Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.

Ülésnapok - 1869-425

342 425. nrssiAros ilés jansúr 2 *. 1872. zott rendeletekben foglalt iskolai szabályozásra; ott is épen olyan iskolai rendszert hoznak be, mely nem felel meg a határőrvidék kívánalmainak, hanem épen a határőrvidéki lakosság nemzetiségi létének ellenére van; mert ottan is akarnak behozni német iskolákat, épen ugy, mint pl. itten be akarják hozni a magyar iskolákat. Csernatony t. képviselő ur Babes t. képviselőtársamnak azt a szemrehányást is tette, hogy ő arról inkább gondoskodott, hogy létrejöjjön a határőrvidéken egy congressus: de arról nem gondoskodott, hogy a határőrvidék képviselői az országgyűlésen is megjelenjenek. Én most azt kérdem Csernatony t. képviselő úrtól: hogyan gondoskodott ő arról, hogy hát ezen határőrvidéki képviselők itt legyenek? 0 nem hozott javaslatba semmi módozatot, ez iránt nem tett semmi javaslatot és én igy nem tudom, hogy lehet azért egy másiknak szemrehányást tenni, a mit csakugyan ő maga is cselekszik. En azt hiszem, t. ház, hogy Csernatony t. képviselő urnák bizonyára szembe tűnt az is, hogy a miniszterelnök ur ezen előterjesztésében a határőrvidék rendezéséről azt mondja, hogy a t. ház a tett intézkedéseket most tudomásul veszi és halaszsza el a törvényhozási intézkedéseket azon időre, midőn az ország ezen vidéke az anyaországhoz és illetőleg a társországokhoz teljesen visszacsatoltatván, lakosai az alkotmányos jogok gyakorlatában szintén részt fognak venni és az országgyűlésen is képviselve lesznek. Ebből én azt vehetem ki, hogy a t. miniszterelnök ur szándéka ez; és miután a t. képviselő ur a t. miniszterelnök ur e szándékát helyesli : tehát a t. képviselő urnák is az a czélja, hogy a határőrvidéki képviselők sohase ülhessenek itt n házban; mert hiszen a magyar kormány a határőrvidék teljes polgárosítását és az anyaországhoz teljes visszacsatolását ad graecas calendas halasztotta. (Zúgás.) Ha a t. kormány csakugyan alkotmányos elvek szerint járt volna el, és ha csakugyan méltányolni akarta volna az ottani lakosok kívánalmait: akkor bizonyára nem polgárosította volna a határőrvidéket részenként, hanem az egésznek polgárosítását kimondotta volna. És ha ezt a t. kormány akkor elmulasztotta, kérdem: mért nem tett most a ház asztalára olyan javaslatot, mely az egész határőrvidék polgárosítását czélozza? Hiszen épen az a határőrvidék legnagyobb sérelme, legnagyobb panasza, hogy igy darabonként akarják polgárosítani, és nem akarják az egész határőrvidéket az anyaországhoz visszacsatolni, és nem akarják, hogy az alkotmányosság az egész határőrvidéken életbe lépjen. Azt tehát, mit Csernatony képviselő ur mondott: csak éleznek tartom és nem komoly szónak (Csernatony: Bocsánatot kérek!) és nem olyannak, mely ily komoly körülmények közé való. Ha én a magyar nyelvet olyan jól birnám (Felkiáltások: Nagyon jól birja!), mint a t. képviselő ur, ki egyszersmind kitűnő iró is, mi én nem vagyok: az élezekre bizonyára élczekkel felelnék; de miután én ezt a nyelvi nehézségek mellett nem tehetem, figyelmeztetem a t. képviselő urat, hogy a mit mi egész komolysággal mondunk: ne méltóztassék azt viczczekkel abfertigolni, mert ez bizony nem fog czélra vezetni, és az oly ingerültséget szülhet a házban, mely még eddig itt nem létezik, s mely sem a t. képviselő urnák, sem nekem nem fog javamra szolgálniEzeket előrebocsátva, kijelentem, hogy én Miletics képviselőtársam határozati javaslatát fogadom el, és kérem a t. kormányt: méltóztassék mielőbb olyan törvényjavaslatot terjeszteni elő, melynek czélja az egész határőrvidék egyidőbeni teljes polgárosítása és az anyaországhoz viszszacsatolása. Miletics Szvetozár: T. ház! Azért, mert ón azt mondtam, hogy azon perezben, midőn megszűnik a királyi absolutismusi jog a határőrvidék iránt: azon perezben megnyerte a nép alkotmányos jogait; — azért szememre hányatott az, mintha én absolutista volnék és mintha a népek jogait a királytól származtatnám. Én azt mondtam elvileg, de hypotetice, historice. Ami engemet illet: én nem ismerek semmi monarchiái jogot, én nem ismerem azt el, hogy a királytól származnak a népek jogai; hanem csak historice akartam constatálni, hogy eddig absolutistice uralkodott a koronás király a határőrvidék felett és most visszavonván az absolutismust: a nép visszanyerte azon jogot, ami őt természetesen megilleti. De nem ismerem el azon theoriát sem, hogy a területnek van joga ; mert a terület nem személy és ahol személy nincs, ott jog sem lehet, hanem csak egy népnek, egy nemzetnek lehetnek jogai. A status ugyan kapcsolatban van a területtel: de a nép a fődolog. És mi az, amit szemünk előtt kell tartanunk? az, hogy a határőrvidéknek alkotmányos életbe kell átmennie. És mennyi az a nép? egy ós fél millió, számosabb, mint a provinciális nép Horvátországban. Nem az a kérdés, hogy akar-e vagy nem azon nép belépni az alkotmányos életbe, mert 1861-ben, 1865-ben és 1867-ben ott voltak a horvát országgyűlésen; tehát az nem kérdés, hogy akarnak-e az alkotmányos életbe lépni vagy nem; de a • módról van szó, melyen az megtörténjék.