Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.

Ülésnapok - 1869-422

266 422. országos ülés január 17.1S72 fájdalmunkra emlékeztet, midőn bizonyos emberek nyugdijt húznak, a kik egyébre volnának érdemesek: akkor talán csak megkívánhatja ezen ország, hogy azok, a kik életöket, verőket, minHenöket áldozták ezen hazáért, ne utastitassanak el egészen. (Helyeslés bál felől.) Ürményí Miksa: Én is azt tartom t. ház, mint előttem szóló monda, hogy periculum in mora, hogy tekintve Európa helyzetét, meg kell tenni mindent, hogy azon véderő, mely hivatva van ezen országnak függetlenségét és biztonságát megőrizni, készen legyen, ha majd bekövetkeznek a veszedelem napjai. De abban eltérek előttem szóló t. képviselőtársamtól, hogy én épen oly fontosnak tartom, hogy a közös sereg legyen jól elkészülve a veszedelem ezen napjaira, mint a honvédség. Semmi esetre sem hiszem pedig azt, hogy ezen elkészülésnek egy jó segédeszköze volna az, melyet épen előttem szóló t. képviselő ur ismét használt. Méltóztassanak meghallgatni más országok parlamentjeit, nézzük most Franeziaországot, enynyi vereségek után ők mindig beszélnek, de notre glorieuse armée; menjünk azután a bécsi Reichsrathba, és hallgassuk meg azokat az olcsó élczeket a sereg rovására és hallgassuk meg itt ezen folytonos — és valljuk meg — nem egészen indokolt megrovásokat. Mert azt, hogy 1859-ben egy nagyobbszámu franczia hadsereg és 1866-ban egy hasonlóképen nagyobb számú, és hatannyi löveget lövő fegyverekkel fölszerelt porosz sereg megverte hadseregünket : én különös csodának nem tartom. (Hát 1848-ban ?! bal felől.) Folytonosan fölvetni pedig azon hiányokat, a melyek talán nem is indokoltak : ezen eljárás alig fogja azon szellemet szülni, a melyre szükség vau, ha ezen seregnek valaha győznie kell. Igen helyesen monda különben a t. képviselő ur, hogy az állambiztonság azon eszme, mely a modern sereget egyedül lelkesítheti, az állam fogalma — mondhatnám — az állam ideája, a mit bizonyára a t. képviselő ur is el fog fogadni — itt minálunk tehát ezen kettős állam ideája. De ha ez igy van: akkor ezen államformátio ellen intézett folytonos támadások nem alkalmasak arra, hogy ezen érzületet megerősítsék, és terjeszszék, és kevés sikerrel fogjuk a seregnek mondani: ám védd meg ezen államot, melyet mindig és mindig megtámadunk. (Helyeslés jobbról.) Legyen szabad, t. ház, egy pár porszemmel igyekezni részemről is elősegíteni ezen védelmi ügyet, midőn egy-két egészen tárgyilagos észrevételt intézek a honvédelmi államtitkár úrhoz. E tárgyak egyik rovatához sem tartoznak a költségvetésnek, azért bátorkodom itt csak megérinteni. Egyike az altisztek kérdése, méltóztatnak tudni. hogy a jó altiszt főkellékre egy seregnek, és azért jó lenne tudnunk: vajon a kormány gondoskodott-e ezen kérdésről ? mert a mostani rövid szolgálati idő mellett, hogy ha az állam nem fog gondoskodni arról, hogy azon altiszteknek, kik önkényt tovább szolgálnak: oly jutalom helyeztessék kilátásba, hogy sokan vállalkozzanak; akárminő más intézkedések mellett sem fog a sereg jó lehetni. Én ezt igen fontos tárgynak tartom, és kérem az államtitkár urat, hogy a kormány nézeteit e tárgy felől még a vita befejezése előtt közölni szíveskedjék. A másik kérdés, melyre én is szeretnék még néhány szóval kiterjeszkedni, már Éber képviselő ur által felhozatott: a ka szárnyák kérdése. Egyrészt kénytelen vagyok ugyan örömömet kifejezni a fölött, hogy a kormány ezen kérdésben tenni akar: de másrészt egyúttal azon kérésemet sem hallgathatom el, hogy tegyen valamivel gyorsabban, mint eddig tett. Én ezen kaszárnyák kérdésében 1869-ben még a napra is emlékszem — deczember 9-én — interpellátiót intéztem az akkori honvédminiszterhez és kaptam ígéretet, hogy történni fog. Daczára ennek, e mai napig még csak a helyi bizottságok sem ültek össze : kénytelen vagyok azért e téren nagyobb gyorsaságot ajánlani. Csak ezen két rövid észrevételt kívántam a részletes tárgyalás előtt megtenni. Legyen szabad azonban, miután szólásjogommal már élek : elmondani röviden véleményemet egy más tágyról is, mely az átalános kérdéssel kapcsolatba hozatott; értem a Debreczen városa érdemes képviselője által benyújtott határozati javaslatot. Ezen határozati javaslatnak szelleme általam nem értett és még tegnap óta sem kitalált okoknál fogva, Éber Nándor képviselő urat örömre ragadta. Az öröm individuális dolog: mindenki másnak őrül; én örülnék pl. tudni, hogy ő miért örült. (Derültség jobbról.) Én részemről már csak azért sem örülnék rajta ; mert még eddig nem vagyok szerencsés tudhatni, hogy igen t. barátom, Debreczen városa érdemes képviselője tulajdonképen, szabatosan mit czélzott? 0 kívánja, hogy a honvédsereg teljesen fel legyen szerelve egy önálló hadsereg minden kellékeivel. 0 betű szerint legalább nem óhajtja, hogy a közös sereg megszüntessék, és mégis kívánja, hogy az pénzbe ne kerüljön, vagy legalább kevésbe. Én megvallom t. ház, hogy noha igen tisztelem a ház ezen oldalán levő financiális capacitasokat : mégis őket ezen financiális talánynak megfejtésére elégteleneknek tartom. (Derültség.) Meglehet, hogy majd a t. túlsó oldalon fognak