Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.
Ülésnapok - 1869-411
32 411. országos ülés óVezember 21. 1871. arra különös figyelemmel kell lennie, hogy a vallásnak tételei az államéletnek gyökerét meg ne rontsák. De mert más joga, más kötelezettsége az államnak a vallásokhoz nincsen. Még mielőtt befejezném ezen néhány szót, a melyeket szükségeseknek tartottam elmondani : különösen Hoffmann Pál t. képviselőtársam tegnap tartott beszédének modorára akarok megjegyzést tenni. {Halljuk!) 0 bizalmatlansággal vádolja a t. miniszter urat önmagához azon ma- i gas feladatok irányában, melyek reá haramiának. Ki ismeri azon feladat nagyságát teljesen? — mi meg sem tudjuk birálni még ma, hogy azóta, mióta Eötvös József báró porai közülünk elvitettek, hogy a mit ő elhintett, tulajdonkép minő fejlődési stádiumban vannak: és mégis bírálatot akarunk mondani a legújabb idők állapota felől! Uraim! ez nem lehet! gondoljanak vissza arra, hogy a göröngyös földbe a midőn a magot elhintjük: a mag élete sem látszik, és mégis idő multával magas és virágzó erdő lesz belőlük. Én ellenkező nézetben vagyok, én igenis nem bizalmatlanságot önmagához ; hanem azt látom, hogy valamint a körültekintő óvatos orvos, mielőtt az emberi testnek szerinte is valamely beteg részét, mely annak veszedelmét hozná, levágja: addig sokszor kell körültekinteni, hogy mindazon feltételek, melyek közt az operatiót végeznie kell: jelen vannak-e; bármilyen nehezek e körülmények, különösen hazai viszonyainknál |fogva: én hiszem, hogy azon bizalmatlanságnak nevezett várakozás a helyzet ismeretéből és a bátorság azon neméből fejlik ki, mely az öntudatos és óvatos államférfit jellemzi. Es én hiszem, hogy annak, a ki ezen várakozás alatt tanulmányoz, midőn az operatiót meg kellend tennie: nem fog reszketni keze. (Zaj.) Ez meggyőződésem! És ez a hit dolga! (Derültség.) Azt mondta Hoffmann Pál t. képviselőtár- i sam, hogy az igen t. miniszter ur azon szép eszméket, melyeket tanári pályáján hirdetett, midőn a papnövelde-utczából Budára ment; elvesztette. En ezt nem hiszem ; hanem hiszem azt, hogy azon legszebb eszméket, melyeket tanított és melyek talán sokaknál vérré váltak az országban, a kik már őt ma bírálgatják — azon gyakorlati kivitelre használja fel, melynek nehézsé- i gei sajátlagos viszonyainkban rejlenek. En azt I hiszem, hogy nem vesztette el ezen eszméket, hanem alkalmazni fogja; de azt hiszem, hogy Hoffmann képviselőtársam, ha egyebet nem vesztett is el tegnap, de azon reputatiót, hogy objektív higgadtsággal szóljon a dologhoz, elvesztette. (Helyeslés jobbról.) Én látok némi haladásokat is a budget előterjesztésében és nem tagadhatom meg, hogy azok jól esnek nekem, ki azon hitben vagyok, hogy azon téren talán hosszú fáradtság után kötelességünket teljesítve; egy utókor, az utánunk jövő nemzedék hálás lesz, mert mi nem gyönyörködhetünk másban, mint valósággal a talaj megmunkálásának nehézségében. Mondom, hitem van, hogy azon mag: melyet báró Eötvös elhintett és kinek nyomdokain jelenlegi miniszterünk jár az oktatás terén: megtermi azon gyümölcsöket, melyek az ország fönállásának, kifejlődésének, biztonságának és jólétének alapjait képezik. Látok is némi intézkedéseket, melyek ez irányban történtek. Látom a Déván és Székelyudvarhelyen felállított reáliskolát, Nagyváradon és Pozsonyban a bábaiskolát, mindenki látja itt a chemiai épületet, érdemes megnézni, látom az aradi lyceumot. Ezek mind oly tények, melyeket hallgatással mellőzni nem lehet. Megvallom, hogy én mindazon befektetéseket, melyek e tárcza körül történnek: a leggyümölcsözőbbnek tartom és épen azért, nem csak hogy megszavazom e tárcza költségeit, hanem még sajnálom, hogy nem lehet többet megszavazni. De reménylem, hogy tanulmányozás folytán kijelöltetnek jövőre mindazon alsalmas területek, hova haszonnal mentül több befektethető lesz, és addig is, míg e tekintetben e tárczának nagyobb tételeit megszavazhatnám: megszavazom a mostaniakat. Tisza Kálmán: T. ház! Nem fogok részletesen belebocsátkozni most abba : vajon az igen t. vallás- és közoktatási miniszter ur eljárását illetőleg az eddig felszólalt képviselő urak közül a most előttem szólónak, vagy másoknak volt-e igaza? még a fölött sem akarok határozni, hogy a t. előttem szólónak védelméért a miniszter ur nagy köszönettel tartozik-e, vagy sem ? ezt ítélje meg a miniszter ur maga; egyet azonban megjegyzek és ez az egy az, hogy ha nem ítélhetünk azokról, a mik a miniszter ur működésének ideje óta történtek; ha nem ítélhetünk helyesen a fölött, hogy miként fejlődött azon mag, mely, mint az előttem szóló képviselő ur monda, még bold. Eötvös József báró idejében elvettetett : annak csakugyan főoka maga a miniszter ur, a mennyiben nem terjesztette, elénk azon jelentést, a melyből ítélnünk lehetett volna ; én pedig — nem követem ugyan az orvosi tudomány részleteibe az előttem szóló képviselő urat, — de nem hiszem, hogy a legügyesebb orvos is azt, hogy elérkezett valamire a perez, vagy jól ment-e addig a gyógyítás, megítélhesse, ha előtte eltakartatik maga a seb, a mely fölött ítélni kell.
