Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.

Ülésnapok - 1869-426

876 426. országos ülés január 22. 1872. kül legyen mondva ismerem, s azt hiszem, hogy azok, kik azt állítják, hogy nem lehet a hirlap cautióra vonatkozó két pontot a tőr vényből kivenni anélkül, hogy a sajtótőrvények organismusát megváltoztassuk : nem értik a magyar sajtótörvényt. Egyébiránt t. ház, ugyan mi gyakorlati értéke van a cautiónak? semmi egyéb, mint biztosítani a pénzbírság behajthatóságát. Van-e erre szükség szemben a hátrányokkal, melyeket a hírlapi biztosíték gyakorol s szemben azon bakókkal, melyeket tagadhatatlanul az irodalomra a cautio ráillesztett? Közbevetőleg legyen mondva, hogy mikor a testről levettük a békókat: igen furcsán veszi ki magát, hogy a magyar törvényhozás szükségesnek tartja a szellemi békókat fenntartani. Vajon kiknek árt a cautio föntartása? Árt-e azoknak, akik a sajtószabadsággal visszaélni akarnak, és a kik a társadalom, az erkölcs, a politikai józan gondolkodás ellen akarnak agitálni 1 nem azoknak árt; mert a kik mondom, a sajtószabadsággal akarnak visszaélni: a cautiót mindig megtalálják, amint ezt igen helyesen Csernatony képviselő ur kiemelte. Tehát kit terhel ? Azokat, akiknek tehetségükön kivül semmi vagyonuk nincs, terheli azokat, akik szilárd jellemmel, független meggyőződéssel a társadalom és erkölcs iránt mély tisztelettel viseltetnek, és ezen szellemben irni akarnak; de mert szegények: ezt nem tehetik, — egyes tiszteletre méltó kivételeket mindig megengedve, — és igy ők megfosztatnak attól, hogy a közerkölcsiség érdekében a szellemi felvilágosultságot előmozdíthassák, megfosztatnak azok által, akik a sajtó érdekében ilyen, semmivel nem indokolható intézményt fentartani akarnak : és ha politikai szempontból akarják fenntartani, — én nem szoktam zsákban macskát árulni, — a politikai szempontokra is kimondom véleményemet; én rósz politikusoknak tartom azokat, akik azt hiszik, hogy Magyarországban a politikai agitátiók ellen a hirlapbiztositék föntartása czélszerü eszköz volna. A hol erőszakkal kell a politikai agitatiókat a sajtó terén elnyomni és a hol az egy ideig sikerül : legyenek meggyőződve, hogy az elnyomott agitatio conspiratiová válik. A politikai agitatioknak épen az az orvossága, hogy a sajtószabadság mellett ellenök fel lehessen nyíltan lépni, és hogy ott, hol a törvényt sérteni fogják, büntetésüket megtalálják; e tekintetbeni nemhogy sajtó biztosíték kell, hanem a legnagyobb concurrentia szükséges, mert ez az : ami a fejlődést előmozdítja, a betegséget meggyógyítja ; és akkor érjük el azt, hogy mihamarább kicsavarjuk a fegyvert azok kezéből, akik — ha vannak még — a magyar hazának ellenségei, ez nekem erős meggyőződésem. Én igen csodálkozom, hogy egy ily alapelv állíttatik fel a sajtószabadságra nézve, hogy az el ne fajulhasson. Én ismerve a gyakorlati életet, — és ugyanazon tapasztalásokat feltéve még nagyobb mértékben a t. ház tagjainál, mint nálam, — épen az ellenkezőjét tapasztaltam; és mégis a gyakorlati élet ezen igazságát ily furcsa indokkal akarjuk megdönteni. Én t. ház, mint főérvet emelve ki, hogy teljesen alaptalan azok okoskodása, a kik a hírlapi biztosítékot nem tartják addig eltörölne tőnek, mig a sajtótörvény átalában nem reformáltatik : támaszkodván arra, hogy ezen okoskodásuk teljesen alaptalan levén, elesik az egyedüli fegyver, a melylyel föl mernek lépni ; másrészt kifejezést kell adnom azon meggyőződésnek, hogy az eltilkolt érvek még gyengébbek, mint a nyilván bevallottak: én részemről e szerint a központi bizottság előterjesztését elfogadom. (Helyeslés bal felől.) Tóth Kálmán: T. ház! A vita ezen : előhaladott stádiumában nem szándékom a dolog I érdeméhez szólani, csak azon a maga nemében 1 páratlan alkotmányos euriosumot akarom ki- j. emelni, hogy á méltóságos főrendek akkor, mi- \\ kor a képviselőháznak ezen javaslatát visszavetették: hiteles számlálás szerint mindössze 8-an 0 voltak jelen. En azt képzelni sem tudom magamnak, hogy a nemzet képviselete meghátrál- S jon oly 8 ember előtt, kik akkor sem képviselnek semmit, mikor 800-an vannak, (Derültség bal felől.) Pártolom a központi bizottság véleményét. (Helyeslés bal felől.) Helfy Ignácz: T. ház! Nem kívánok a dolog érdeméhez szólani, először azért, mert hiszen mindenki elképzelheti, hogy a „Magyar Újság" szerkesztője e tekintetben mikép gondolkozik; másodszor azért nem, mert maga az igen t. miniszter ur sem szólt a dolog érdeméhez, hanem főérvül azt hozta fel, hogy e tárgy nem tartozik ide, és erre nézve az alkotmányosság nevében kénytelen vagyok kijelenteni és reménylem, hogy e tekintetben a t. jobboldal egyet fog érteni velem, hogy én a t. miniszter urnák azon jogát kereken tagadom, hogy kérdés tárgyává tegye azt: vajon ez ide tartozik-e vagy nem, akkor, midőn létezik az országgyűlés többségének egy határozata, melylyel implicite szentesitette a dolog ide tartozását. Csak azt akartam mondani. (Helyeslés bal felől.) Elnök: Szólásra senki íelirva nem lévén az előadó uré a szó. Győrffy Gyula előadó: T. ház! Az igen tisztelt kereskedelmi miniszter ur beszédjét azzal méltóztatott kezdeni, hogy nem akarja a