Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.

Ülésnapok - 1869-425

üét január 20 1872. g^ 425. országos ti hogy ottan sok hivatalnok van. Miért nem kisebbítik a hivatalnokok számát azon arányban, melyben Magyar- és Horvátországban kisebbítve vannak 1 Ha azokra szükség van, nem a határőrvidék érdekében, vagy nemcsak a határőrvidék érdekében van szükség reájok, hanem Magyarország és Horvátország érdekében. Azért arányosan kell a felosztást tenni. Azt monda a t. pénzügyminiszter ur, hogy ott, a hol én számítottam a határőrvidéki csapatok költségeit, melyek 1 millió 600,000 frtot tesznek: csak 1.6% frtot vettem fel Magyrország quotájára. Én is gondoltam arra, hogy az egész quotát kellene arányosítani; de először az a qnota a határőrvidék nélkül állapíttatott meg; másodszor pedig, hogyha ugy vettem volna is fel a dolgot, már előre kiszámoltam magamnak — 40°/o-tel számítva Belovár megyére esik 316,826 frt, tehát hogyha 1.6% et veszünk, és pedig nemcsak a magyar, hanem az egész közös quotára : kijön 1,267,304 frt, azaz még mindég kevesebb mint 1.600,000 frt. Es aztán itt volnának a közös hadcsapatok és más közös ügyek is. Tehát mily arány van a hadsereg és más közös ügyek közt: azt én e perczben nem számithatom ki, de minden esetre állithatom, hogy 1.600,000 frt nem terheli a határőrvidéket. Az én határozati javaslatomban a 3. pont a Báes-Bánátra — vagy mint más uraknak tetszik, —. a magyar határőrvidéki Bácskára és Bánátra vonatkozik. Azt mondják: miért kellett volna ott congressust összehívni s egy ur, ki leginkább ellene van annak, hogy német szavak használtassanak a magyar társadalmi életben, maga is egy német mondattal élt, u. m.: „da liegt der Hund begraben." (Derültség.) Meglehet, csak hogy ott nem a kutya, hanem a jog van eltemetve, főkép ha az átmeneti intézkedéseket tekintjük; sőt nem csak ezeket, hanem más intézkedéseket is. Az a nép nem ugy áll a magyar országgyűlés irányában, mindkét párttal szemközt; itt nem a paetum eonventiumról van szó és magyar udvari cancellária rendeleteiről. Itt csak arról van szó, hogy véleményét mondhassa ki a nép arra nézve, hogy mikép akar szervezkedni. 1861-ben a király a magyar udvari cancellária hozzájárulásával egybehívott egy szerb eongressust, nem azért, hogy ott törvényhozásilag alkossanak valamit ; hanem csupán azért: hogy véleményüket nyilatkoztassák ki. S kérdem: mért nem lehetne itt is ily módon egy eongressust egybehívni? hisz a végszó miudig fennmarad az országgyűlésnek s oly módon, hogy ők is képviselve legyenek itt. Nem tudom, mért nem lehetne a dolog igy, miután ez a magyar államjogot nem sérti és tiszteletben tartja a szerb nép historicus jogait. És én azt gondolom, nem sértené a magyar államjogot, sem szabadságát, sem alkotmányát ; sőt ezen eljárás a diíferentiákat tisztába hozhatná s utat mutatna, hogy mely módon és utón lehetne biztosítani nemzetünket az administrativ politikai keretben a társadalmi s culturai téren s mindamellett politikailag, államjogilag összetartsunk és jogainkat védelmezzük. Ebben nem látok olyat, amit halálos bűnnek lehetne nevezni, mint azt a t. képviselő ur beszédében kifejezte. Ezek voltak az észrevételek, melyeket a mondottakra tenni akartam, és ismételve kérem a t. házat; méltóztassék határozati javaslatomat elfogadni és mert 4 pontból áll: kimondani, hogy azt a részletes vita alapjául felveszi. Lónyay Menyhért gróf miniszterelnök : T. ház! A szavazás előtt nem mulaszthatom el, hogy az előttem szólott képviselő urnák beszédére néhány észrevételt ne tegyek. A mennyire előadásából kivehettem, azzal vádolja mindenekelőtt a kormányt, hogy nincs őszinte szándéka a határőrvidék polgárosításának keresztülvitelére szükséges intézkedéseket megtenni, és ő ezt mint tényt állítja. Szabad legyen nekem ennek ellenében megjegyeznem, hogy igenis, valóságos tény az, hogy a kormány a polgárosításra nézve nemcsak hogy megtette az intézkedéseket; hanem —• és ez ismét tény — két ezred már tényleg polgárosítva van, és ezen két ezred képviseleti s alkotmányos jogai teljesen helyreállíttattak. (Helyeslés.) Továbbá tény az, hogy az átmeneti intézkedéseket, melyek a határőrvidék polgárosítására nézve meg vannak téve, s a melyeknek tartalmát a t. háznak bemutatni szerencsém volt; a határőrvidék egész lakossága — és ez ellenkezőleg a képviselő ur előadásával — örömmel és megnyugvással fogadta, biztosítva látván ezek által, hogy mindazon viszás viszonyok, melyek századokon keresztül fönállottak: fokozatosan meg fognak szüntettetni. E tekintetben a polgárosítás valósággal be is fog következni. Tény továbbá az, — s itt idézem a minisztérium saját nyilatkozatát, — tény az, hogy a határőrvidéken tett intézkedéseiből kitűnik, miszerint őszinte szándéka a kormánynak a polgárosítás tekintetében minden lehetőt megtenni. Tehát miadazokat, melyeket a képviselő ur mint tényeket és a kormányra nézve vádul felhozott: tagadom, minek bizonyításául szerencsém volt tényeket, valóságos tényeket idézni. Vádjai sorában többek közt nagyon hangsúlyozta képviselő ur, hog}

r a kormány visszaél hatalmával. Engedjen meg a t. képviselő ur, akkor élne-viszsza a kormány hatalmával, ha azon utat követné, melyet a képviselő ur a horvát ország-