Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.

Ülésnapok - 1869-412

412 orsnágos ülés deczember 22. 1871 41 hoz, Majláth István jegyző ur fogja átvinni, a miért is a jegyzőkönynek erre vonatkozó része fel fog olvastatni. Majláth István jegyző {olvassa a jegyzőkönyvi kivonatot.) Elnök: Folytassuk a tanácskozást, mely tegnap megszakadt. Paczolay János: T. képviselőház! (Halljuk!) Midőn a vallás- és közoktatási mi­niszter költségeihez akarok szólani, (Halljuk!) nem azért teszem azt, hogy azon átalános elve­ket, a melyek abban le vannak fektetve — — Elnök: Kérem, itt azon ellenvetés téte­tik, hogy az utolsó felszólalás tegnap a jobbol­dalon történt. (Ellenmondások és felszólalások jobb jelöl: Tisza Kálmán képviselő ur szólt utoljára!) Tehát folytassa képviselő ur. Paczolay János: Mondom, nem azért szólalok fel, hogy azon átalános elveket, melyek a t. miniszter urat a népnevelés és tudomány körül vezérlik, bonczkés alá vegyem; nem teszem pedig ezt azért, mert nem birok azon szakava­tottsággal, mely a kritika megtételére múlha­tatlan szükséges, és ezt azért vallom be, nehogy a túloldalon levő valamely igen tudós férfiúnak alkalmat szolgáltassak arra nézve, hogy denun­ciálhasson az iránt, hogy mit nem tudok, és mégis hozzászólok. így tehát inkább a magam gyengeségét vallom be, mintsem másnak alkal­mat szolgáltassak az ily denuneiatióra ; mondom, nem azért szólalok fel; — hanem igenis felszólalok, hogy ecseteljem azon állapotot, melyben azon szerencsétlen vidéknek lakói vannak, a melyet képviselni szerencsém van, s továbbá, hogy re­flectáljak Tisza Kálmán Debreczen város tisztelt képviselője által ellenem minden alapos ok nél­kül tett azon megjegyzésekre, melyeket ha job­ban megfontolt volna : könnyen meggyőződhetett volna, hogy azok nem engem illetnek, hanem őt illetik. (Halljuk!) Ami felszólalásomnak első részét illeti, kénytelen vagyok a t. miniszter urnák figyelmét felhívni azon körülményre, hogy Nógrádvárme­gyében Losoncztól egész Léva városáig, és igy 16 mértföldnyi területen, és továbbá Selmeeztől Esztergomig; tehát ismét 16 mértföldnyi terüle­ten az egyetlenegy balassagyarmati iskolát ki­véve, egyetlenegy polgári iskola nem létezik, és igy azon nép meg van fosztva attól, hogy bármily csekély kiképeztetést nyerhessen azon kiképzésen felül, melyet az elemi iskolákban nyer. Hont vármegye épen ugy, mint Bars vármegye, erősen meg van győződve, hogy a népnevelés, a tudo­mány terjesztése körüli kiadások nem oly impro­ductiv beruházások, [Bal Jelöl zaj. Felkiáltások: Ki mondta ezt?) mint azt Komárom városa t. képviselője jelezte, midőn 140,000 forintnyi KÉPV. H. NAPLÓ 18|| XX. törlést hozott javaslatba; hanem, igenis, Hont vármegye tudja, hogy Magyarország nagygyá, boldoggá nem lehet másképen, hanemha a nép­nevelés ós tudomány terén elfoglalja mindazt, mit még elfoglalva nem tart; igenis, tudja azon vármegye, a melyet szerencsém van képviselni, hogy a tudomány terjesztése és a nép nevelése nélkül mi e földön nem állhatunk meg. Tudja e vármegye, miszerint mulhatlan szükséges, hogy mindazon beruházásokat. melyeket ez ország már megszavazott, ha fel akarjuk magunk ja­vára használni : csak ugy használjuk fel, ha a népet is ugyanazon arányban neveljük, művel­jük, a milyen arányban beruházásokat teszünk az -anyagi érdekek előmozdítására; mert külön­ben, ha a népnevelést, a tudományok terjesztését elmulasztjuk : hiába kidobott pénz mindaz, mit anyagi érdekeink előmozdítása tekintetéből az országon beruházunk, mert ezeknek előnyét né­pünk különben felhasználni nem tudja, (Helyes­lés) s megengedi felhasználni és kizsákmányolni azon szomszéd népeknek, melyek velünk minden­napi összeköttetésben élvén, alkalmuk van ezen előnyt kizsákmányolni. E meggyőződésből kiindulva, de tudva azt is, hogy azon vidék lakossága igen sok apró helysé­gekre szétszakadozva létezik; tudva azt, hogy az ilyen szétszaggatás már magában elégséges aka­dály arra, hogy a népnevelés érdekében semmi nagyobb mozzanat vagy lendítés ne történhessék ; tudva továbbá t. ház azt is, hogy egy 7000 la­kossal biró városka, mely 64, 65 úrbéri telken kénytelen élni; korántsem elég erős arra, hogy egy polgári iskolát, melyben gyermekei az elemi oktatáson kivül csak kissé nagyobb műveltséget is szerezhessenek, nem képes felállítani : mi volt teendője? folyamodott a vallás- és közoktatás­ügyi miniszterhez, hogy vegye figyelembe a vár­megyének és vidéknek azon helyzetét, melynél­fogva az az országban az adóceherviselésben is leginkább sújtva van, és fordítsa figyelmét arra, hogy Ipolyságon vagy vidékén egy polgári is­kola állíttassák fel. A t. miniszter ur, igaz, a megyének ezen kérését részben meg nem tagad­ta, de olyan feltételekhez kötötte, hogy bármeny­nyire óhajtaná is azon vidéken levő községek bármelyike azon áldozatokat meghozni, de igy magának aziránt, hogy valaha polgári iskolája lesz: alapos reményt szerezni nem képes. Én tehát ezen reánk nézve nyomasztó kö­rülményt itt a t. ház szine előtt a t. miniszter urnák felemlítve, figyelmébe ajánlom, miszerint azon vidéken azon alamizsna morzsákon kivül kissé bőkezűbb adománynyal méltóztassék a pol­gári iskola felállítására törekedni. És ez t. ház, beszédemnek érdeme, s miután nem hiszem, hogy a t. miniszter urnák épen ugy érdekében 6

Next

/
Oldalképek
Tartalom