Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.

Ülésnapok - 1869-422

270 422. országos ülés január 17. 1872*. nem lehetetlen. Az állam fentartása e tekintetben szabályokat szab elénk. Schweiz kiadásait, az ottani haderő miképeni kiállítását nem tanulmányoztam; de tanulmányoztam Német- és Francziaország költségeit és kiadásait ; azt hiszem, hogy összehasonlítva azokat a mienkével, a mienket szerencsésebbnek mondhatom. Csodákat mivelni bajos. Azt méltóztatott említeni, hogy 50,000 ember van ott, mely folytonosan fegyver alatt áll. Már pedig ennyi embert 2.700,000 frankkal, vagyis egy millió néhány százezer frttal folytonosan íegyver alatt tartani: merő lehetetlenség. Én csak ezt említem itt. Előttünk fekszik a költségvetés, méltóztassanak annak egyes tételeihez hozzászólni. Ha olcsóbban méltóztatnak a szükségletet előállítani, azt hiszem szívesen fogadja a megtakarítást a kormány is, a miniszterek is. Hiszen ez mindenesetre egyik fő feladata. Az átalános költségekre nézve pedig, azt hiszem, hogy az indítvány, a mely tétetett: a közős hadsereget is belevonja. E tekintetben a külföldi haderőkkel tett összehasonlítások is azt mutatják, hogy nem drágábban, hanem olcsóbban állítjuk elő a hadkészleteket. Ezzel megtettem észrevételeimet. Ha majd az egyes tételeknél is észrevételek fognak tétetni: ezekhez is hozzászólandok. (Helyeslés.) Helfy Ignácz: T. ház! Talán M sem kell jelentenem, hogy én ezeu kérdésnek sem pénzügyi, sem administrativ oldalához szólni nem akarok , szólni akarok tisztán csak a kérdés politikai oldalához. Es épen, mert ezt tenni akarom, vagy mint Ürményi t. képviselőtársam magát kifejezni méltóztatott, közjogi monológot akarok tartani: éjDen azért szükséges, hogy megjegyzést tegyek arra nézve, a mi e tekintetben mondatott. Abban nem kételkedem, hogy a t. jobboldal nagyon óhajtaná, hogy a közjogi alap többé e házban szőnyegre ne kerüljön. Ez nagyon természetes: hisz épen ez képezi közöttünk a csatatért. Ez annyit jelent, mintha a katona azt mondaná, hogy legyen vége a háborúnak. Ebbe szívesen bele is egyezem, de ha a t. jobb oldal azt akarja : akkor s így beleegyezem még abba is, hogy a házszabályokba tétessék, hogy a közjogi alapról beszélni nem szabad; de akkor, mondom, tegye még azt is, mint Kálmán király bizonyos esetben tett, t. i., tegye hozzá e szabályhoz: „mert az nem létezik." Ez a fő; erre kérem fel a t. háznak becses figyelmét. (Élénk helyeslés a szélső bal felől.) Mielőtt a dolog érdeméhez szólanék: egy átalános megjegyzést kell tennem és sajnálom, hogy az igen t. miniszterelnök ur épen e perczben nincs jelen. Ó megbízta Hollán Ernő t. képviselőtársunkat és államtitkár urat, hogy a honvédelmi minisztérium költségvetését védelmezze a támadás ellen. Ez ellen semmi kifogásom. (Halljuk!) A választás minden esetre nagyon jó, nagyon ügyes; egy perczig sem vonom kétségbe, hogy az államtitkár ur a megbízásnak megfelelni képes ; de nem helyeselhetem, hogy ily fontos kérdés, milyen minden országban a hadügyi: mindig csak administrativ oldalról védelmeztessék; mert csak erre volt megbízva az államtitkár ur, mit már az által is bebizonyított, mert beszédében is csupán a kérdés administrativ oldalára szorítkozott. Megvártam volna tehát, hogy a kérdés másik részére nézve tette volna meg megjegyzéseit maga a miniszterelnök ur, ugy mint honvédelmi miniszter s ugy is mint miniszterelnök. De mást is vártam volna. Nemcsak valószínű, de áll csakugyan, hogy a honvédelmi minisztérium oly kicsiny, oly láthatlan parenthesis, hogy maga a miniszterelnök ur is elfeledi, hogy ő honvédelmi miniszter, mert különben látta volna, hogy Magyarországban egy fontos esemény történt, olyan, melyet minden más országban is ilyennek tekintenek, t. i. hogy megváltozott hadügyérünk. Ezért a honvédelmi miniszter urnák kötelessége lett volna, már csak a t. ház iránti tekintetből is, exponálni programmját ; hadd halljuk, hogy minő eszme szerint akarja vezetni uj minisztériumát. Ez igen fontos lett volna. Az igen t. uj honvédelmi miniszter ur kedvező helyzetben van; sokkal kedvezőbb helyzetben van, mint elődje, a mennyiben ő helyzetét még semmiféle módon nem eompromittálta s nem engagirozta még magát semmiféle politikával; ő nem mondotta, mint mondotta tavaly elődje, hogy ő nemcsak nem óhajtana egy önálló magyar hadsereget, hogy ő abban nemcsak nem lát biztosítékot, hasznot; hanem ellenkezőleg nagy veszedelmet lát abban a hazára. Ezt mondom az uj honvédelmi miniszter ur még nem mondta s remélem nem is fogja talán mondani; de minden esetre kívánatos lenne tudni: vallja-e t. elődjének ezen elvét. A honvédelmi miniszter ur nem mondta az 1848/49-ki szabadsági harczról: hogy ez gyermekjáték volt; ezt még nem mondotta, mint t. elődje mondotta. Ez nem pusztán odadobott phrasis, ennek a mondásnak igen fontos jelentősége van, s jelentősége mutatkozott a kormány tetteiben. Ez magyarázza meg azon tüneményt, hogy az 184849-iki honvédek tökéletesen mellőztetnek a kormány által; mert el kell hitetni a néppel, hogy