Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.
Ülésnapok - 1869-426
426. országos ülés január 28. 1S72. 371 kívánják megváltoztatni, t. i. a 103-ik §. után jönne a mostani 105-ik §., mely így szól (olvassa) : „E tőrvény hatályba léptétől minden ezzel ellenkező törvények, rendszabályok és törvényes szokások érvényen kívül helyeztetnek." Ez lenne a 104-ik §., ehhez jönne még a mostani 104-ik §. utolsó bekezdése, t. i.: „Az 1848: XVIII. törvényczik azonban — a nyomdák és kőnyomdák biztosítékaira vonatkozó rendeletek kivételével, — tovább is fönntartatik. Horvát-Szlavonországban pedig az ott fönálló törvények érintetlen maradnak." Ez lenne a 104-ik, azután jönne a mostani 104-ik § 105-nek téve, mely azon dolgokat tartalmazza, a melyek e törvény alá nem esnek. Ez külön szavazás tárgya : vajon a képviselőház vagy a főrendiház formulázását fogadja-e el a t. ház? En tehát, ha a t. ház méltóztatik belenyugodni : legelőször azon kérdést vélném felteendőnek, hogy a felsőház által indítványozott sorrend elfogadtatik-e vagy nem ? Ez által nem praejudikálunk még azon kérdésnek : vajon a hirlapeautio föntartassék-e vagy nem. Ez volna azután a másik kérdés. Ha a t. ház méltóztatnék abban megnyugodni, talán a t. elnök ur a kérdést ugy teheti fel; ismétlem, ezzel nem praejudieálunk azon kérdésnek, hogy a eautio elejtessék-e vagy nem? mert csak a sorrendre nézve határoznánk. Horn Ede: T. ház! Én sem akarom a sajtó kérdését itt felhozni, elismerem a t. miniszter úrral, hogy az ide nem tartozik; sőt örömmel eonstatálom azon tényt, ami becsületére válik a magyar törvényhozó testületnek, hogy sem a t. házban, sem a felsőházban nem akadt a hírlapi biztosítéknak egyetlen egy védője elvileg és magára nézve; csak azt állítják, hogy nem lehet itt kimondani a hírlapi biztosíték eltörlését, mivel ez nem az ipartörvénybe való, mivel ezen eltörlésnek kimondása máshol jobban volna elhelyezhető. Legyen szabad mindenekelőtt a t. miniszter ur előadására két észrevételt tennem. Először a miniszter ur azt állítja : mihelyt egyetlen egy tételt kiveszünk a sajtótörvényekből-- a sajtótörvény fenn nem állhat, úgyszólván halomra lesz döntve. Engedje meg a t. miniszter ur arra emlékeztetnem, hogy már eltöröltük azon alkalommal a nyomdászi biztosítékokat, a mely szintén az 1848-ki sajtótörvényben volt; tehát lehet a hirlapbiztositékot szintén eltörölni a nélkül, hogy ebből valami súlyos következményt lehetne vonni ama törvény fönállása ellen. Másrészről sajnálom, hogy a miniszter ur nem méltóztatott részletesebben kimutatni, miI lyen változásokat kellene még behozni a sajtótörvénybe, ha a hirlapbiztositék eltöröltetik. En igen behatóan tanulmányoztam ezen törvényt és merem állítani, hogy egyetlen egy czikk sincs az 1848-iki sajtótörvényekben, melyet a hírlapi biztosíték eltörlésének következtében el kellene törölni, vagy csak változtatni is. De elfogadom egy perezre a t. miniszter urnák és a felsőháznak azon okoskodását, hogy a biztosíték eltörlése nem az ipartörvénybe való. De engedelmet kérek, midőn még sem büntetőtörvénykönyvünk, sem kereskedelmi, sem magánjogi codexünk nincs ; a perrendtartás pedig oly hiányos, hogy minden oldalról sürgettetik annak gyökeres átalakítása, szóval, midőn még egész törvényhozásunk nagyon hézagos, nagyon darabos, és nincs kilátás arra, hogy azon hamarjában javítás történjék: ily helyzetben, nézetem szerint, komoly okoskodásnak valóban nem vehető az, hogy egy átalánosan jogosultnak elismert kívánatnak teljesítését, egy szabadelvű intézkedés keresztülvitelét csak azon szépészeti indokból elhalasztani lehessen, mivel ezen határozat kimondása valamely más törvényben lenne helyén. En ezt, mondom, komoly okoskodásnak nem vehetem; de tagadom is kereken, hogy ezen határozat, tlZcLZ cl biztosíték eltörlése, ne lenne az ipartörvénybe való: sőt én azt hiszem, hogy csakis az ipartörvényben kell és lehet azt kimondani. Sokat olvastam, és sokat hallottam e tárgy fölött vitatkozni, t. ház, és mint hírlapíró, hírlapkiadó különös figyelemmel kisértem e vitákat ugy itthon, mint a külföldön. De mindig csak két okot találtam a biztosíték föntartása mellett; ezekből is csak az egyik valódi ok, mig a másik ürügy, mely alatt a valódi okot rendesen takargatni szokták. Mi ezen ürügy, t. ház?! az, hogy miután minden sajtótörvény pénzbírságot is szab ki büntetésül : szükséges egy bizonyos pénzösszeget előre letenni, hogy a bírság megfizetésére a pénz készen legyen. Meg nem foghatom, miért kívánják épen a sajtó embereitől ezen előleg letételét; hiszen minden emberen megtörténhetik azon szerencsétlenség, hogy pénzbirságra ítéltetik; s ha a sajtó emberétől kívántatik az előleg letétele: akkor a kormánynak joga volna minden polgártól biztosítékot kívánni, mert meglehet, hogy pénzbirságra Ítéltetik. (Helyeslés bal felöl.) De ha oly átalánosságban nem kívánok is szólani: vegyük például a gyárost. A gyárosnál igen gyakran megtörténik, hogy pénzbirságra ítéltetik; mert például munkásait valamely robbanás megsebzetté, vagy az a szomszéd birtokosnak okozott kárt; miért nem követeltetik tehát tőle biztosíték ? 47*