Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.
Ülésnapok - 1869-412
42 412. országos ftlés deczembor 22. r8?f. ne állana, mint nekem, mondom — nem hiszem, hogy ez elégséges ne volna arra, hogy az azon vidéken felállítandó iskolára nagyobb gondot ne fordítson. Átmegyek most, t. ház, tegnap Debreczen városa t. képviselője által irányomban, ki ehhez a tárgyhoz fel sem szólaltam, tett ellenvetésre, — nemis tudom, minek mondjam, — ráfogásaira. (Halljuk!) A t. képviselő ur jónak találta azt mondani, hogy Debreczennek azon érdemeit, melyeket a tudományok terjesztése körül szerzett, hosszú idő óta senki sem tagadta meg. Ugy hiszem ezt én sem tagadtam soha, sőt hálás köszönettel elismerem, hogy Debreczen város azon vagyoni álláshoz, — mit az országban elfoglal, s jól megfontolt érdekéhez képest iparkodik a tudomány, a műveltség előmozdításán. Hanem ez nem volt elég, és a t. képviselő ur beszédében tovább menvén, azt is jónak tartotta felemlíteni, hogy Debreczen város azon érdemeiért, melyeket a hazafiúi szeretet téren szerzett 1848—49 óta: minden érdekeiben mintegy systematice üldöztetik, és hogy ezen systematicus üldözés nekem kedvencz tételem. En azon meggyőződésben vagyok, hogy en nem szolgáltattam arra alkalmat, hogy irányomban alaposan ilyen kifejezés nyilványittathassék e házban. De itt van kezemben a gyorsírói lenyomat, mely így szól: „csodálkozom és pedig több oknál fogva: először, mert szerencsétlenül választotta, miután ugy a túl-oldali képviselő urak, mint a t. előadó urnák felszólalására kiderült az, hogy a kisebbségi véleményt aláírók nem szavaztak arra; de csodálkozom azért is, mert ő, ki a tanügy meleg barátjának hirdeti magát, legkevésbbé lett volna feljogosítva oly ügyben felszólalni, mely oly város érdekében tétetik, melynek érdemeit a tanügy körül igen-igen hoszszu idő óta senki tagadni nem fogja; csodálkozom, hogy midőn épen azon város érdekéről van szó, mely 1848. óta majdnem 20 éven keresztül 1848 — 49-ben, a haza iránt tanusisott hűségéért minden érdekeiben systematice üldöztetik; mondom hogy Paczolay t. képviselőtársamnak ez kedvencz tétele, azt nem csodálom; de a mondottak után igen, hogy Schwarcz Gyula t. képviselő urnák is kedvencz tétele." Ha ez igy áll, mint a gyorsírói lenyomatban foglaltatik: akkor én egy polgári kötelességet nem ismerő oly egyén volnék, ki nem vagyok érdemes arra, hogy a t. képviselő urak közt helyet foglaljak. Hogy ily vádat magamra nem vállalhatok: azt ugy hiszem, Debreczen városának t. képviselője is igen természetesnek ós heíyónlevének fogja találni. Én tehát mielőtt e tárgyban tovább mennék és mielőtt talán nagyobb ingerültségre szolgáltatnék alkalmat, mint szükségeltetik, minden esetre az ildom szabályaival megegyezőleg kötelességemnek tartom Debreczen város érdemes képviselőjét felszólítani arra: vajon beszédének ezen tételét ugy értelmezi-e, mint itt a gyorsírói lenyomatban van előadva, hogy t. i. én kedvencz tételemnek tekintem Debreczen városát az 1848—49. évben a haza iránt hozott hűségéért üldözni vagy seml Ha a t. képviselő ur erre, enyhébb és egyátalában ezen tételének értelmét másként magyarázó kijelentést nem tesz: igen természetes dolog, mikép én tartozom ezen tételt magamra vonatkozólag szó szerint elfogadni, és akkor kötelességemnek tartom felhívni Debreczen városának t. képviselőjét, hogy itt a házban oly gyanúsításokkal, melyeket igazolni nem tud; ne éljen ; és felteszem lovagiasságáról, hogy felhívásomra felelni fog, felhívom, hogy említsen csak egy körülményt, egy fogalmat, egy mondatot, a melylyel én Debreczen városát azért, mert 1848—49-ben a haza iránt hűséggel viseltetett: valahol, bármiképen üldöztem volna. Ha pedig a t. képviselő ur becsületem iránt tartozó ezen kötelességének eleget tenni nem akarna: akkor kénytelen vagyok kijelenteni a t. ház előtt magam iránti kötelességemből, hogy én a t. képviselő urnák ezen tételét vagy kellőleg meg nem fontolt előadás következtében mondottnak, vagy pedik szánszándékos ós alaptalan rágalomnak nyilvánítom. {Helyeslés jobb felől.) Méltóztassék a t. képviselő ur vagy egyiket vagy másikat választani, és én akkor,ahhoz képest, a mint ezen tételét értelmezni fogja: fentartom magamnak a jogot, hogy előadásomat folytassam. Elnök: T. képviselő ur! Méltóztassék a tárgy mellett maradni. {Helyeslés; fölkiáltások bal felől: A tárgyra!) Paczolay János: Bocsánatot kérek, hogy akkor, midőn itt arról van szó, hogy én egy várost hazafiságáért üldözök, nekem ne legyen jogom magamat igazolni: azt csak nem fogja velem senki elhitetni. (Helyeslés jobb felől) Tisza Kálmán: T. ház! (Halljuk!) Nem azért, mert a képviselő ur felszólított, — miután ezen fölszólításnak nemcsak nem kötelességem engedni, de sőt ha a házszabályok nem adnák meg a jogot szavaim félremagyarázása miatt felszólalni: nemis volna hozzá jogom; — de mivel a házszabályok megadják a jogot, tehát felszólalok. Különben a t. képviselő ur értelmezze szavaimat ugy, a hogyan tetszik; csak arra kérem, hogy mielőtt felszólalna, közölje a gyorsírói jegyzeteket oly valakivel, ki tökéletesen képes magyarul mondott beszédet megérteni,
