Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.

Ülésnapok - 1869-425

425. országos ülés január 20. 1872. 341 vetéli a hadsereg szavazási jogának eltörlését. Mert bizonyos az, mint az igen t. pénzügyminiszter ur is monda, hogy az nem joggyakorlás mikor az ember napiparancs szerint szavaz. Egyszer tetszheták az embernek, ha t. i. saját érdekében történik a szavazás, ha maga birja a hatalmat: hanem nagyon könnyen fordulhat a koezka, s átalában a katonai fegyelemnek, mely pedig egy országra nézve igen fontos ügy: legkevésbbó sem szolgál előnyére az, ha a katonaságban magában pártok idéztetnek elő; mert csak azon esetben volna értelme, ha pártokra nem szakadna a vélemények szerint, akkor azonban csak üres forma volna, és minden hatalom által felhasználható, melynek kezében van; ha pedig nemcsak forma, hanem jog is van mellette: akkor joguk van pártokra szakadni, s ha ez áll, akkor a képviselő ur Ítéletére bizom, menynyire mozdítja ez elő a fegyelmet, melyre nemcsak egy pártnak van szüksége, hanem az egész ország biztonságának. (Helyeslés,) Ami azon megjegyzést illeti, hogy mit kellett volna tenni, hogy ismételt nézete szerint meg kellett volna kérdezni a határőrvidék lakosságát: erre nézve szívesen elfogadom azon elvet, melyet Táncsics képviselőtársam elmondott, mely áll azután is, a mint Babes képviselő ur szavait helyreigazította; helyreigazította azért, mert valóban nem ugy mondta, mint értei meztetett; de azért mégis áll azon érv, melyet Táncsics képviselő ur felhozott 1848-ban bizony nem kérdeztük meg azon polgárokat, a kik nem birtak politikai jogokkal: vajon kell-e azoknak jog vagy nem. Az ember fölteszi minden osztályról, minden népről, hogy az áldást a világos tiszta áldást elfogadja; fölteszszük és föltettük a népről átalánosságban és valóban nem is volt tiltakozás ellene, sőt épen az képezi erejét ezen hazának, hogy azon áldást megkapta azon része. De a képviselő ur beszédét nagyon különösnek tartom, mert kitűnik beszéde folyamából, hogy nem igen foglalkozott azzal, hogy a határőrvidék nincs itt képviselve: hanem azzal gondol nagyon sokat, miért nem volt ott egy congressus. Ez fontos dolog. Azon nagyon könnyen tulteszi és tenné magát, hogy itt a magyar országgyűlésen nincsenek képviselői a határőrvidéknek; hanem az már halálos bün, hogy ott egy congressus össze nem hivatott. {Felkiáltások : Igaz, ugy van! Babes közbe kiált: Báfogás!) Bocsánat a, profanus kifejezésért, mely még hozzá idegen: „dadiegt der Hund begraben" (Derültség. Helyeslés.) Maximovics Miklós: T. ház! Előre kell bocsátanom azt. hogy ha a nemzetiségi képviselők valami elv keresztülvitelét, vagy eljárási módot hoznak javaslatba, azon anomália merül fel, hogy azok épen az ellenzék padjairól szoktak megczáfoltatni. Ez, t. ház, bizonysága annak, hogy mily elveket vall az ellenzék is a nemzetiségnek irányában. Táncsics képviselő ur azt mondta, hogy egy nemzetet nem is kell megkérdezni az iránt, hogy akar-e részesülni az alkotmányosság jótékonyságában. Es hivatkozik itt az 1848-iki évre, a mikor is a jobbágyok jogegyenlősége kimondatott. Azt hiszem, hogy a volt jobbágyokat a határörvidéki polgárokkal nem lehet összehasonlítani ; nem lehet pedig azért: mert a jobbágyoknak akkor nem volt semmi joguk, a határőr vidéki lakosokra nézve pedig átalánosan elismertetik, hogy azoknak azelőtt is volt alkotmányos joguk, és hogy megszakított alkotmányuk most újra helyre- és visszaállíttatott. Tehát ezen összehasonlítás nem áll, és igy a t. képviselő urnák ezen összehasonlításból származó következtetései is elesnek. Csernatony képviselő ur azt mondta, hogy hiszen nem is szükség megkérdezni egy^ népet: vajon elfogadja-e az áldást, vagy nem. Én azon véleményben vagyok, hogy nem kell megkérdezni : ha az csakugyan áldás; de hisz tudjuk azt, hogy minden népnek külön állása, külön viszonya, külön körülményei vannak, azaz, a mit az egyik saját magára nézve áldásosnak tekint: talán a másik nem tekinti azt oly áldásosnak, hanem talán inkább károsnak. Épen arról volt szó, hogy szükséges lett volna a határőrvidék lakosait arra nézve kihallgatni: vajon ők azon rendeleteket és batározványokat, azon törvényeket, melyek kibocsáttattak, áldásoknak tekintik-e vagy sem? Hogy bizony ők annak nem tekintik: arról meggyőződhetik mindenki, ha a közvéleményt megkérdezi, és különösen ha azon közlönyöket olvassa, melyekben a határőrvidék közvéleménye nyilvánul. Ha t. ház! a határőrvidéknek alkotmánya volt és ha azon alkotmány meg volt szüntetve: ugy hiszem, hogy akkor azon átmeneti intézkedéseket is alkotmányos utón kell létrehozni; mert ezen rendeletek által oly intézkedések vannak octroyálva a határőrvidékre nézve, melyek nem hogy áldásosak, hanem a legroszabb befolyással vannak mind nemzetgazdászati, mind pedig anyagi és szellemi kifejlődésökre nézve. Nemzetgazdaságilag itt csak azt hozom fel, hogy mit csináltak a határőrvidék erdőivel. Ezen kérdés már sokszor meg volt vitatva; én itt nemakarom körülményesen előhozni, hanem átalánosan hivatkozom ezen erdők jogtalan, és az ottani nép érdekeinek súlyos megsértésével történt eladására. Ami a szellemi kifejlődést illeti, méltóztassék csak tekinteni a határőrvidékre nézve beho-