Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.

Ülésnapok - 1869-411

411 országos öiés deczemiier 21 18T1. 31 az oktatásügyi miniszter, hogy szerezzen magá­nak tudomást arról, hogy a sebészmesteri tanfolyam a pesti egyetemen megszüntethető-e ? és ha igen, mielőbb szüntesse meg. Van ennek fontos oka, hogy miért hoztam fel itt; talán érdemes lesz a t. ház figyelmét egy perezre fölkérni, gazdasági szempontból is. Ugyanis tavaly, mint jeleztem, 3 sebész-hallgató volt, ki fölment az orvosi tan­folyamra, s igy úgyszólván tényleg meg volt szüntetve a sebészeti tanfolyam. Az idén jött egy sebész, egy, mondom, ki a sebészi tanfo­lyamra akarja magát beíratni; mondják neki az illetők: ne ide menjen, hanem az orvosi tanfo­lyamra, segítünk, minden szükséges eszközt s módot megadunk. Nem, az intézmény fennáll és én mint állampolgár jogommal kívánok élni. Es mi történik ? egyetlen egy hallgató kedvéért egy tanárt kell díjazni egy évre. T. ház! nem akarok egyéniségemnek semmi nyomatékot sem tulajdonítani; hanem itt meg­nyugvásomra eszembe jutott, hogy nem mindig az érvényesül, a mi talán objective áll: hanem néha a személyekhez van kötve a mondottak értéke. Az egyetemi életben az uj kornak leg­nagyobb vívmánya a tanszabadság. Ez alatt a tanítási és tanulási szabadság értetik. A tanítási szabadság kifejezést nyert külö­nösen a magán tanári intézményben. Óhajtanám, hogy ez különös továbbfejlődést nyerjen, hogy az alkalom felhasználtassák az egyetemen, miután a sebészmesteri tanfolyam megszűnését] óhajtom, talán éppen ezen téren működő erők felhaszná­lása által parallel tanszékeknek felállítását, mert abban nyilvánulna a tanulási szabadság, hogy a tauuló saját választása szerint a tantárgyat attól hallgassa ; a kitől akarja. Az igaz, hogy a tan­szabadságnak legszélesebb értelemben vett ma­gyarázata a tanulóra nézve az volna, hogy soha se kérdezzék azt, ki hol tanult ? hanem a vizsga Jegyen a próba arra nézve, hogy bírja-e azokat az ismereteket, melyekre szüksége van a társada­lomban, bizonyos állás elfoglalhatásánál. De intézményeink folytán a tanító-erőknek lehetetlenség volna ezen vizsgákat keresztülvinni; mert e mellett nem volna idejök a tanításra. Ezért a tanulási szabadságot különösen az or­vosi szakra nézve körülirandónak és ugy ma­gyarázandónak vélném, hogy a ki ezen szakmá­ból oklevelet kíván magának adatni, hogy tudo­mányát az államban érvényesíthesse: az előirt tantárgyak hallgatása nélkül ne bocsáttassák szigorlatra. így van ez ma is és csak azért hoztam fel, mivel sokan vannak, kik fölösleges voltát vitatják. Pedig ha valahol, akkor itt megjegyzendő, hogy nem elégséges: miszerint valaki beírassa magát a tanfolyamra és azután talán Pesten sem töltse idejét, s egyszerre csak mint vizsgálatra képesített egyén jelenjék meg. Különösen fontos ez ott, a hol az ismeretek szerzése demonstratív utou nyeretik. Ami az egyetemi tanulásnak egyik nehéz­ségét képezi: ez a tanpénz. A tanpénzek hatá­rozottan gátot képeznek az egyetemen annak minden szakmáiban, mert a kevésbbé vagyono­saknak elvágja úgyszólván útját az egyetem küszöbéhez. S itt figyelembe veendő, hogy az orvosi szakmára még mindig a kevésbbé vagyo­nosabb osztály lép és ennek igen fontos oka van. Mert e pálya nemcsak physikai erőt kivan, ez nemcsak nagy elhatározottságot örökös szel­lemi búvárkodásra és foglalkozásra: ez megkí­vánja azon magasultságát is az önfeláldozásnak, hogy a szükség perczeiben saját élete veszély e­zésével polgártársaiért áldozza föl önmagát, és ha, mondom, azért mégis találkoznak, kik ezen ismert nehéz pályára menni akarnak: ugy leg­alább nem kellene a taudij sokszor izzadságos befizetése által őket terhelni. Alig mozoghatok e téren, hogy ne találkozzam pontokkal, melyek már érintve ne lettek volna. Ilyen a kolozsvári egyetem felállítása. En remélem és várom, de tudom is, hogy a t. cul­tusminiszter ur ezt határozottan óhajtja, hogy mentől előbb létesíttessék, s ez fontos művelő­dési eszköz s újjászületésünk legalkalmasabb té­nyezője ; mert ott, a hol valaki egyedül van: ott a versenynek még árnyéka sincs; már pedig a hol a magasabb tudományt s búvárkodást, a hol minden ismereteknek úgyszólván művészi értékesítését kell elsajátítani: ott a hol kezdő­dik az önálló buvárlat, hogy tovább vezettessék a tudomány egyes ágaiban, ott, mondom, ver­senytárs nélkül haladni nem lehet, s azért én nemcsak óhajtom, hanem üdvözlöm a közokta­tási miniszter ur e tekintetben ismert buzgóságát. Most áttérek még egy pontra, melyről áta­lánosságban fogom elmondani nézeteimet. (De­rültség.) A rendkívüli szükségletek első rovatá­ban egyházi czélokra mindössze valami 300,000 forint van előirányozva. Én nagyon sajnálom, hogy azok után, a mik már a ház szellemében itt tavaly is kimondattak: hogy a tőrvényhozás egyátalában a vallás dolgaiba nem akar beleele­gyedni, s ezen tételt itt találom. Óhajtottam voina inkább, hogy ezen tétel helyett az erdé­lyi múzeum tavaly e tekintetben kért istá­polása álljon. ííem azért, mintha éu a vallásnak fontos­ságát az államéletben el nem ismerném: kíván­nám én ennek törlését. T. ház! az emberi élet végzetes pillanatában, a hol a tudás nem istá­polja többé az embert : mindig kell a vallásnak szerepelnie; de az államférfiú a vallást egyáta­lában figyelmen kivül nem hagyhatja, hanem

Next

/
Oldalképek
Tartalom