Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.

Ülésnapok - 1869-426

42(;. országos ül< dolog elvi oldalát fejtegetni* En ezt örvendetesen veszem tudomásul és nagyon örülök azon, hogy az igen t. miniszter nr egyetlenegy szóval sem hangsúlyozta a cautio föntartásának szükségességét és engedje meg az igen t. miniszter ur, hogy ezen körülményt a többek közt egy indokul tekintsem arra, miszerint jó ügy az, a melyet mi védelmezünk. Ily tudattal bátran szembe merek nézni azon többi érvekkel, melyeket az igen t. miniszter ur saját álláspontjának oltalmára felhozott. Azt méltóztatott ugyanis mondani, hogy a hirlapbiztositék eltörlésének kérdése nem ide, nem az ipartörvény keretébe való. En azt hiszem, t. ház, nekünk mindenekelőtt azon kérdéssel kell tisztába jönnünk : vajon elvileg magában véve jó, helyes és szükséges-e a hirlapbiztositék föntartása, vagy sem? Ha azt szükségesnek tartjuk : akkor mondjuk ki határozottan, hogy bármit beszéljen a szabadelvüség, mi szükségesnek tartjuk a hirlapbiztositék főntartását, és azért főn is fogjuk és akarjuk azt tartani; mondja ki ezt a ház határozottan; de ne keressen kibúvó (Helyeslés.) ajtót, melylyel ezen kérdés érdemére nézve a feleletet kikerüli, mint azt a felsőház tévé, és a mint ezt ugy látszik utána az igen t. kormány is tenni szándékozik. Ha azonban, t. ház, ugy vagyunk meggyőződve, miszerint a biztositositék föntartása elvileg sem helyeselhető ; ha azt az iparszabadság elveivel összeütközőnek tekintjük; ha azt a napi irodalom egyik indokolatlan békójának látjuk; ha ugy vagyunk meggyőződve, hogy a hazai közvélemény már eléggé meg van érve a cautio eltörlésére: én akkor t. ház, azt hiszem, örömmel kell megragadni az első alkalmat, mely annak eltörlésére kínálkozik. Nem kell elodázni a kérdést; végezzük el azt ma, a mit elvégezhetünk és a kisszerű formakérdések miatt ne áldozzuk fel a lényeget. (Helyeslés balról.) Attól félni, t. ház, hogy ezen határozattal valami elhamarkodást követünk el : nem lehet; minden mivelt ember gondolkozott ezen tárgyról, tisztában van azzal az egész hazai közvélemény. Az igen t. miniszter ur megnyugtathatja azon aggodalmát, mintha a cautio eltörlése által valami zavar idéztetnék elő; megfelelt arra Máttyus Aristid barátom; de mi is csupán azt kívánjuk, hogy a sajtótőrvénynek csupán a hirlapbiztositás fizetésére vonatkozó egyetlenegy pontja helyeztessék érvényen kivül; a többire nézve azután a következő §-okban ki kívánjuk mondani azt, hogy a sajtótörvény a törvényhozásnak további intézkedéséig érvényben marad, így tehát a zavar okozástól félni nem lehet. Legkevésbbé lehet pedig mondani azt, mire a miniszter ur fősúlyt fektetni méltóztatott, mintha KÉPV H. NAPLÓ 1841 XSÍS január 22. 1872. g^| t ezen kérdésnek eldöntése nem volna idevaló. En határozottan állítom, hogy a hirlapkiadás ipar, és ha nem volna iparágnak tekinthető, akkor kérdem a miniszter úrtól, hogy az ipartörvényjavasíatba a t. kormány mért sorolta a hirlapi kiadóüzletet az iparüzletek közé. Igaz, hogy csak a kivételek közé sorolta; de a mi kivétel az iparüzletek közt: az kétségkívül elismertetik, hogy iparüzlet. Azt méltóztatott a miniszter urnák mondani, hogy a központi bizottság téved, midőn azt állítja, hogy a külföldi ipartörvények is a cautioról tesznek említést. Igen sajnálom, hogy nincsenek kezemnél külföldi törvények, de bátor vagyok a miniszter urat emlékeztetni a „Nord-deutscher Bundnak" legújabb ipartörvényére, emlékeztetni a német, emlékeztetni a schweizi törvényekre, és azokban mindenütt, habár kivételesen is, megemlítve láthatja a hírlapkiadói üzletet. Es így meg vagyok győződve, hogy csak emlékezete hagyta cserben. Azon kifogás, hogy a hirlap-kiadóüzlet nem idetartozik, csupán kifogás és egy kifogás mindig roszul hangzik, különösen akkoi : mikor menthetlen vagy menteni nem akart álláspont oltalmára hozatik fel. En, t. ház, ugy vagyok meggyőződve, hogy ezen eljárásnak nincs egyéb czélja, mint elodázni egy oly kérdést, mely reformkérdés; és figyelmeztetem arra, különösen azon t. urakat, kik az utóbbi időben igen sokszor elmélkedtek azon okokról, melyek a reformkérdéseket a házban elodázzák. íme uraim itt van egy reformkérdés, pedig oly reformkérdés. (Jobb felől Hz csak magán kérdés! bal felől ellenmondás.) En meg vagyok győződve, hogy ezt hallani roszul esik. (Derültség a bal oldalon.) Mondom itt van egy reformkérdés, és pedig olyan, melynek azon közjogi kérdésekkel, melyek e ház tagjait pártokra oszlatják: semmi köze nincsen (Tetszés bal felől.) Ez pusztán a szabadelvüség kérdése, a felvilágosodottság kérdése. (Helyeslés bal felől. Ellenmondás jobb felől.) Bátor vagyok t. ház! e tekintetben szintén a külföldre hivatkozni, habár sajnálattal tapasztalom azt, hogy ilyen hivatkozások megbírálásánál a legtehetségesebb embereket is cserben hagyja az emlékező tehetség. Oly országokban, ahol a polgári szabadság érvényre emelkedett: oly országban mindenütt eltörülték a hirlapi cautiót. (Jobb felől egy hang: Hol?) Sajnálom, hogy a t. képviselő ur nem tudja, mindjárt meg fogom mondani. (Derültség a baloldalon.) Mindenütt eltörülték a hírlapi cautiót, mint oly haszontalan eszközt, a mely magában véve rósz, a nélkül hogv jó czélt mozdítana 48 •-