Képviselőházi napló, 1869. XX. kötet • 1871. deczember 21–1872. január 23.

Ülésnapok - 1869-422

423. Országos élés január 17. 1872. 267 vállalkozni urak, kik e talányt megfejtik: noha ez nem valószimü. (Derültség.) En minden esetre nagyon örülnék, ha hallhatnék, ezen módozatot részletezni. Azonban t. ház! komolyan nem is hiszem, hogy igen t. képviselőtársam és barátom ezt igy czélozná; én nem veszem betű szerint az ő határozati javaslatát; és csak eonstatálom, hogy ő oly dolgokat óhajt, melyeket együttesen, csak a közös seregnek kettéosztása által érhetni el. (Fölkiáltásók hal felől: Világos!) T, ház! távolról sincs jogom oppositionalis szempontból bírálatot mondani: vajon czélszerü volt-e ezen kérdést ismét felhozni? de azt hiszem, hogy legalább egyszerűbb lett volna, ha azt akarta egyenesen kimondani: mert mást alig jelenthet a határozati javaslat szövege. ügy hiszem, t. ház, hogy a jobb oldal ennek czélszerütlenségét föl is ismerte, és mert ilyennek ismerte: azért hallgatott. Az előttem szóló képviselő ur nagy bűnül rója fel a jobb oldalnak ezen hallgatást; mert, igy monda, megszűnt vita lenni, és lett monológ. Nem vagyok uraim jogosítva az egész jobb oldal nevében beszélni, csak magam és legközelebbi barátom, és ismerőseim nevében mondhatom biztos tudat szerint el okait hallgatásunknak, sejtem azonban, hogy egyúttal az egész jobb oldal érzületét is fejezem ki. Éu azt hiszem, hogy ha hallgatjuk, és nézzük most az ország sok részéből és köréből jövök jelenségeket, melyek biztosak, és félre nem érthetők: akkor meggyőződünk, hogy azok azt mutatják, hogy a nemzet ezen közjogi vitát már megelégelte. (Élénk helyeslés jobb felöl.) Es ez oka hallgatásunknak. Az igen t. képviselő urak más nézeten vannak ! — jogukban áll — de ha mi nem osztozunk ezen nézetben ; ha mi máskép értjük a nemzet szózatát: bocsássák meg, ha őket arra szóllitjuk fel, hogy ám tartsanak inkább közjogi monológot. (Derültség jobb felől.) Én nem hiszem, hogy ez imparlamentalis szokás lenne ; mert én azt gondolom, hogy valakit sem szólás, sem hallgatásra kényszeríteni nem lehet. Különben a költségvetést a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Helyeslés a jobb oldalon.) Hollán Ernő államtitkár és a honvédelmi minisztérium képviselője: A t. képviselő ur néhány kérdést intézett hozzám, melyeket iménti előadásomban voltam bátor megemlíteni. Mindenekelőtt azt, hogy a kaszárnyaépitésre nézve félbe szakadt az eddigi intézkedés az által, hogy a megyék rendezésének munkája közbejött, hogy a kormánynak azonban intentiója, mihelyt a rendezési munka befejeztetett, a megakasztatott kaszárnyaügyet ismét felvenni. Ennek azonban első és legfontosabb stádiuma az, hogy a helyi bizottságok megalakittassanak. Erre nézve a kormány körrendelete már kibocsáttatott ; fölszólittattak a tőrvényhatóságok, hogy a helyi bizottságokat alakítsák meg és hogy ezek a munkálatot folyó évi január 20-ika és márczius 20-ika közt végrehajtsák. Ezt vagyok bátor egyik kérdésére felelni. Ami a másik kérdést illeti, maga a ház is oly fontosnak tartotta a hosszasan szolgált altisztek ellátásának kérdését, miszerint intézkedett az 1868. XL. törvényben, hogy ezek ellátásáról külön törvény által történjék intézkedés. A t. képviselő ur emlékezni fog, hogy a múlt ülésszak alatt a kormány ilynemű törvényjavaslatot terjesztett be, az tárgyaltatott is; azonban némi nehézségek végett a kormány részéről ismét visszavétetett, még pedig már a központi bizottságtól, szükséges tehát, hogy ezen törvényjavaslat újra beterjesztessék, és, amint arra alkalmas idő IPSZ, a kormány szándékozik is azt beterjeszteni. Ez volt válaszom a második kérdésre. Csernatony képviselő ur emlékeztetett egy tárgyra, melyre nézve ugy vélte, hogy figyelmemet kikerülte. Meglehet, hogy a tegnapi vita folytán több oly tárgyak merültek fel, melyekre figyelmem ki nem terjedt; de ezt nem azért tettem, mintha azok fontosságát el nem ismerném : hanem csupán mivel idő-kímélés tekintetéből rövidre akartam szabni előadásomat. A mi képviselő urnák felszólalását illeti a lovasságra nézve, a mennyiben képviselő ur utalt Ivánka Imre tegnapi figyelmeztetésére: hogy mi talán hibásan járunk el, midőn a mi lovasságunkat a sorhadi lovasság követelményei szerint képezzük ki a helyett, hogy nagyobb figyelmet fordítanánk annak tulajdonkópeni rendeltetésére, t. i. a portyázó szolgálatra. Bátor vagyok t. képviselő társamnak mint szakértőnek, mint volt huszárnak figyelmébe ajánlani, hogy minél alaposabb a huszárság kiképzése a sorhadi szolgálatban: annál tökéletesebb lesz az az önálló portyázási és patrouille-szolgálatban is. Ez által tehát nem tévesztjük el a czélt, hanem inkább előmozdítjuk azt. Ami egyébiránt a lovasság szaporitátását illeti: hozzájárulok a képviselő ur nézetéhez. Volt alkalmunk többször tapasztalni a t. háznak áldozatkészségét: valahányszor a honvédség részére, annak kiképzésére és fölszerelésére nagyobb költségeket kértünk ; és mivel az utolsó váczi hadgyakorlatok alkalmával, daczára minden ellenvetéseknek, mégis kétségtelenül bebizonyult, hogy honvéd-lovasságunkban egy megbecsülhetetlen kincset birunk: ennélfogva a kormány szán34*