes változásokon kell keresztül mennie, hogy több kell ama bürocratikus pontosságnál, melyei a t. pénzügyi bizottság a negyedik rovat czim feliratát kijavíttatni kéri. Szerintem az ily formabeli szóigazitás nem használ sokat; valamint nem használ még az sem: ha néhány százvagy ezer forinttal többet végy kevesebbet szavazunk meg. Arról meg van győződve minden pártárnyalat, miszerint a népnevelési költségvetésnél nem lehet fukarkodni s ide legkevésbé alkalmazhatók KÉPV. H. NAPLÓ 18-S-l- xx. a gazdálkodás feltételei. És ami abból önkényt következik, midőn tudjuk, hogy a megyei iskola tanácsok is csak összetett számok, azoknak alkotó elemei a községi iskola-székek, kérdem: ki látott még arról legkisebb előterjesztést, hogy ezen megyei iskolai tanácsoknak hatáskörébe annyi vagy ennyi iskolai szék felügyelete esik, hogy azoknak akár legkisebb működése jeleztetett volna? Én erről nem tudok; hanem igen az életből tudom azt, hogy a hol már az óta 10 — 20 iskolai szék létrejöttét várhatnók, ha talán egy indult meg, alakult és működésben van: — akkor is nagyon bőven számitok és na gy jóhiszeműséggel. Én az átalános költségvetést megtagadom i, jelen kormánytól; most kivételesen megszavázandóknak tartom ezen összegeket, megszavazandónak tartom minden kormány és minden rendszer alatt azt, ami a népoktatásra fordittatik, mint a mely népoktatás egyedüli valódi biztositéka a nép szabadságnak. De midőn itt nagyobb összeget nem hozok javaslatba, mert nem tartom hivatásom körébe esőnek: lehetnek sokan a hazában a t. házban? a kik azt mondhatnák, hogy nagyobb összeget nem kell itt előirányozni, az is sok, a mi most kéretik; — nem mint pénzösszeg nagy, — de tekintve, hogy mily csekély eredménynyel költetett el: valóságos tékozlásnak, pazarlásnak tűnik fel. Ez a vád, melyet nem volna nehéz bebizonyítani és melynek bebizonyítására, ámbár fájdalmas érzéssel, én is néhány adatot kívántam felhozni, felelőssé teszi a központi kormányt. Az egész kormány s annak rendszere vonassék a legszigorúbb felelősségre, ha a vád igazolható volna. Én felelősnek tekintem a közoktatásügyi kormányrendszert és pedig első helyen azért, hogy a cultus-ügyek nyűgeiből kibontani nem képes a közoktatásügyet, önállóvá szervezni nem tudja. A községi iskolák érvényessége szemben a felekezeti iskolákkal, most a törvénynek 4-ik évében sincs előtérbe állítva, a meggyőződések nem támadnak és nem működnek; mostanig még csak annyi érvényre birtak fölemelkedni a közös iskolák, a mennyit kimutatott maga a miniszter. Csak tengeni hagyja tehát: élni nem azon intézményeket, melyek üdvös reformja alólról fölfelé volna élet-képes, a fejlesztésre alkalmas, ha mint mondám, e rendszernél nem is bűnös, de vele született eredeti hajlamánál fogva kormányunk nem fölülről erőszakolná a reformot lefelé a tanfelügyelői intézmény utján, — mely által népszerűtlenné teszi magát a népoktatási tőrvényt is. Igen, mert a vidékeken mindenki tudja, 11
