Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.

Ülésnapok - 1869-412

u 412. országos ülés deczember 22. 1871. tanodáknak, melyekkel nem versenyeznek Európa tanodái mindenben — sokban igen — de mindenben nem. És az elemi tanodák helyes beosztása adja meg az amerikaiaknak a sikert, mely szellemileg és anyagilag fölül áll Európa minden országainak — megismerem a monar­chiái intézmények folytán ekodhadt — álla­potán. Én tehát a tanfelügyeletet elfogadom; majd midőn szó lesz magokról a tanfelügyelőkről; ezekre nézve akkorra föntartom magamnak né­zeteim előadását. Meg kell még jegyeznem, miért szólalok fel átalánosságban és később a részletekben a köz­oktatásügynél : midőn a jelen kormánytól mint a közoktatási kormánytól is, átalában minden fillért megtagadni kívánunk. (Fölszólalás szélső hal felől: A vallásügyi minisztériumtól is!) Bocsá­natot kérek, a vallásügyi minisztériumtól én is meg tagadni kívánom; de az oktatásügyitől nem kívánom megtagadni azért, mert a közoktatást politikai állásomnál is sokkal fontosabbnak tar­tom, és e részben, ha a többség azt mondja is erre, hogy mi ezen miniszter kezére nem sza­vaznánk meg semmit: ezt helyeslem; de hogy közoktatásügyünk mennyire lehet, elősegittessék : én a nép oktatására, a mit csak lehet, mindent megszavazni részemről kötelességemnek tartom. Itt átalánosságban még csak azt óhajta­nám, miként már jeleztetett, hogy a vallásügyi tárcza minélelőbb megszüntessék; óhajtanám azonban ugy, hogy babérain szűnjék meg, azaz hogy a teljes vallásszabadságot nyilvánítsa. Én nem félek senkitől, mert a tetszvények­nek eltörlése akkor önmagától bekövetkeznék; uem félek sem Róma csalhatatlanságától, sem az ember, vagy bármily emberek istenitésétől, sem a jezsuitáktól; tehát nem ezen fekete in­ternationaletól, bár megismerem, hogy ezek sok­kal több bűnt és roszat követtek él eddigelé, mint amaz internationale, (Helyeslés szélső halról) ; hanem midőn ezt nyilvánítom óhajtanám, hogy a teljes vallásszabadság ne akként hozatnék létre az országban, hogy az annak természetével el­lenkeznék, és hogy az által kivetkőztetve legyen polgári létéből, — ide értem például a papi nőtlen­séget — mert azt tartom, hogy ennek eltörlése a hazában csakis a morált, az erkölcsiséget emelné (Helyeslés) és polgárokat, családokat adna vissza az egész országnak. (Helyeslés.) Ez legalább már eleve el lenne érve. Óhaj­tanám azt, mit Irányi Dániel képviselőtársam mondott, hogy t. i. a polgári házasság ne vá­lasztaná el egyik polgárt a másiktól. Ily magasabb tekintetű jellemvonások azok, melyekből óhajtanám, hogy a vallásügyi minisz­ter a vallásszabadság törvényét e házban ke­> resztül vivén: adja vissza a hazának a maga ! polgárait. Ezeket kívántam röviden jelezni azért, hogy midőn a részletekben ezekről egyenként lesz, szó, versenyezni kívánok, nem az ellenzék balkö­zepével, — de a jobb oldallal; — s bocsásson meg nekem Sehwarez Gyula t. képviselőtársam, ha a helyett, hogy erre tegnap a balközépet hivta fel: helyesebb lett volna a jobb oldalt j felhívnia; — azért is, hogy adja vissza nekie azon kölcsönt, melyet t. barátom Schwarz Gyula, ! nála tett; midőn ugyanis a földművelési minisz­ter budgetje tárgyalásánál a 10,000 frtnyi sza­bad rendelkezési összegre nézve azt nyilvánította, hogy tudja, mikép a baloldal ő irányában nem viseltetik bizalommal: attól tehát nem kéri a megszavazást, hanem kéri a jobboldaltól, — Schwarz Gyula barátom jónak látta a megadás mellett szavazni; — jó! — tehát viszonzásul én azon jobb oldalt hivtam volna fel, mely jobb oldal, a miniszternek a rendelkezési alap megadása által bizalmat szavazott, s hivtam volna fel annyival inkább, mert annak segítsége nélkül semmit sem vihetünk keresztül; s osztozom is azon reményben, hogy hazánk népoktatási ügye lesz azon kérdés, melyben pártkülönbség nélkül meg­teszszük mindazt, amit hazánk nevezetes anyagi megterheltetése nélkül megtehetünk. Táncsics Mihály: Én kijelentem, hogy nem Madarász képviselő ur kedvéért állottam el szólásjogomtól {Derültség). Én azt akartam tudni, hogy a t. vallás- és közoktatási minisz­ter ur szándékozik-e e tárgyban még ma felelni? Elnök: Ha be lesz fejezve a vita, és senki szólásra följegyezve nem lesz: akkor a szó illeti az előadó és a miniszter urat. Ha te­hát a képviselő ur eláll a szótól: a vita be lesz fejezve. Táncsics Mihály: Elállók. Elnök: E szerint az átalános vita be van fejezve. A miniszter urat illeti a szó. Pauler Tivadar vallás- és köz­oktatási miniszter: T. ház! Midőn az áta­lános vita befejezésével szót emelek, mindenek­előtt örömmel kell constatálnom, hogy ezen több napra terjedt és rám nézve sok tekintetben ta­nulságos vitában minden szónok a háznak min­den részéről a közoktatásnak fontosságát ham?­súlyozta, annak érdekei előmozdítása iránt kész­ségét nyilvánította. Örvendetes tanúsága ez annak, hogy ha­bár pártérdekre nézve különbözünk is; van egy szent érdek, mely mindnyájunkat egyesit, és ezen érdek a közművelődés érdeke, amely a haza nagyságával, a haza fejlődésével, a haza bol­dogságával legszorosabb összeköttetésben van.

Next

/
Oldalképek
Tartalom